Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

519. országos ülés 1900. február 1-én, Oittt8rtök8n. 105 A költségvetést ezen háznak állandó praxisa bizalmi kérdéssé tette. Mi pedig már 32 év óta semmiféle 67-es alapon álló kormányban nem bíztunk és nem bízunk; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert minden 67-es kormány megakadályozza az ország függetlenségének kivívhatását, (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) és a 67-es alapot tartja fenn minden áron, a mely a függetlenség legfőbb kellékeit az önálló hadsereget, az önálló külügyet feladta, és a vámés kereskedelmi ügyekben odalánczolta az országot Ausztriának szekeréhez. (Igás! Úgy van! a szélső báloldalon.) Kötelességünk tehát minden 67-es kormány ellen küzdeni, és így a jelen kormány ellen is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Elveink ismeretesek lévén, nem akarom a ház türelmét tovább igénybe venni (Bálijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) ezen elvek kifejtésé vei, és rátérek annak konstatálására, hogy abban a hosszú vitában, a mely 32 év óta tart közöttünk és a t. túloldal között, és mely azt a kérdést volt hivatva eldönteni, hogy a 67-es alapon lehet-e a magyar államiságot előre vinni, ezen vitában nekünk lett igazunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bebizonyult, hogy a 67-es alapon . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Kossuth Ferencz í ... a 67-es alapon a magyar államiságot nemcsak nem lehetséges fejleszteni, hanem még azon igen ritka jogokat is, a melyek a 67-es törvényekben benNagyattak, nagyon nehéz megvédelmezni. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Csak nagy küzdelemmel tudta az igen tisztelt miniszterelnök lír a legbecsesebb jogoknak egyikét megmenteni a papiroson. Sajnos oda fejlődtek a viszonyok, hogy az önálló államiságot már nem is akarják fejleszteni a 67-es kormányok, s az a veszélyes tan fejlődött ki, hogy a 67-es alkotás tökéletes és fejlesztésre nem is szorul. Széll Kálmán t. miniszterelnök úr kinyilatkoztatta, hogy neki az 1867 : XII. törvényczikk bibliája. Ebben a felfogásban egészen eltértek a jelen kormánypárti utódok az ö nagynevű elődeiktől: a 67-es alapnak megalkotóitól. Maga Deák Ferencz ezt az alapot úgy tekintette, mint a melyen tovább építeni lehet és kell. Deák Ferencz sokszor jelezte ezt a nézetét, fel fogom olvasni, hogy mit felelt Pest városa tisztelgő polgárainak 1867-ben (olvassa) : » Orrültünk és örülünk, hogy alkotmányos szabadságunk évezredes élőfája, melyet annyi vihar ostromolt, de gyökerében meg nem rázott, ismét zöldelni kezd és virágzásnak indul. Ne feledjük azonban, hogy a virág még nem gyümölcs, de gyümölcs lesz belőle.« KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVI. KÖTBT. Ugyancsak Pest város polgárainak 1867. deczember 17-én ezeket mondta (olvassa): > Sokan még többet is óhajtanának. Igen, én is kívánnám a többet, de azt csak úgy lehet elérni, ha a meglevőnek alapján építve tovább haladunk«. Deák tehát tovább akart haladni, mostani követői pedig meg akarnak állni. Ez az új felfogás annál megdöbbentőbb, minél inkább bizonyult be az utóbbi években, hogy a 67-es alkotás megszűnt rendesen működni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bebizonyult, hogy legfőbb rendelkezései kivihetetlenek. Kivihetetleanek bizonyult, hogy a quótát két országgyűlés egyetértőleg határozza meg. Kivihetetlennek bizonyult, hogy a vámszövetség megújítta^sék. Kivihetetlennek bizonyult, hogy Ausztriában a teljes alkotmányosság funkczionáljon, melyhez a közös ügyek létezése van kötve a magyar törvények szerint. Bebizonyult, hogy a quóta meghatározása évekig lázban tartja a két államot, kivált Ausztriát. Bebizonyult, hogy a vám- és kereskedelmi ügyek rendezése minden megújításnál nehezebb és nehezebbé válik, és évekig tartó kríziseket teremt. Bebizonyult, hogy hogy a quóta- és vámügyeknek a törvény által parancsolt időnkénti rendezése gyűlöletet kelt a két ország népeiben, kivált Ausztriában mi ellenünk. Bebizonyult, hogy Ausztriában a belügyi villongások teljesen megakadályozzák a 67-es alkotmány funkcziónálását, és bebizonyult, hogy az osztrákok ezzel annyira nem törődnek, hogy villongásaikat még csak nem is igyekeznek e miatt mérsékelni. (Úgy van! a szäsö baloldalon.) Bebizonyult, hogy Magyarországnak ipari fejlődése a közös vámterülettel rendkívül megnehezíttetett. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Bebizonyult, hogy a magyar termények megvédése a közös vámterülettel csaknem lehetetlen. Bebizonyult, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 11., 12. és 14. §-aiban világosan megemlített magyar hadsereg felállítása és fentartása lehetetlen, és hogy a magyar hadsereg beolvasztatott a közös hadsereg keretébe. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bebizonyult, hogy az említett törvényczikk 68. §-a, mely az önálló rendelkezési jog alapján az országot önálló gazdasági élet terére volt hivatva vezetni, csak utópia, mert midőn alkalmazása lehető lett volna, meg kellett elégedni azsral, hogy nagy küzdelem árán a papiroson mentessék meg a jog. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Bebizonyult, hogy a külügyekben Magyarország befolyása a lehető legcsekélyebb. Felkiáltások a szélső baloldalon: Semmi!) Bebizonyult, hogy a külügyi képviseletekben Ausztria képviseltetik elsősorban és csaknem kizárólag, és hogy az egész külföld Magyarországról vajmi keveset tud. Azt hiszem, hogy annak legnagyobb részében, a 14