Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

519. országos ülés 1900. február 1-én, Oittt8rtök8n. 105 A költségvetést ezen háznak állandó praxisa bizalmi kérdéssé tette. Mi pedig már 32 év óta semmiféle 67-es alapon álló kormányban nem bíztunk és nem bízunk; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert minden 67-es kormány meg­akadályozza az ország függetlenségének kivív­hatását, (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) és a 67-es alapot tartja fenn minden áron, a mely a függetlenség legfőbb kellékeit az önálló had­sereget, az önálló külügyet feladta, és a vám­és kereskedelmi ügyekben odalánczolta az orszá­got Ausztriának szekeréhez. (Igás! Úgy van! a szélső báloldalon.) Kötelességünk tehát minden 67-es kormány ellen küzdeni, és így a jelen kor­mány ellen is. (Igaz! Úgy van! a szélső balolda­lon.) Elveink ismeretesek lévén, nem akarom a ház türelmét tovább igénybe venni (Bálijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) ezen elvek kifejtésé vei, és rátérek annak konstatálására, hogy abban a hosszú vitában, a mely 32 év óta tart közöt­tünk és a t. túloldal között, és mely azt a kér­dést volt hivatva eldönteni, hogy a 67-es alapon lehet-e a magyar államiságot előre vinni, ezen vitában nekünk lett igazunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bebizonyult, hogy a 67-es alapon . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső bal­oldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Kossuth Ferencz í ... a 67-es alapon a magyar államiságot nemcsak nem lehetséges fej­leszteni, hanem még azon igen ritka jogokat is, a melyek a 67-es törvényekben benNagyattak, nagyon nehéz megvédelmezni. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Csak nagy küzdelemmel tudta az igen tisztelt miniszterelnök lír a legbecsesebb jogoknak egyikét megmenteni a papiroson. Saj­nos oda fejlődtek a viszonyok, hogy az önálló államiságot már nem is akarják fejleszteni a 67-es kormányok, s az a veszélyes tan fejlődött ki, hogy a 67-es alkotás tökéletes és fejlesz­tésre nem is szorul. Széll Kálmán t. miniszter­elnök úr kinyilatkoztatta, hogy neki az 1867 : XII. törvényczikk bibliája. Ebben a felfogásban egészen eltértek a jelen kormánypárti utódok az ö nagynevű elődeiktől: a 67-es alapnak meg­alkotóitól. Maga Deák Ferencz ezt az alapot úgy tekintette, mint a melyen tovább építeni lehet és kell. Deák Ferencz sokszor jelezte ezt a nézetét, fel fogom olvasni, hogy mit felelt Pest városa tisztelgő polgárainak 1867-ben (ol­vassa) : » Orrültünk és örülünk, hogy alkotmányos szabadságunk évezredes élőfája, melyet annyi vihar ostromolt, de gyökerében meg nem rázott, ismét zöldelni kezd és virágzásnak indul. Ne feledjük azonban, hogy a virág még nem gyü­mölcs, de gyümölcs lesz belőle.« KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVI. KÖTBT. Ugyancsak Pest város polgárainak 1867. deczember 17-én ezeket mondta (olvassa): > Sokan még többet is óhajtanának. Igen, én is kívánnám a többet, de azt csak úgy lehet el­érni, ha a meglevőnek alapján építve tovább haladunk«. Deák tehát tovább akart haladni, mostani követői pedig meg akarnak állni. Ez az új felfogás annál megdöbbentőbb, minél inkább bizonyult be az utóbbi években, hogy a 67-es alkotás megszűnt rendesen mű­ködni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Be­bizonyult, hogy legfőbb rendelkezései kivihetet­lenek. Kivihetetleanek bizonyult, hogy a quótát két országgyűlés egyetértőleg határozza meg. Kivihetetlennek bizonyult, hogy a vámszövetség megújítta^sék. Kivihetetlennek bizonyult, hogy Ausztriában a teljes alkotmányosság funkczionál­jon, melyhez a közös ügyek létezése van kötve a magyar törvények szerint. Bebizonyult, hogy a quóta meghatározása évekig lázban tartja a két államot, kivált Ausztriát. Bebizonyult, hogy a vám- és kereskedelmi ügyek rendezése minden megújításnál nehezebb és nehezebbé válik, és évekig tartó kríziseket teremt. Bebizonyult, hogy hogy a quóta- és vámügyeknek a törvény által parancsolt időnkénti rendezése gyűlöletet kelt a két ország népeiben, kivált Ausztriában mi elle­nünk. Bebizonyult, hogy Ausztriában a belügyi villongások teljesen megakadályozzák a 67-es alkotmány funkcziónálását, és bebizonyult, hogy az osztrákok ezzel annyira nem törődnek, hogy villongásaikat még csak nem is igyekeznek e miatt mérsékelni. (Úgy van! a szäsö baloldalon.) Bebizonyult, hogy Magyarországnak ipari fejlő­dése a közös vámterülettel rendkívül megnehezít­tetett. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Bebizonyult, hogy a magyar termények megvédése a közös vámterülettel csaknem lehetetlen. Bebizonyult, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 11., 12. és 14. §-aiban világosan megemlített magyar had­sereg felállítása és fentartása lehetetlen, és hogy a magyar hadsereg beolvasztatott a közös had­sereg keretébe. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bebizonyult, hogy az említett törvényczikk 68. §-a, mely az önálló rendelkezési jog alapján az országot önálló gazdasági élet terére volt hivatva vezetni, csak utópia, mert midőn alkalmazása lehető lett volna, meg kellett elégedni azsral, hogy nagy küzdelem árán a papiroson mentessék meg a jog. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Be­bizonyult, hogy a külügyekben Magyarország befolyása a lehető legcsekélyebb. Felkiáltások a szélső baloldalon: Semmi!) Bebizonyult, hogy a külügyi képviseletekben Ausztria képviseltetik elsősorban és csaknem kizárólag, és hogy az egész külföld Magyarországról vajmi keveset tud. Azt hiszem, hogy annak legnagyobb részében, a 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom