Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

519. orsaágos ülés 1900. február 1-én, csütörtökön. 125 és kiszámíthatlan következésíí evoluczió támadt abból, hogy kis dolgok ürügyül, és kis dolgok a czélzattal és a belső igazsággal ellentétes irányban ugyan, de a helyzet megrontására felhasználtattak ? (Igás! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Én nyugodt lelkiismerettel állok a t. képviselőház ítélőszéke elé. Méltóztassék ítélni a felett, vétettem-e a magyar állam ellen, vétettem e a törvény ellen, vétettem-e egy magyar nemzeti igaz politika ellen, midőn ezt a kérdést megszüntettem, kivettem, és oda redukáltam, a hol ma áll összezsugorodva, hogy egy kártérítési követelés czímén bejött a magyar állampénztárba egy önczélú vagyon a román iskolák czéljaira és annak kamatait a magyar kultuszminiszter fizeti ki azoknak, a kiknek iskolai czéljaik czímén ehhez joguk van. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Hosszantartó, zajos tetszés, helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) Komjáthy Béla: T. ház ! (Felkiáltások balfelól: Holnapután!) Nagyon szívesen. A mennyiben azt hiszem, a t. képviselőház minden tagja átlátja, hogy nekem állásfoglalásom után ezen most elhangzott beszéddel szemben a magam és p irtom álláspontját körvonaloznom kell. Ha méltóztatnak meghallgatni, nagyon szívesen elmondom most is beszédemet, a mely hosszabb lesz, de ha méltóztatnak beleegyezni, úgy kérem annak a legközelebbi ülésre való elhalasztását. (Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Ma! Szombaton !) Elnök: A dolog úgy áll, hogy, ha a képviselő úr egy negyeddel kettő előtt jött volna sorra, kérhette volna vagy az ülés meghosszabítását, vagy azt, hogy a legközelebbi ülésen mondhassa el beszédét. Most azonban, miután már 2 óra elmúlt, ha azt az óhajtást uyilvánítja, hogy a legközelebbi ülésben mondhassa el beszédét, ez azt hiszem, nem lehetséges. (Élénk helyeslés jobbfelől és zajos felkiáltások: Halljuk! Halljuk ! Ma! Felkiáltások a szélső baloldalon: Szombaton !) Gajári Ödön képviselő úr a házszabályokhoz kér szót. Gajári Ödön: T. ház! Én teljesen elismerem, hogy előttem szólott t. képviselőtársamnak kérése a dolog érdemében méltánylandó volna; azonban azt hiszem, hogy oly preczedenst alkotnánk, a melyet egyáltalában nem lehet megengedni, miután a házszabályok feltétlenül úgy intézkednek, hogy az interpelláczió, ha arra válasz adatik, még azon az ülésen veendő tudomásul, vagy pedig tűzendő napirendre. Én tehát kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék a házszabályokon rést ütni azzal, hogy a képviselő úr válasza a legközelebbi ülésre halasztatik el. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Én is kérek egy kis türelmet, hogy pár szóval hozzászólhassak a házszabályhoz. A t. képviselő úrnak igazsága van abban és helyes is, hogy az interpelláezióra adandó válasz még azon ülésben intézendő el. Hozzá is járulok ehhez, de az indokolást nem fogadom el, mert az újonnan megalkotott házszabályoknak van egy olyan rendelkezése is, hogy a napirendet kimerítő idő után ülésre senkisem kötelezhető. Tehát csak a háznak egyértelmű megegyezésével lehetséges ez, tudniillik úgy, hogy beleegyezünk abba, hogy t. képviselőtársunk a napirendre kitűzött időn túl is beszélhessen. Ezt neki a ház megengedheti. Ezzel az indokolással a magam részéről, azt hiszem, hogy t. barátom szívesen el is fogja mondani beszédét és meghallgatjuk addig, a míg beszédét be nem fejezi. Ugron Gábor: T. ház! (Hosszantartó zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A házszabályok 155. §-a azt mondja (olvassa): »Az interpellácziók mindig írásba foglalva, a napirend tárgyalására kiszabott időn kivííl terjeszthetők elő s ugyanilyenkor adatik azokra a válasz is.« Ebben világosan és határozottan bennfoglaltatik, hogy az interpellácziónak a mikor megtétetett és arra válasz adatott, egyik ülésről a másikra átvitele nem helyes és nem czélszeríí dolog, mert nem a napirend tárgyalására kitűzött időben, hanem azon kivűl kell letárgyalni. (Ellenmondások és hosszantartó zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások a jbboldalon: Halljuk ma!) Elnök: Azt hiszem, a ház hangulatát fejezem ki, a mikor kijelentem, hogy a ház ma kiyínja meghallgatni Komjáthy Béla képviselő urat. (Helyeslés. Hosszantartó zaj a szélső baloldalon . Egy hang jobbfelől: Halljuk röviden !) Thaly Kálmán: Az nem lehet. Ha kívánják, hogy ma beszéljen, tessék meghallgatni! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Hosszantartó zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Komjáthy Béla: T. képviselőház! Én a ház iránti figyelemből kértem beszédemnek elhalasztását, nem pedig azért, mintha talán féltem volna attól, hogy a miniszterelnök úr által előadottaknak bármely részére azonnal, az én hitem és meggyőződésem szerint alaposan megfelelni képes nem volnék. Megkísértem tehát azon érveket most itt, rögtön az én tudomásom szerint helyes alapokon megczáfolni. (Halljuk!Halljuk!) A miniszterelnök úr a kormány eljárását ezen kérdésben azzal menti, hogy a Szentmiklós egyház birtokában levő régi oláh vajdák által adományozott oklevelek alapján . . . (Hosszantartó zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélső bal-