Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

&14, országos ttlés 190'\ költségeiből a magyar korona országai 33'3/49 százalékot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok 66*46/49 százalékot viselnek. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza.« Polónyi Géza; Ki hitelesítette? Nyegre László jegyző: Nyiri Pál segédhivatali igazgató. Polónyi Géza: Segédhivatali igazgató? Molnár Antal: Mindig úgy szokták! Tavaly Huszár hitelesítette! Tóth János jegyZÖS Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A hiteles másolatban elénk terjesztett királyi leiratnak napirendre való kitűzését óhajtom indítványozni. Óhajtom pedig azért, t. képviselőház, hogy az országgyűlés ezen királyi leirattal szemben, és az abban elhatározott tényekkel szemben az őt jogszerűen megillető ellenőrzést, kritikát gyakorolhassa és esetleg, ha kell, határozatot hozhasson. Törvényeink értelmében a király jogköre a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány megállapításában nem korlátlan; nem saját tetszése és belátása szerint határoz ebben a kérdésben, de a törvény egész határozottan megmondja azt, hogy csakis az előterjesztett adatok alapján van neki joga a döntést elhatározni. A képviselőháznak tehát igenis, nemcsak joga, de kötelessége felügyelni arra, hogy vájjon a hozott királyi határozat mily előterjesztett adatok alapján keletkezett, mert az előterjesztésben a minisztérium szintén nem önkényííleg, banem bizonyos korlátok között járhat csak el, akképen, a mint itt a ház előtt a quótabizottság az adatokat előterjesztette, Már magából a miniszteri felelősség szempontjából is szükséges tehát az, hogy a képviselőház tudomással birjon arról, hogy azon adatok miképen terjeszttettek elő, és hogy vájjon ezen döntés azon adatoknak a maguk egészében megfelel-e, és azokon nyugszik-e? Elismerem, t. ház, hogy, ha a törvényes előfeltételek szigorú megtartása mellett határoz a Felség, és pedig a törvény alapján, akkor ezen határozatot itt kritika tárgyává, illetve megváltoztatás és újabb határozathozatal tárgyává tenni nem lehet. Ha azonban az előfeltételek meg nem történtek, vagy a király nem a törvényben gyökerező joga alapján élt elhatározási jogával, akkor, igenis, a t. képviselőháznak joga van e felett kritikát gyakorolni, sőt határozni is. Elsősorban azt a kérdést vetem fel, hogy vájjon ő Felsége a magyar királynak egyáltalában véve joga volt-e ezen határozatot meghozni, a mely most hiteles másolatban előttünk felolvastatott. Ha jól emlékszem, már évekkel ezelőtt, itt e házban, e kérdés felett vita is fejlődött, a mikor is a ház egy tekintélyes tagja íinár lS-án, csütörtökön. 5 meggyőző érvekkel be is bizonyította, hogy ő Felségének a quóta tekintetében való határozata nem terjedhet évről-évre, hanem az csakis az esetben következhetik be, ha Ausztria és Magyarország közt a megegyezés létre nem jöhet, és csak egy esztendőre terjedhet. (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, ha ezt nem így íognók fel, akkor ki lehetünk téve annak, hogy évről-évre, évtizedeken keresztül, daczára annak, hogy megtagadnának osztrák részről minden tárgyalást, és daczára annak, hogy mi igazainkat be tudnók bebizonyítani: az ő helytelen, vagy taktikából követett eljárásuk folytán mindig a király dönthetne. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Felfogásom szerint a törvény értelmében a királynak biztosított jog már érvényesült, mert a múlt esztendőben a király egy évre a quóta felett döntött. Ha tehát ezen egy év eltelt, akkor itt csak két eshetőség volt lehetséges : vagy megállapodunk az osztrákokkal és e megállapodás szerint iktatjuk a quótát törvénybe, vagy ha nem, a királynak döntési joga most már másodízben nincs, és nem is lehet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az alkotmány világos kijátszása volna, és akkor egész törvénykönyvünk, a melyre ezt alapítjuk, nem volna más, mint porhintés az emberek szemébe. (Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás ugyanott.) De ettől eltekintve, a mit már beszédem elején mondottam, kritika tárgyává lehet tenni a királyi döntést azon szempontból is, hogy vájjon az az előterjesztett adatok alapján keletkezett-e vagy nem, és hogy vájjon azon adatok helyesek, igazak, megbízhatók és jogszerűen előterjeszthetők voltak-e? Mert hogyha nem adatok alapján döntene a magyar király, akkor, t. ház, az ő szeszélyétől, gondolkozásától függne az, hogy nem a most megállapított arányban, hanem esetlegesen egy Magyarországot 60, vagy 70°/o-kal terhelő arányban állapíttassák meg a quóta. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig ezt a jogát a magyar királynak én nem ismerem el. De nemcsak én, maga a törvény sem ismeri el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem is lehet a magyar királyt, általában a fejedelmet kitenni annak, hogy ő esetleges besúgások, iuformáoziók, vagy kedvtelések szerint határozzon az ország életérdekei felett. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) S e kérdés felvetése, t. ház, annál szükségesebb és jogosultabb, mert az én, s azt hiszem az ezen oldalon, sőt a túloldalon ülőknek meggyőződése szerint is, a magyar kormány más adatokat nem terjeszthetett a király elé, mint a melyek alapján már a múlt évben is határozott ő Felsége. Minden esetre feltűnő tehát az, hogy egy magyar király, a kinek személyét bizonyos szentséggel akarjuk körülövezni, a"bba a helyzetbe