Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-520

520. orszásros ülés 1900. február 3-áu, szombaton. \ 43 fontos kérdések, de ezek inkább az aclmi­nisztráczió hatáskörébe tartoznak. Van azonban a t. pénzügyminiszter urnak egy igen fontos nyilatkozata, és ez az, hogy a földadónak jelenleg megállapított kulcsát jövőre is fenn kívánja tar­tani. Ez a merev álláspont, a melyet elfoglal, természetes dolog, lehetetlenné teszi azt a törek­vésünket, hogy a föld népe terheinek könnyítése végeit a földadó leszállíttassék. De nem is tartom a pénzügyminiszter űr ezen merev álláspontját semmivel sem indokoltnak, mert ha zárszámadá­saink millió és millió feleslegeket mutatnak, sőt a beterjesztett tíz évről szóló zárszámadás négy­száz millió kor. többletet mutat, akkor az államnak kötelessége, hogy a zárszámadás feleslegeinek arányában az állampolgárok terheinek meg­könnyítését is előmozdítsa. (Helyeslés balfelöl.) Szerény nézetem szerint az állami kötelesség csak addig terjedhet, hogy az állam szükségletei csak beszereztessenek és fedeztessenek, de semmi esetre sem addig, hogy az adózó polgárok véres verejtékkelbefizetett fillérei az állam által tőkésít­tesseuek és kamatoztassanak. Ez nem lehet az államnak sem czélja, sem törekvése. (Helyeslés bal felől.) A í. pénzügyminiszter lír bejelentett egy igen fontos pénzügyi reformot is : ez az ált dános jövedelmi pótadónak megszüntetése és e helyett e 8T 'íj jövedelmi adónak létesítése. A t. pénzügy­miniszter ár ezt úgy kontemplálja, hogy a jelen­legi érvényben levő harmadosztályú kereseti adó gyökeresen reformált,üssék, mert, a mint ő mondja, ez az új jövedelmi forrás a harmadosztályú kereseti adónak a forrására lesz alapítva. Ez az első pillanatra czélszerfínek látszik, hogyha azonban ismét figyelembe vesszük azt, hogy a t. pénzügyminiszter úr ezt úgy akarja keresztül vinni, hogy az adóbevallási kényszer alkalmaz­tassék, szóval, hogy úgy a bevallási mint tanú­zási kényszer törvénybe iktattassék, büntetendő szankezióval, hogy tehát mindenkinek az eltitkolt jövedelmét kikutassa és megállapítsa, és nem elégszik meg az eddigi honpolgári becsület alatt tett vallomással, hanem jövőre az inquizitórius gyakorlatot akarja alkalmazni az adófizetőkkel szemben, akkor ez az általános jövedelmi pót­adónak eltörléséből származó kedvezmény reám azt a benyomást teszi, hogy az nem egyéb, mint mézesmadzag, a melyből hurkot kötnek az állam­polgároknak nyakára, hogy ezzel még több adót saj'óljának ki az államkincstár javára. A házosztály-adó reformját is tervbe vette a t. pénzügyminiszter úr, és azt mondja, hogy nincsen meg az arány a házbéradó és a ház­osztály-adó között, már pedig az egyenlő adó­zási rendszer és az igazság azt hozza magával, hogy házosztály adó czímén is majd annyi fizet­tessék, mint házbéradó czímén. Én pedig azt állítom, hogy a házosztályadót a házbéradóhoz viszonyítani nem lehet, mert ez utóbbi jövedelmi forrást képez, míg amannál a tulajdonos a sajátjá­ban lakik, a mely neki jövedelmet nem hoz. Es erre azt hozza fel indokul a t. miniszter úr, hogy az általános jövedelmi pótadó eltörlése 4 millió forint kevesebb jövedelmet fog előidézni, ezt pedig nem nélkülözhetjük. De mit jelent ez végeredményében, azt, hogy a legszegényebb ember, a kinek egy viskója van, nemcsak a felemelt házosztályadót fogja jövőre fizetni, hanem annak arányával a községi pótadót is, szóval végeredményében el lehetünk készülve arra, hogy a t. pénzügyminiszter úr reformja szerint ismét csak a legszegényebb néposztály fog új teherrel sújtatni. Mindezekkel szemben a pénzügyminiszter úr egy nagy kedvezményt helyez kilátásba, azt mondván, hogy megállapítunk egy 300 forintos létminimumot. Ezt a pártunk részéről sokan félremagyarázták, és nem tudom, hogy jól értelmezem-e a t. pénzügyminiszter ár kijelen­tését, ha azt hiszem, hogy ez csakis az új adó­nemre értetődik, és így ez nem azonos a mi azon törekvéseinkkel, hogy tudniillik állapíttassák meg egy oly létminimum, a mely mellett az illető minden adótól mentes marad. Ezt szükségesnek tartoltam kijelenteni, mert nem hinném hogy a t. pénzügyminiszter ár a mi pártunkat túl akarná liczitáni, a mely egy 200 forintos létminimumra törekszik. Van a t. pénzügyminiszter úr reformterve­zetei között még egy igen fontos reformtervezet, és ez arra vonatkozik, hogy majd azután a lakbérek is meg lesznek adóztatva. Vájjon a lakbér megadóztatása melyik osztályt érdekli legközelebbről? Nem-e épen a hivatalnoki osz­tályt? Nap nap után jönnek a panaszok, járnak a küldöttségek a miniszter uraknál, a melyek a tisztviselők súlyos helyzetének javítását kérik, és ime, most a pénzügyminiszter nr ezeknek a helyzetét úgy akarja megjavítani, hogy az eddig adómentesen élvezett lakbért jövőre adó alá fogja vonni. Szóval, t. ház, egészen őszintén megmondom, hogy azon reformterveknek, a melyeket a pénzügyminiszter úr bejelentett, én már előre is egyik-másik részére nézve a vétót bejelentem, s bejelentem, hogy azokat támogatni nem leszek hajlandó. (Helyeslés balfelöl) És ezzel, t. képviselőház, áttérek beszédem politikai részére, — (Halljuk! Halljuk!) a mely­ben a t. képviselő urak remélem, figyelemre­méltót fognak találni. (Halljuk! Halljuk!) T. házi Az egyházpolitikai törvényekkel, a melyekkel önök a felekezeti villongásoknak akartak véget vetni, és a felekezetek közötti békés egyetértést és nyugalmat akarták helyreállítani, vájjon elér­ték-e ezen czéljukat? Hiszen a felekezetek közötti

Next

/
Oldalképek
Tartalom