Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-519
126 519. országos Ölés 1900. február 1-én, csütörtökön. oldalon: Vagy maradjon szombatra, vagy tessék a beszédet meghallgatni! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (csenget); Csendet kéiek t. ház! Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyükre menni, hogy a csend helyreálljon. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: A túloldali képviselő urak nincsenek a helyükön! Elnök: A figyelmeztetés minden oldalra szól! Komjáthy Béla: Azt állítja az igen tisztelt miniszterelnök úr tehát, hogy régi oláh vajdai oklevelek alapján, ennek az általam titkosnak nevezett és be is bizonyított szubvencziónak magánjogi alapja van. Én ezt a tételt az ő valódiságában ezennel kétségbe vonom, és a mikor ezt kétségbe vonom, akkor kötelességem ezen állásfoglalásomat most azonnal bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Az igen tisztelt miniszterelnök úr többféle létező adománylevelekről beszélt. Hogy látta-e azon adományleveleket az igen tisztelt miniszterelnök úr, nem tudom. Vajon összehasonlította-e más létező okmányokkal, azt sem tudom. De a ki ismeri az erdélyi részek történetét, és a ki tudomással bír az ott lezajlott dolgokról, az tudhatja, hogy nagyon kevés oklevél van, a mely ma valakinek birtokában lehet. De itt még közbevetőleg meg kell jegyeznem egyet. Hogyha valakinek kedve telnék az ilyen régi okmányokból magának gyűjteményt csinálni, mindenesetre a legkönnyebb vásárja épen ott volna, a hol a régi oláh vajda okleveleket árúlgatják. Mert hiszen velem együtt épen úgy tudja a történelemből az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy volt időszak, a mikor 20 esztendő alatt 17 különféle vajda volt, és nagyon jól tudja, hogy az egyik vajda a másik után adta ezen okleveleket itt, a mikor ide kergették, és adta ott, a mikor oda kergették, azonban komoly törvénytudók, sőt tovább megyek, történetismerők ezen okleveleknek olyan nagy súlyt nem tulajdonítanak, mert azoknak legnagyobb része soha egyáltalában nem volt realizálva. A t. miniszterelnök úr, úgy látszik, ezeket az okmányokat mégis bővebben ismeri, mert kegyes volt elsősorban hivatkozni az 1594. — tudomásom szerint — 1595-ben kelt Áron-féle oklevélre. Ezt én is tudom, ismerem, mert ebből néhány ezer garas évjáradék volt biztosítva az egyháznak. Ennélfogva kérdem a miniszterelnök urat: van-e arról tudomása, vájjon ezen oklevelek bármelyike alapján felvett-e a szentmiklósi egyház csak egy garast is? mert ha ilyenről van tudomása, akkor félre van vezetve, mert ez sohasem történt meg. Az imént, a mikor azon tréfás megjegyzést tettem, hogyha tudtam volna, hogy Magyarországon mennyire respektálják a régi okleveleket, nagyon nagy kellemetlenségeket csinálhatnék én, és csinálhatnának t. barátaim ezen az alapon, mert ha én a leveles-ládámban őrzött oklevelek alapján ő felségéhez folyamodnám, hogy adja vissza azon uradalmakat, bizonyára bekisérnének a bolondok házába. Bogyay Máté: Nagyon kedélyes! Komjáthy Béla: Ki volt az? Bogyay Máté : En ! (Mozgás a baloldalon.) Komjáthy Béla: Csakis olyantól telhetik ki. Másik okiratra is hivatkozott a t. miniszterelnök úr, a mely jószágokról szói. Kérdem: van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az ezen okiratba említett birtokba az egyház mikor iktattatott be? Van-e tudomása arról, mikor kapta ezen egyház ezen jószágot? Van-e tudomása arról, hogy a román kormány ezen jószágot visszaadta volna? Mert az előbb épen ennek az ellenkezőjét hallottuk. Ezen oklevelek közül pedig sohasem volt egysem realizálva. Vagy menjünk a Inirmadik oklevélre, a mely juhok legeltetéséről szól, de a mely a szentmiklósi egyház papjai számára alapíttatott. Tessék nekem megmondani: vájjon ez is iskolák számára alapíttatott-e? Volt-e arra eset, hogy az realizálva lett? Vájjon vagy egyszer is igénybe vették-e annak rendelkezését, vagy sem 1 ?(Halljuk!Halljuk!) Ezek mind oly tények, hogy egész határozottsággal ki merem mondani, hogy ezen okmányok alapján ugyan magánjogi igénye egy egyháznak és egy iskolának sem volt. De hát, kérdem a t. miniszterelnök urat, hogyan történt az, hogy már 1875-ben ezen okmányokat Széll Kálmán miniszterelnök: Állítólag! Komjáthy Béla: »állítólag«, igaz, így méltóztatott mondani, ezen egyházak azzal védték, hogy magánjogi alapjuk van. Vájjon áz 1858-iki folyamodványokat nem méltóztatott olvasni? Sajátságos az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy mikor az első segélyt kérték, magánjogi, vagy más ilyen igényről szó sem volt, magánjogi alapra nem hivatkoztak, hanem testvéri, faji összetartozandóságot emlegettek, hogy a múltban egyes vajdák az Ő okirataikban ilyenről beszéltek. Kérdem a t. miniszterelnök urat, hogy a mikor azt merte állítani, hogy ez nem szubvenezió, vájjon a magyar kormányt oly könnyen félre lehet-e vezetni, s nem nézett-e be azon okmányokba, a melyek előtte voltak, a melyek mindig mint szubvenczióról beszélnek? Kérdem, — én akarattal tettem fel ezt a kérdést, — hogy látta-e azokból az okmányokból, a melyek előtte voltak, hogy Jonesku miképen beszélt? Ha 8 ezt mint titkot meg akarja őrizni, hogy erről senki
