Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-521

160 581. országos Mién 1600. február 5-én, hétfőn. ződése iránt folyton lavírozva azon helyzetbe jutottunk, hogy egy nézetnek megváltozása a legnagyobb szélsőséget idézi elő, nevezetesen: ba a világpiaezi emelkedő, sőt még ezt is már a vám érvényesülésével együtt túlhaladó árról, annak fordulásával csak egy véleményváltozással, hogy tudniillik mégis export-állam vagyunk, lezökkenünk mínusz még a védvám összegével is. Holott ez Németországban ugyanazon időben nem következett be, és csak innen van az, hogy ott 2 forinttal estek az árak, a mig nálunk ugyanazon időben 4 forint 35 krajczárral. Ott tehát csak a világpiacz nagyobb árfluktuácziója érvényesült, míg nálunk a felhajtott árak s a beviteli államból kiviteli állammá alakúltunk át ez idő alatt. Részemről tanulmány tárgyává tettem, illetőleg olvastam az í896-ban, Berlinben a képviselőházban a tőzsdei ankét javaslatra vonatkozólag történt felszólalásokat. Az akkori német kereskedelmi miniszter: Freiherr von Berlepsch beszédét elolvasva, abból én arra a meggyőződésre és arra a következtetésre jutottam, hogy Németországban nem is annyira mezőgazdasági érdekeken alapuló szempontokból, mint inkább a rendkívül elfajult játékszenvedélyek meggátlása szempontjából határozta el magát a német kormány és az ottani törvényhozás,és a mit a képviselőházban ülő agráriusok nagy többségének ereje vitt csak keresztül, hogy a német képviselőház, a tőzsde ankét jelentését elfogadta és a tőzsdei gabona határidőüzletet beszüntette. Mint jól tudjuk, csak a közelmúlt napokban változtatták meg eme rendeletet és újra megengedték és életbe léptették a határidőüzlettel való eljárást. Elismerve azt, hogy egyelőre bizonyos korlátozásokkal, nevezetesen biankoeladások nélkül. A kormány ezt az eljárást azzal indokolta meg, hogy veszélyt lát esetleges háború kitörésekor, tudniillik a kormány belátta azt, hogy szükség, azaz háború esetén nem volna képes gyorsan annyi gabonát beszerezni, — minthogy rendes gabona kereskedelme így Németországnak nem volt, és így veszélyesnek látta annak köyetkezményét. T. képviselőház! Ezek után áttérek a mi helyzetünk ismertetésére. Kezemben vannak azok a statisztikai adatok, a melyek a földmívelésügyi minisztérium részéről rendelkezésemre állanak. Ezekből a statisztikai adatokból a következők konstatálhatok. Csak a milliókat fogom felolvasni. 1895 ben Magyarországnak és Horvát-Szlavonországoknak 41 millió, 1896-ban 40 millió, 1897-ben 26 millió, 1898-ban 38 millió métermázsa volt a báza termése. 1899-ben kizárólag Magyarországnak 37 millió, Horvát-Sziavon országgal együtt pedig 39,880.000 métermázsa termése volt. Szemben ezzel behoztak Orosz-, Oláhorszagból és Szerbiából 1895-ben 712.000.1896-ban 984.000,1897-ben 1,179.000,1898-ban 2.392.000, 1899-ben 1.242.000 métermázsa búzát. Ezen behozatallal szemben összegeztem a kész és megőrlötten kivitt búza mennyiséget, és pedig 1895-ben a határon kivittek 1,600.000, 1896-ban 1,500.000, 1897-ben 1,055.000, 1898 ban 683 000, 1899-be.i 824.000 métermázsa búzát és lisztet. Ha ezen statisztikai kimutatásokat egymás mellé állítjuk, akkor azon eredményt kapjuk, hogy 1895-ben 899.000 métermázsával többet exportáltunk mint a mennyit behoztunk, 1896-ban 505.000 métermázsával, de már 1897-ben, daczára, hogy 1,179.000 métermázsa jött be Oláhországból és Szerbiából, 123 métermázsával többet hoztunk be, mint a mennyit kivittünk, és 1898-ban, daczára, hogy 2,392.000 métermázsát hoztunk be, 1.700000 métermázsánál kevesebbet vittük ki az ország határain, végre 1899. év első tíz hónapjában 415.000 métermázsa búzával kevesebbet, mint a mennyit behoztunk. Ezen statisztikai adatok minden józan embert, a ki közgazdasági, és főleg mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozik, azon következtetésre vezetnek, hogy Magyarország tényleg ma már rendes termésviszonyok mellett nem export-állam, hanem import-állam, ahol a vámok hatásának tel jes mérvben érvényesülni kellene. A vám jelenleg Oláhés Oroszországgal szemben 1 forint 50 krajczár aranyban, a mi egyenlő 1 forint 80 krajczárral. Kivételt tesz Szerbia, mely határszéli forgalom czímén ennek épen a felét fizeti ha saját terményeit hozzánk behozza. De ennek elbírálásába bocsátkozni most se nem czélom, se nem feladatom. Óhajom inkább az volna, hogy megvilágítsam mostani helyzetünket, hogy legalább, ha a múltban hibát követtünk el, a jövőben segíthessünk rajta. Én legalább a helyzetet úgy képzelem, mintha egy árvízmentesítő társulat érdekeltsége töltéssel akarja megvédeni területét az árvíz behatolása ellen és azt a töltést, tapasztalat és műszaki adatok alapján, bizonyos magasságra szükségesnek véli felépíteni. Már pedig esztelenséget követne el a társulat érdekeltsége akkor, ha a töltést köröskörül egy bizonyos x magasságig kiépíti, de annak egy rövid szakaszán azt csak félmagasságra emeli, a melyen egy kisebb víz is behatolhat. Hogy helyesen fejtettem e ki, a dolgot, nem tudom, de rám a jelen helyzet, értve Szerbiával kötött vám szerződésünket, ezt az impressziót teszi. Szerintem Magyarország létérdéke mezőgazdaságának fejlődését elősegíteni. A statisztikai kimutatás alapján 1899-ben 39,880.000 métermázsa termésünk volt. Ebből leszámítva azt, a mit vetőmagnak és konvenczió nak keli visszatartania, körülbelül 25,000.000 métermázsára tehető az, a miért a gazda, a termelő pénzt kap. E 25 millióból — bár erre nézve is authentikus adataink nincsenek, — körülbelül 12