Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-520
154 •20. orsíágos ülés 1900. február 8-án. szombaton. egtí háromnegyed tizenegykor gazdám felém közeledett nyilván magának meggyőződést szerzendő arról, vájjon alszom-e? Mindent rendben találván, úgy Nürnberger, mint felesége eltávozott. Ugyanezen időtájban a námesztói gyógyszertár előtt haladt el az éjjeli őr, ki Nürnbergért nejével együtt felismerte s észre venni vélte azt is, hogy Nürnberger neje valami edényt vitt ruhája alatt és épen arra felé haladt, a hol a gyermekhulía feltaláltatott, illetőleg Jakobsohn lakásának irányában, A szolgáló eközben csakugyan elaludt, midőn őt gazdasszonya nemsokára azon parancs kíséretében verte föl álmából, menne az istállóba tehenet fejni. A leány engedelmeskedett ugyan, de a túlkorai idő mégis szeget ütött a fejébe. Nemsokára visszajött és mit látott? Azt látta, hogy Nürnberger szobája közepén az asztalon egy folyadékkal, szerinte vérrel telt edény állott, hasonló egy általa már régebben ott látott kehelyhez, mely körül az ő ura és még más, általa nem ismert izraeliták imádkoztak és köpdöstek a vérrel telt edénybe. (Általános, zajos derültség.) A csendőrség a leányt a járásbírósághoz bekísérvén, ott szórói-szóra ugyanazt vallotta. Ne méltóztassék az igazságtigyminiszter urnak az illető járásbíróság nevét feljegyezni, nem általa értesültem a dolog felől, hanem a vizsgálatnál közreműködött tolmács által, ettől tudtam meg a nyomozás egyes fázisait. Nürnberger két óra tájt éjfél után csakugyan elutazott Jablonkára. A csendőrök a leány vallomása következtében újból is megjelentek Nürnberger lakásán s azt kérdezték az asszonytól, hol az ura? mire ő azt felelte, hogy nem régen felkelvén, bement a városba. Hát maguk, mondották a csendőrök, azoknak az ismeretien izraelitáknak a társaságában miféle tort tartottak? mi volt ma éjjel az asztalon levő kehelyben ? Kávé volt benne, felelte az asszony, míg az időközben Jablonkáról visszakerült Nürnberger tintatartónak mondotta a kérdéses edényt. A vizsgálóbíró azon kérdésére pedig, ismerni szokta-e Nürnberger, a nála gyakrabban megforduló zsidó vendégeket, azt felelte, hogy igen, mai éjjeli vendégeit azonban nem nevezheti meg. Hát meg lehet, hogy kávésedény, meg lehet, hogy tentatartó volt az a bizonyos edény, de, t. ház, mégis minden, legalább látszólagos gyanúok a mellett bizonyít, hogy úgy ennek a Jakobsoknnak, mint Níirnbergernek okvetlenül tudomással kellett birniok a gyilkosságról. És ezen gyanúok annyival inkább nehezedik Jakobsohnra, mert azt a szegény fiút, azt az árva gyermeket a lefolyt napokban feltűnően édesgette magához, és a fiú is számtalanszor dicsekedett el vele, hogy mily kitűnő dolga van egy idő óta Jakobsohnnál. Hát s t. ház, én a magam részéről nem mernék rá mérget venni, hogy ez esetben mégis ne fanatikus zsidók által követtetett volna el ezen gyilkosság, és ha a művelt zsidók mégis kételkednének benne, akkor épen a zsidóság érdekébeír (Derültség) elkerülhetetlenül szükségesnek tartottam volna, miszerint a vizsgálat ebben az ügyben haladéktalanul, kellő tapintattal és a legnagyobb erélylyel megindíttatott, sőt esetleg a két gyanusíttottnak bekisérésével és vizsgálati fogságba való vetésével az illető vizsgálóbirónak eljárása is nyilván megkönnylttetett volna. Mindez tervszerűleg-e, vagy nem, azt nem vagyok képes megítélni, elmulasztatván, most már vajmi kevés eredményt várok a további eljárástól, noha történnék ehhez hasonló, de más természetű gyilkosság, alig volna rá eset, hogy a csendőrségnek és vizsgálatnak ne sikerülne a valódi gyilkost mégis kinyomozni. Csak az ilyen természetű gyilkosságok esetében nem lehet soha a valódi gyilkosra rábukkanni, mert ezt a magas politika így kívánja. (Mozgás balfelöl.) Én nem beszélek antiszemitizmusból, nem hódolok holmi elfogultságnak, én csakis a tiszta tényeket állítom itt, és meggyőződésem, hogy ebben a dologban épen a zsidóság érdekében kötelessége úgy a kormánynak, mint az illető biróságnak, tapintatosan és kellő erélylyel eljárni. T. ház! Most még nyugodtak az emberek, . . . bár kedélye mindenkinek fel van háborodva az embertelen gyermekgyilkosság (Egy hang jobb/elől: De felizgatja ön! Mozgás a jobboldalon) következtében, de ha arra ébredek, hogy itt is egy tervszerű elaltatási proczedúrával állanék szemben, akkor nem állok jót a következményekért. (Egy hang jobbfelöl; Ez baj! Derültség jobb felöl.) Ne méltóztassanak azért a legrosszabbra gondolni, nem fog a tettlegességekben nyilvánulni, hiszen egy hitbuzgó, vallásos és felvilágosodott keresztyén népnél, melyek nyugalma felett még kitűnő lelkipásztoraink is őrködnek, — ez teljesen ki van zárva, de megnyilatkozik majd más alakban, melyet elhárítani semmiféle törvénynek nem álíand hatalmában, például a társadalmi érintkezésben, kereskedelmies cseléd^zolgálati viszonyokban, mitől az országot megóva szeretném látni, s mi hogy megtörténjék, közülünk senkinek sem állhat érdekében. Vigyázzon a kormány, s vigyázzanak mindazok, kiket önzetlen intelmem megillet. Es ezzel van szerencsém interpellácziómat a következőkben beterjeszteni. (olvassa) : »Interpellácz ; óaz igazságügyminiszter úrhoz. 1. Van-e arról tudomása a miniszter úrnak. hogy az árvamegyei Namesztó nagyközségben az 1899. október 15-ike és 16-ika között éjjelen egy Csrehlen János nevű körülbelül 12 éves árva fiú felette gyanús körülmények között: egy nyakát az egyik fültövitől a másikig egészen szabályszerű, éles, a nyakcsigolyáig ható metszéssel meggyilkoltatott?
