Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

112 519. orszégo* ülés 1900. február t-éa, C8ttt$rt§k8n, birtok iránt kevesebb kapzsisággal fog abba belevonúlni, és azon lesz, hogy azt mindenesetre megtartsa s azon csüngjön szivének egész melegével, holott ha távol főidre telepíttetik, a maga falucskájában Nagyja érzelmi világának, erkölcsi értékének egy részét, és nem fejlődhetik ki benne a helyhez való ragaszkodás, a mely fő alapja a hazaszeretetnek, annak az erénynek, melyet létesíteni és fejleszteni a telepítésnek erkölcsi czélja. (Helyeslés balfelöl.) Én ezúttal részletekbe bele menni nem akarok, csak igen röviden hangsúlyozom, hogy mindaddig, míg a telepítés érdekében nem fog történni gondoskodás oly szervezetről, mely az állami és társadalmi faktorok helyes és egészséges kombinácziójából származik, addig a telepítésnek keresztülviteléről még gondolkodni sem lehet. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A t. pénzügyminisz'er úr expozéjának néhány elvi jelentőségű,, kijelentése is volt, melyre a t. ház engedelmével rá akarok mutatni. (Halljuk! Halljuk!) így arra, a mit a t. miniszter úr a létminimumot, az adómentességet illetőleg mondott, és a mit a progresszív adó tekintetében kifejtett. A mi a létminiumot és adómentességet illeti, örömmel fogadom a t. miniszter úr kijelentését, a mennyiben az a szegény néposztály sorsának javítását czélozza, de egyúttal kell, hogy azon meggyőződésemnek is adjak kifejezést, miszerint helyeselném, hogyha a fogyasztási adók iránt is ily irányú érdeklődéssel viseltetnék. (Helyeslés balfelöl.) Mert a létminimumot és adómentességet proklamálni egyfelől, másfelől nem gondoskodni arról, hogy a fogyasztási adóprés hatása némileg csökkenjen, azt hiszem, nem teljesen következetes eljárás. (Helyeslés balfeh'il.) Ezután rátér a t. miniszter úr a progresszív adózás kérdésére, és magát a progresszív adózás határozott hívének vallotta. Csodálom, hogy oly praktikus szaktekintély, mint a t. miniszter úr, magát oly elv mellett exponálja, mely az én tudomásom szerint a maga teljeségében sehol keresztül nem vitetett, de a mely elv praktikus politikus előtt meg nem állhat azért, mert a helyes adópolitikának nem az az elve, hogy ilyen vagy olyan formában ilyen, Vagy olyan akadémikus jellegű, vagy értékű theoria szerint alkalmaztassák az adóztatás, hanem a jó adópolitikának az elve adóztatni a képességek szerint, és ezen képességeket lehetőleg helyesen felismerni és megállapítani tudni. Á progresszív vagy degresszív, vagy akárminémü adóztatási rendszer csak az összes körülmények és viszonyok tekintetbevételével esetrőlesetre lenne alkalmazandó ; és habár én a progresszív adóztatásnak elvét, mint helytelen elvet, tulajdonképen el nem vethetem, mégis óvakodnék mellette állást foglalni azért, mert valamint meggyőződésem, hogy az adóalapok fokozódó teherviselési képességében szabályszerű progresszivitás nincs, épúgy a progresszív adó, ha azt szabályszerűen alkalmaznák is, teljesen igazságos és a teherviselési képességhez mért nem volna, eltekintve attól a körülménytől, hogy az mindig azokat terhelné, a kiknek adója nem az általuk teljesített jövedelmi bevalláson alapszik. Ez mindig méltánytalan marad azért, mert azt az adatszolgáltatási kényszert, a melyről a miniszter úr említést tett, úgy keresztül vinni, hogy az helyes, az igazságosság és méltányosságnak teljesen megfeleljen, azt hiszem, lehetetlenség. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) A progresszív adóképesség terhe tehát leginkább megint csak az álló tőkét sújtaná, azt az alapot, a mely az egyedüli konstansz értéktermelési alapja ennek az államnak, s a melyet nem elnyomni, hanem a mennyire lehet, és a mennyiben a kormánynak módjában van, istápolni, és erősíteni szükséges. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ezek után még csak egy politikai fontos momentumra óhajtanám felhívni a t. képviselőház figyelmét, a melyet azért tartok szükségesnek felemlíteni, mert esetleg megváltoztathatná azt a felfogást, a melyet a t. miniszterelnök úr politikájáról alkottunk. A miniszterelnök úr ugyanis a pénzügyi bizottságban a belügyi tárcza tárgyalása alkalmával hozzá intézett néhány kérdésre azt a mindenesetre meglepő kijelentést tette, hogy ő rendszerváltoztatást sohasem hirdetett ég nem is ígért, Talán nem szokásos, t. képviselőház, a bizottságban elmondottakat itt újra felhozni, habár van erre preezedens. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ám! Mert ott nincsen gyorsíró! Gr. Zichy János: Én azonban ezt a kijelentést rendkívül fontosnak és elvi jelentőségűnek tartom. Azért meg fog bocsátani a t. miniszterelnök úr, hogyha ezt itt felhozom, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor tetszett volna! Gr, Zichy János: ... a mennyiben nagyon fontosnak tartom, hogy a miniszterelnök úr e tekintetben felfogását teljeseu kifejtse, mert nagyon szükséges tudnunk nekünk, a kik abban a meggyőződésben éltünk, hogy az új kormány teljes szakítást jelent a régivel, vájjon a miniszterelnök úr ezen kijelentésének mi a tulajdonképeni czélja és jelentősége. (Helyeslés balfelől és a sséls'd bololdalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Miért nem tetézett akkor felhozni? Gr. Zichy János: Hogy magáévá teszi a miniszterelnök úr a volt kormányok rendszerét, és csak az eszközök megválogatásában akar óvatosabb lenni, azt én nem hiszem, mert ez