Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-520

520. országot ttlés 1900. február 3-án, szombaton, ^53 ban nem rituális gyilkosságról fogok szólni, mert hiszen kijelentettem felszólalásom kezdetén, hogy magam sem hiszek benne. De a következő ese­tet utóvégre mégis csak el kell hinnie a közbe­szóló úrnak is. A múlt hetekben volt egy zsidó vendégem. (Zaj. Malijuk! Sálijuk!) Elnök (csenget): A t. képviselő úr már tiz perez óta méltóztatik szólani, a nélkül, hogy az interpelláczióra tért volna át. Kérem, szíves­kedjék a tárgyra térni. (Helyeslés balfelöl. Zaj a seélső baloldalon.) Zmeskál Zoltán: Kérem, nekem jogom van az interpellácziómat megindokolni. Akár tet­szik tehát, akár nem, jogomat érvényesíteni fogom. (Helyeslés balfelöl. Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úrnak, még ha nem tetszik is figyelmeztetésem, a házszabályok értel­mében nincs joga az ellen felszólalni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha közeledett volna a képviselő űr az interpelláczió tárgyához, legtávolabb állot­tam volna attól, hogy megjegyzést tegyek, Ez tehát oly távol ál! tőlem, hogy ezt indokolású! nem fogadhatom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Zmeskál Zoltán: T. képviselőház! Nem leszek indokolásomban már nagyon hosszadal­mas, de minél többet fognak engem a közbeszóló urak háborgatni, annál tovább fog felszólalásom tartani. (Zaj jobbfelöl.) Ezen intelligens izraelita vendégem előttem és feleségem előtt arra a kérdésemre, hogy létez­hetik-e csakugyan rituális gyilkosság, kijelen­tette határozottan, hogy ez ki van zárva, de igenis nincs kizárva az, hogy oroszországi, gaíi­cziai és szavaival élve: a legmüveletlenebb osz­tályhoz tartozó mártnarosi zsidók, szüleiktől át­örökölt fanatizmusból, ilyenfajta gyilkosságokat csakugyan elkövethetnek. Ezt tehát már én magam állítom határozottan. Olyan esetek pedig, hogy egyik vagy másik községből, különösen a felvidéken, — nagyobb városokról nem szólok, azokat nem lehet így ellenőrizni, — időről-időre majd innen, majd onnan eltűnnek 12—13 éves leányok a nélkül, hogy azoknak nyomára lehetne többé jönni, megczáfolhatatlanok. Ily eset történt Árvában is Bukovina községben három évvel ezelőtt egy Vjater nevezetű családdal. A családapa ugyanis Amerikában tartózkodik, az anya pedig szegény­ségben otthon tengődvén, leányát a szomszéd községbe adta szolgálatba bizonyos Faiereisen Lajos nevíí zsidóhoz. Alig töltött azonban a sze­gény, alig 13 éves leányka négy napot szolgá­latban, máris eltűnt, és gazdája mai napig sem tud beszámolni arról, hogy hová lett a leány ? Ezek csakugyan olyan esetek, a melyek bárkiben is legalább bizonyos tekintetben ébreszt­hetnek gyanút. Már most áttérek interpelláezióm tárgyára. SÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVI. KÖTET. A múlt év október 15—16-ika közötti éjjelen Námesztó árvamegyei nagyközségben átmetszett nyakkal, meggyilkolva és véréből tökéletesen le­folyva találtatott fel egy használaton kívüli pinczehelyiségben egy Csrehlen János nevű körtíl­belől 12 éves, teljes árvaságra jutott szegény koldusfiá. A több nappal később megejtett bon­czolás pedig kiderítette, hogy a szerencsétlen gyermek erőszakos halállal múlt ki, s konsta­tálta azt is, hogy a feltűnően szabályszerű^ a szerencsétlen áldozatnak egyik fültővétől a má­sikig terjedő és egészen a nyakcsigolyáig ható metszés, csak egy igen élesre fent szerszámmal volt eszközölhető A helybeli csendőrség legott megindítván a nyomozást, a pinczehelyiségben talált gyermek­hullától nem nagy távolságban egy tompa rozs­dás kést talált, tnelylyel ilyen szabályszerű met­szést végezni egyáltalában nem lett. Azonkívül találtatott még a hulla közelében egy törülköző is, kivágott monogrammal. A csendőrség, a mely elsőnek jelent meg a helyszínén, a bulla alatt egy csepp vért sem talált, hanem igenis talált vérnyomokat a pinczébe vezető ajtófélfán és a pinczétől alig három méternyi távolságban levő Jakobsohn-féle deszkakerítésen véres kézlenyo­matokat, melyek után elindulva, az udvaron keresztül Jakobsohn zsidó iskolaszolga lakásába hatolt. Ez mind korán reggel egész zajtalanul történt. Mikor a csendőrség Jakobsohnhoz be­nyitott, nyomban észrevett véres kézelőket és egy véres deszkát, és mikor Jakobsohnt kérdőre vonta, hogy honnan eredt ezen vér, ez azt találta mondani, miszerint libát vágott volna. Ezt a csendőrség természetesen el nem hitte, a mint­hogy magam sem hiszem, mert úgy tudom, hogy az izraeliták libái, hogyha saját szükségletükre akarják azt felhasználni, talán Budapestet ki­véve, seholsem vágnak maguk, de vágatnak libát, borjút és egyáltalán mindent a zsidó sak­ter által. A csendőrség ezen véres tárgyakat corpus delicti gyanánt átadta a járásbíróságnak, vegyelemeztette-e azonban a vizsgálóbíró a vért, annak én nem vagyok a megmondhatója. Nyom­ban ezután a csendőrség a város másik végén lakó templomszolgának, bizonyos Nürnbergemek lakásába sietett, mert arról értesült, miszerint ennek szolgálója valamelyes adatokkal szolgál­hatna a gyilkosságot illetőleg. És a meglepett lány nyújtott is adatokat, a nélkül, hogy még bárki által is kioktatva lehetett volna. A csend­őrség ugyanis a leányt a laktanyába kisérvén, az, — mit otthon tenni vonakodott, — nyomban vallani kezdett, és a következőket vallotta: Tíz óra tájt elküldött a gazdám egy námesz­tói polgárhoz, hogy részére reggeli két órára kocsit rendeljek. A megrendelés után egyéb köte­lességemet is elvégezvén, lefeküdtem. Körülbelül 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom