Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-520
144 320. országos ölés 1900 február 3-án, szombaton. egyenetlenség talán sohasem volt nagyobb, mint épen napjainkban. A gyermekek vallásának hováfartozandóságára nézve a felekezetek közöttversengések folynak ; ki meri állítani, hogy a vallásnak piaczra hurczolása, adás-vevés tárgyává tétele Igaz! Úgy van ha'felöl.) az egyház és az állam tekintélyének emelésére válik? Vájjon ezen törvények folytán az erkölcsi alap erősbödött-e, a családi kötelék szorosabbá lett-e, a midiin a vallás nem szívbeli, hanem mindenféle világi érdekek által vezettetik ? Kérdem önöket: vájjon kifejezésre jut-e az önök liberális alkotása: a lelkiismeret szabadságáról szóló törvény, a midőn a gyakorlatban legtöbb esetben a vallás hovatartozandóságára nézve a felekezeteket vásár tárgyáva teszi. (Helyeslés halfelöl.) T. ház! A politikai házasság behozatala óta látjuk a válópörök óriási szaporodását; látjuk a politikai kötelékeknek az egyház áldásában való nemrészesítését; látjuk a vadházasságok nagymérvű szaporodását; látjuk, hogy a gyermekek anyakönyveltetnek ugyan, de az egyházi szertartás elmarad. Ezek hozzájárulnak a családi élet elzülléséhez s ezzel kapcsolatban a vallástalansághoz. (Igaz! Úgy van! balfelöl) Még hátra van, t. ház, a felekezetnélkűliségről szóló törvény, a mely romboló hatását mind jobban érezteti. így legújabban a felekezetnélküli szülök egyenesen tiltakoznak iskolába járó gyermekeiknek a vallásban! oktatása ellen. Ez még most sporadikus jelenség; de elég arra, hogy ebből a magunk részére a tanúságot levonjuk és ellene mondjunk azok állításának, a kik azt mondták, hogy a felekezetnélkííüség vallástalanságot nem jelent. Szóval, t. ház, az egyházpolitikai törvények nem emelik sem az egyház, sem az állam tekintélyét, nem erősítik az állam erejét; ellenkezőleg gyengítik azt; nem teszik egységessé a társadalmat, hanem szétszórják azt; nem teszik tartósabbá a családi köteléket, hanem ellenkezőleg, lazábbá teszik ; nem a vallásosságot emelik, hanem a vallástalanságot terjesztik. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Kérdem tehát, t. ház, miféle államérdek követeli azt, hogy önök ezen tévedésükhöz tovább is ragaszkodjanak? Azt hiszem, hogy ez végzetes hiba, tévedés volt, melynek további fentartása veszélyt hoz az egyházra és hazára egyaránt. T. képviselőház! Ennek szomorú bekövetkezését láttuk mi előre; az egyesített bennünket párttá, és a tapasztalat e hitünket csak mindjobban megerősítette. Képzelik-e önök, t. ház, hogy e nélkül képesek lettek volna a közelben lefolyt nagy politikai változást úgy átélni, hogy az bennünket érintetlenül Nagyjon, és pártegységünket megtartsuk, ha ennek romboló és káros hatásának igazságáról mindjobban meggyőződve nem volnánk? Ugyanazért kötelessége minden igaz keresztény kebelnek, valláskülönbség nélkül egyesülni, hogy a revízió keresztülvitele által a keresztény hiten ejtett sérelmek orvosoltassanak. (Úgy van! Úgy van! balfélöl.) T. ház! Erre nyerünk mi új erőt azon főpás/tori levélben, a mely a múlt év szeptember 14-én tartott értekezlet alkalmából osztatott ki a hívek között, s a melyre hivatkozott szakasz a következőket tartalmazza. (Halljuk! Halljuk! olvassa); »S valljátok a-'t a szent hitet nemcsak az Ur Jézus templomaiban, nemcsak családotokban, nemcsak társadalmi érintkezéseitekben, hanem a társadalom, a közélet terén is. Nem hódoltok Krisztusnak, ha csak szivetekbe zárjátok szent hitét, ha csak a magánéletben valljátok azt, vallanatok kell azt minden téren, a társadalom, a közélet terén is, polgári jogaitok gyakorlásában, polgári kötelmeitek teljesítésében, s gondosan, férfias bátorsággal kerülni mindazt, a mi Krisztus szent hitével ellenkezik, s bátran kell megvédenetek minden téren Krisztus szent hitét, Krisztus szent hitének letéteményesét és hirdetőjét, szentegyházatokat, szabadságában s minden jogaiban.« T. képviselőház! A vallásosság, a hitbeli meggyőződés adja meg az állam erejét; a hitetlenség az állam gyengeségét jelenti. Ezen örök igazságnak egyik fényes, kimagasló tanújelét látom abban a példában, a mely most a transzváli köztársaság elnökének tábornokaihoz intézett levelében nyert kifejezést. (Élénk helyeslés balfelöl ) Ez a levél alkalmazható, t. ház, a mi pártunknak és a többségnek ellentétes politikai fölfogására is, s azért annak felolvasása nem lesz érdektelen. (Halljuk ! Halljuk !) így szól tábornokaihoz a köztársasági elnök (olvassa): »Isten segítségével annyira vittük az ügyünket, hogy már most bízvást remélhetjük, hogy kellő tetterővel és a Mindenhatóba vetett bizalommal eredményesen be fogjuk fejezni ezt a ránk erőszakolt harczot. Végigkutattam az egész bibliát, hogy valami mentséget találjak az angolok számára, de egyetlen mondatot sem találtam benne, a mely igazat mondana nekik. Olvassátok el a 33. zsoltárt. Ez volt a mi kiinduló pontunk: mert való az Úr igéje, és minden cselekménye hű, szereti az igazságot és méltányosságot, Isten jóvoltával tele a föld. Isten hiúsította meg a népek —• az angolok — szándékát, meggátolta a pogányok tervezetét. Nem nagy sereg által győz a király, a vitéz nem szabadul meg nagy ereje által. íme, Isten szeme azokon függ, kik félik őt, kik kegyelmét várják. Lelkünk várja az Istent, ő a mi segítségünk és pajzsunk, mert benne vigad szivünk, mert szent, nevében bízunk. Legyen, Uram, kegyelmed mi rajtunk, a miképen hozzád van reményünk.« Azután így folytatja (olvassa):
