Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-514

6 hozassák, hogy ugyanazon adatok alapján ma így, holnap pedig máskép határozzon. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) Ha tehát jogköre alá is esnék az ujabb határozás, mindenesetre sajátságos, és nagyon erősen kihívja a kritikát, az ezen kétféle elhatározás összehasonlításából levonható eredmény. T. ház! Ezzel talán azt állíthatnák szembe, igaz ugyan, hogy ugyanazon adatok terjeszttettek a király elé, mint a múlt évben, azonban az illetékes magyar quótabizottság ezen adatokból egészen más következtetést vont le, tehát a királynak is jogában volt és megengedhetővé vált, ezen következtetések alapján újabb határozatot hozni. Én ezt határozottan kétségbe vonom és röviden indokolni kívánom, hogy miért? (Bálijuk! Halljuk!) Méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy az eljárt magyar quótabizottság hosszú időn keresztül, és ennek a háznak nagyon sok tekintélyes tagja is, fényesen indokolták és bebizonyították azt, hogy azon adatok, a melyek rendelkezésre bocsáttattak, más számítást nem engednek, mert csak később változtatta meg nézetét. Ugyanakkor, a mikor ezt a bizottság kimondotta, és nagyobb arányt hozott javaslatba, és a mikor ezt a kormány is magáévá tette, — méltóztassanak csak visszaemlékezni, — hogy annak két indoka csúcsosodott ki. Az egyik indok az volt, hogy a meghatározásnál szerepet játszott, arra súlylyal nehezedett az, hogy politikai szempontból szükséges az Ausztria és Magyarország között fennálló viszálynak ez alapon való megszüntetése. A másik indok pedig az volt, hogy szükséges még áldozatot is hozni a megegyezésért, mert tíz évi tartamra hozatván meg a megegyezés, az ezáltal előállott nyuga lom a magyar közgazdasági életben nagy lendületet fog előidézni. Ezen két indok irányíthatta a qóutabizottság egyes tagjait és a kormányt arra, hogy ily értelemben állást foglaljanak. Azonban az ellen egész határozottan tiltakozom, hogy akár politikai, akár más tekintetek a királyi elhatározásnál alapúi szolgálhassanak. A magyar királynak a törvények által meg van határozva a jogköre, a magyar király nem politizálhat éi nem határozhat politikai tekintetekből, különösen olyan esetben, midőn ezen elhatározása a nemzetre hátrányos, nagy anyagi áldozatot kivan tőle, még pedig egy másik fél érdekében és könnyítése czéljából. (Ügy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De, hogy ha még megengedhetőnek tartanám is, — a minthogy nem, — hogy politikai szempontok is irányadók legyenek, — a másik indok, a mely a kormányt oda vitte, hogy a quótaarány megállapítását úgy javasolja, a mint javasolta, az elesett azért, mert a tíz évi nyugalmas idő, a melyet jövőben a közgazdasági fellendülésre alapnak képzeltek, nem nyert alkalmazást, mert már 18-án; erttörWkön. a mint hallottuk a másolatban közölt királyi leiratból, a quótadöntés csak fél esztendőre szól. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De még más szempontból is lehet ezen itt felolvasott királyi leirat ellen kifogást tenni. Ha ezen királyi leiratot a ház tudomásul veszi, akkor mi következik ebből ? Következik az, hogy azt a mi törvénykönyvünkbe be kell iktatni. Az én felfogásom szerint egy külön törvénynyé kellene ezt mindenkor beiktatni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azonban, ha jól emlékszem, az igen tisztelt miniszterelnök úr egy izben már azt az álláspontot foglalta el, hogy amennyiben a közös költségek beillesztettek a budgettörvénybe, azáltal, hogy azok oda felvétetnek, pótolva van. Azonban mi történik, ha a jelen esetben egyszerűen tudomásul vennők ? A magyar törvények értelmében Magyorország költségvetése mindig egy évre állapíttatik meg, és pedig évről-évre. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikép gondolja az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy ezen félévi döntés folytán mikép foghat ez a mi budgettörvénytinkbe, költségvetési törvényünkbe felvétetni. De, t. ház, még egy másik dologra is fel kell hivnom a t. háznak becses figyelmét. És ez az, hogy a delegáeziók ezen királyi döntés beterjesztése, annak tudomásvétele előtt, tehát még mielőtt hivatalos tudomást vettek volna arról, hogy mi az arány, mely bennünket terhelni fog, mégis belementek a közösügyi költségek megállapításába, még pedig nem fél évre, hanem megállapították azt az egész évre. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Holott törvényeink éneimében a közösügyi költségeknek fix tétel ben kell megállapíttatniok, és ekkép lehet és kell azt költségvetési törvényünkbe felvenni. Mindazok, a miket én röviden előhoztam, azt hiszem, feltétlenül bizonyítják azt az állításomat, hogy a magyar országgyűlés akkor jár el helyesen és akkor teljesíti kötelességét, hogyha ezen másolatban közölt királyi leiratot tárgyalásra tűzi ki, és tárgyalás után hoz az országnak és a törvényeknek megfelelő határozatot. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert ha az tárgyalásra ki nem tűzetik, akkor egyszerűen királyi önkénynyel állunk szemben. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig azt hiszem, hogy uzokoak sem lehef, a kik a kormányon ülnek, az a feladatuk, hogy a királyi önkényt állítsák a nemzet elé, hanem érdekükben van, hogy úgy járjanak el, hogy bebizonyíthassák ezen királyi döntésnek a törvényekben gyökerező, s a törvényes előfeltételek mellett meghozott módját. (Ügyvan! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a királyi döntés felolvasása után indítványt egyáltalában nem tett a t. elnök úr, hogy mi tür614. onzáftn flléa 1900. j