Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

514. országos fllés 1900- január 18-án, csütörtökön. 9 dönteni. Ez, mondja a képviselő úr, ez kijátszása összes törvényeinknek. Erre meg én azt mondom : ez az állítás a törvény értelmének, sőt világos rendelkezésének teljes félremagyarázása. A törvény szerint a quóta megállapítandó a két küldöttség Útján, ha lehet; ha a két küldöttség nem tud megegyezni, a két országgyűlés egyezkedik ; ha az sem tud megegyezni, a korona dönt, még pedig, mint a törvény mondja, eldönti a kérdést. Az tehát arra az időre, a melyre szól, a királyi döntés által el van intézve, ha ez az idő lejárt, bekövetkezik az új quóta elhatározásának proczedurája, ismét úgy, mint a törvény előírja. S ha ez új eljárás alapján a két országgyűlés nem tudna akkor se megegyezni, és ismét megoldatlan maradna a kérdés: újra úgy kell eldönteni, mint a törvény előírja. Azt tehát nem lehet állítani a legkisebb joggal sem, hogy a korona döntése törvénytelen, az teljesen a törvény értelmében következett be az 1867: XII. törvényezikk 21-ik §-a rendelete alapján, és be kellett következne, mert a régi quóta lejárt és a két országgyűlés nem tudott megegyezni. Minthogy a képviselő úr már is belement annak a kritikájába, a minek kritikáját csak ezután akarja napirendre tűzetni: kötelességemnek tartottam már most elmondani ezeket, nehogy a képviselő úr kommentárja által preokkupáltassék a ház véleménye arra a tárgyalásra nézve, melyet —abból a szempontból, melyet kifejtettem, hogy tudniillik megvizsgáltassék, vájjon az én miniszterelnöki ellenjegyzésemmel és felelősségem mellett bekövetkezett döntés megfelcl-e alkotmányunknak és a törvénynek, hogy így érvényesíttessék a miniszteri felelősség elve, — ellenezni nem akarok. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Komjáthy Béla: T. ház! Szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. (Mozgás. Halljuk! jóbbfelől.) Kérem, várok, a míg önök is meghallják. Én tudom, mit akarok mondani. Elnök: Csendet kérek ! Komáthy Béla: A miniszterelnök beszéde Bodónét juttatja eszembe. Hisz én azt, a mit a miniszterelnök úr oly hosszasan és oly meggyőző érvekkel czáfolt, nem mondtam. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem ! Komjáthy Béla: Engedelmet,annak, hogy mit mondok, első birája én vagyok, csak másodsorban a gyorsírói jegyzet és csak harmadsorban lehet a miniszterelnök úr. Éa az ellen, hogy a király fél évre döntött, kifogást nem tettem, sőt örömet szerzek a miniszterelnök úrnak, kijelentem, hogy a döntés védelmére felhozott minden érvét magamévá tehetem, sőt erre sincs szükség, mert hisz eddig is ezt vallottam. Én az ellen a felfogás ellen tiltakoztam leghatároKÉPVH. NAPLÓ. 1896— 1901. XXVI. KÖTET. zottabban alkotmányjogi szempontból, hogy a miniszterelnök úr megengedhetőnek tartja, hogy a költségvetésbe beiktassanak valamit nem létező tői vény alapján, oly föltétellel, hogy majd ha más törvényt hozunk, ám azt módosítani fogjuk. Engedelmet kérek, ez játék, tessék ezt megcsinálni a maga privát körében, de a magyar törvényhozással, legalább mi, itt játékot űzni nem engedünk. Ezt tessék tudomásul venni (Helyeslés a szélső baloldalon.) Major Ferencz jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház ! Ha jól értettem a t. miniszterelnök úr nyilatkozatát, azon szerencsés helyzetben leszek, hogy rendkívül megrövidíthetem felszólalásomat. Én úgy értettem a t. miniszterelnök úr nyilatkozatát, hogy Komjáthy Béla t. képviselőtársam indítványát, habár más indokolással, de elfogadja, tehát a királyi döntés bejelentését tartalmazó miniszterelnöki átirat napirendre fog tűzetni, azon szempontból, hogy a miniszterelnöki felelősség és döntés törvényessége felett a képviselőház tanáeskozhassék és esetleg határozatot hozhasson. Ha így áll a dolog, akkor én elsősorban Örömmel konstatálom, hogy annak az akcziónak, melyet két esztendővel ezelőtt, az elsőízben bekövetkezett királyi döntéssel szemben én voltam szerencsés a képviselőházban képviselhetni, ime már gyakorlati eredménye van, mert én kétségtelennek tartom, hogy az abuzus, melyet a Bánffy-kormány akként vezetett be, hogy a királyi leiratot egyszerű másolatban közölte, és megtagadta a képviselőháztól azt, hogy az tárgyaltassék, ma már halomra van döntve és közjogilag kétségtelenül szerencsésebb, helyesebb álláspontot foglal el a kormány azáltal, hogy a leirat tárgyalása lehetővé vált. Miután ily ünnepélyes nyilatkozat tétetett, tartózkodom azon érdemleges érveim előterjesztésétől, melyek engem köteleztek volna arra, hogy a napirendre tűzés mellett állást foglaljak, azonban egyetlenegy pontra kénytelen vagyok nyilatkozni, m£rt nem oszthatom a t. miniszterelnök úrnak azt a felfogását, a mely bizonyos szűk korlátok közé akarja szorítani ezen tárgyalások medrét. Nekem az volt és ma is az a meggyőződésem, hogy a királyi döntés nem saubsztituálhat mást, mint a két bizottságnak a parlament által szankczionált megegyezését. A quótában három stádiumot különböztet meg az 1867 : XII. törvényezikk. Az első stádium az, hogy a quótadeputáczió egyezkedik. A két quótadeputáczió vagy egyezségre lép, vagy nem. Ha kiegyezik, ezt mindkét parlamentnek saját határozatával szankezionáluia kell és törvényt alkotni a quóta arányáról. Ha nem egyezik meg, akkor a 20 §. rendelkezései értelmében a két parlamentnek keli a kiegyezést megkísérlem, és csak akkor, ha ez a kiegyezés nem sikerűi, vau 2