Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

519. országos ülés 1900. február 1-én, csÜt&rtSfcSn, ííí 10 évben hova fejlődtek vissza. Ha meggondoljuk, hogy Magyarország földbittokai értékük két­harmad részéig jelzáloggal vannak terhelve, és a bérletviszonyok a legkedvezőtlenebbek és a leg­bkonytahmabbak, és meggondoljuk, hogy az adó, mint a pénzügyminiszter maga is bevalotta, egyen­lőtlenül és igazságtalanul nyomja a földet, és hogy a kormányzat merkantil politikájának hatása még most is egyre nehezen súlyosodik ránk, akkor helyes képét alkottam a mi köz­gazdasági viszonyainknak. Mert ha egy agri­kulturális államban a földbirtok viszonyai ilyenek, akkor hacsak egy teljesen egészségtelen közgazdasági politikát nem tételezünk fel, az ország gazdaságának egyéb ágai is beteges állapotban kell, hogy legyenek. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) És mire volt szükség, hogy a kormány belássa a múlt kormányok hibáját, és a földbirtok-viszo­nyok javítását kilátásba helyezze? Szükség volt először arra, hogy a középbirtokos osztály úgyszólván tönkre menjen. (Igaz Úgy van! bal­felől.) Szükség volt arra, hogy évek hosszú során át sopánkodjék és sóvárogjon a közvélemény, dolgozzon a szakiroda'om, működjenek a szak­emberek ; szükséges volt, hogy elszegényedjék, eladósodjék a kisbirtokos, míg végié a kormány, egy agrikulturáls állam kormánya, a földbirtok­viszonyok javulását kilátásba helyezte. Hát arra nézve, hogy mily fontos állami érdekek akadályoz­ták a kormányt abban, hogy ez elmérgesedett sebeket gyógyítsa, és hogy mik azok a megválto­zott körülmények, melyek most megengedik neki, hogy taktikáján változtasson : rendkívül érdekes felvilágosítássá! szolgálhatna a kormány a nemzet­nek. Szerintem igenis új, egészséges közgazdasági politikára van szükségünk, hacsak nem akarjuk, hogy a birtokos osztály, mint államfen tartó osztály elenyészszen, mert ez a birtokos osztály létérdeke. Es én nem azért használom a létérdek kifejezést, mintha hinném, hogy ha e kormány a múlt kormányok közgazdasági politikáját foly­tatná, a földbirtokos osztály elvesznék, mert ez ellenkezik a természetes fejlődés proczesszusával. De igenis, ha a kormány változtat közgazdasági politikáján, elvész a történelmi múlttal, erkölcsi értékkel, tradicziókkal birórégi földbirtokos osz­tály, (Helyeslés a középen), melyre a magyar állam évszázadok óta támaszkőrlik, melynek liazafisága és áldozatkészsége ki van próbálva, és melynek fentartása és felvirágoztatása szükséges azért, mert életgyökerei beleszövődnek magába a szent koronába, mert ez osztály a monarchikus prin­ezipium, az ezeréves Magyarország eszményének letéteményese. (Élénk tetszés a középen.) Ezért szüks'ges a konzervatív felfogás minden oly köz­gazdasági akczióban, mely a földbirtokra vonat­kozik, s azért üdvözölném szinte lelkesedéssel a földmívelésiigyi kormány telepítési törekvéseit is, ha meg volnék győződve, hogy e nehéz és fontos kérdést konzervatív irányban óhajtja meg­oldani. Sajnálom, hogy körülményeim annak idején nem engedték meg, hogy a t. földmíveiés­üoyi miniszter űr szeretetreméltó meghívásán ik megfelelve, megjelenjek az illető ankéten. De a t. ház engedelmével legyen szabad most a kérdésre vonatkozó nézeteimet lehető röviden kifejteni. (Halljuk!) Szerintem nálunk a telepítésnek nagy politikai jelentősége van; és annak első-orban a magyar faj szupremacziája érdekében kell megtörténnie. De azt hiszem, hogyha a kormány e nagy­fontosságú művelethez fog, tisztában kell lenaie elsősorban a magyar faj terjeszkedésének ter­mészetével. Mit tapasztalunk e tekintetben kezdve a fővárostól egész a nádfődeles házakból álló falvakig ? Azt, hogy itt rohamos, ott kevésbbé gyors, de azért folytonos fejlődési törekvés mutat­kozik, még pedig úgy, hogy a czentrumokból kifelé a községek perifériája növekszik a nélkül, hogy új községek keletkeznének, avagy meg volna a hajlam új telepek keletkezésére. Ebbő! követ­kezik, t. ház, hogy a magyar faj tendencziája az, hogy ott akar erősödni, a hol van, és ott akar megizmosodni, hol gyökerei már mélyen behatoltak az anyaföldbe. Én azt hiszem, hogy a telepítés minden formája közt a legtermészetesebb, mert a legegészségesebb az, hogy ez állam meg­adja a módját és lehetőségét annak, hogy a községek a maguk tengelye körül forogva, fejlődé­sük ab'ian az irányban és mérvben történjék, a mely mérvben és irányban történik maga a belső fejlődés természetes proczesszusa. (Helyeslés bed­felöl.) Mert ne méltóztassanak feledni, hogy ily nagyfontosságú transzakcziónál nemcsak politikai, nemcsak gazdasági és nemzetiségi momentumo­kat, hanem ethikai momentumokat is kell tekin­tetbe venni. Nem akarom, hogy félre értsenek, ezért ismétlem azt, hogy én helyeslem azt a törekvést, mely a telepítést a magyar faj pre­ponderáncziájának érdekében intézi, de nem akar­nám, hogy egyoldalúlag fogassák fel a kérdés, hogy a telepest úgy tekintsek, mint experimen­tálási objektumot, mint politikai czélok elérésére szükséges és alkalmas eszközt, hanem úgy kell tekinteni, mint egyedet, mint a társadalom tag­ját, mint a közös anyának, a hazának gyermekét. (Helyeslés balfelöl.) Ép ezért ott, hol különös politikai szem­pontok nem parancsolják, lehetőleg úgy méltóz­tassék a telepítést intézni, hogy az a kis ember elsősorban a maga községének határában, vagy annak közelében tarthassa meg azt a földet", melyet neki szántak. Ennek fontos háttere van, mert ha így történik a telepítés, akkor az új telepes a röghöz való nagyobb szeretettel, az új

Next

/
Oldalképek
Tartalom