Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.

Ülésnapok - 1896-519

106 &19-, orsíágos ülés 1900. febraár 1-én, csütörtökön. mit most kifejtettem, a t. túloldal is egyetért velem; mert lehetetlen, hogy el ne ismerné, hogy legalább nagy része annak, a mit elősoroltam, csakugyan bebizonyult. És mit mondott az ilyen eshetőségekről Deák Ferencz 1869. május 20-án, midőn a 67-es alap jóságát bizonyítgatta ? Azt mondta : »Két körülmény változtathatja meg nézetemet : vágj. újabb és eddig nem ismert érvek és okok, vagy azon tapasztalás, hogy csalódtunk, midőn a kiegyezést veszélytelennek hittük, mert a gyakorlat igazolta az ellenkező vélem ényüeknek aggodalmait.* Deák Ferencz, azok után, a mik bebizonyultak, a 67-es alkotást bizonyára nem nézné most bibliájának. Igenis, t. ház, Deák Ferencz szelleme nem található fel már régóta a túloldal alkotásaiban. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az a hely, a mely emléke iránti tiszteletből üresen Nagyatott, csakugyan üres; (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) szelleme régóta eltávozott a velünk szemközt levő padokról. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha ott volna, bizonynyal megkérdezné egykori legjobb barátját, az általam is igen tisztelt miniszterelnök urat, hogy mit csinált az ő alkotásával? Miért hiteti el a nemzettel, 'hogy tanácsosabb nem élni az általa fentartott jogokkal, és hogy elégséges, ha e jogok a papiroson vannak megörökítve? (Ügy van / a szélsőbalon.) Megkérdené, miért akarja elhitetni a nemzettel, hogy a magyar nemzet az Istennek az a kiválasztott népe, mely egyedül áii a világon abban a tekintetben, hogy neki átka volna a függetlenség, melyért a legkisebb nemzetek is vagyont, vért és életet áldoznak? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De miért hivatkozom Deák Ferenczre, a ki a mi pártunknak politikai ellenfele volt 1867 óta; azért hivat kozom rá, hogy kidomborítsam azt, hogy a mostani 67-es fölfogás mennyire eltér az ő felfogásától, és hogy azzal a mi politikai bizalmatlanságunkat még jobban indokoljam, mert hitem szerint bebizonyítottam, hogy a kormány ingatagon áll még a saját talaján is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi magát a költségvetést illeti, ismételnem kell az igen t. előadó úr iránt azt az elismerést, melylyel felszólalásomat kezdtem. Az ő jelentése nagyon figyelemreméltó, és több oly körülményre mutatott rá, mely éleslátását bizonyítja. De hogyha az 8 kiváló tehetségével és éleslátásával meglátja a tenger alatti sziklákat, melyek közt a költségvetés hajója tévelyeg, kérdem tőle, miért nem segít nekünk, a kik igyekezünk az állam hajóját biztos révpartra vezetni? Megragadta például a t. előadó űr figyelmét a quóta tetemes felemelése, de azt nem hiszi, hogy ez koczkáztatja az egyensúlyt, ha erősen őrködünk a közös kiadások felett. De mit ér — kérdem én, — az erős őrködés, mikor megtörténik az, a minek csak tegnap volt szemtanúja a képviselőház, hogy 30 millió forintot elköltenek, mielőtt ehhez az országgyűléshez fordultak volna? (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az általam is igen tisztelt előadó úr talán el fogja ismerni, hogy ily körülmények közt illuzóriussá válik az őrködés, a melyet 8 szükségesnek tart. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisztán látja azt az előadó úr, hogy az állam kiadásai folytonosan emelkednek, és aggódva mondja, hogy a törvényhozás feladata őrködni, hogy csak az elmulaszthatatlan alkotások által megokolt költségemelkedésnek adassék hely. Ez igaz, t. ház, de a törvényhozás ágy teljesíti ezt a kötelességét, mint a hogy teljesítette például tegnap, midőn megszavazott százezreket arra, hogy Khinában, Japánban és Montenegróban palotákat építsünk és 572 szegény maeryar családnak kunyhóját elárverezzük. (Felkiáltások a szélső baloldalon: EB a rendszer!) Rámutat az előadó úr arra, hogy az évközben alkotott törvények emelkedő kiadás ikat involválnak, melyekre csak akkor van fedezet, ha úgynevezett csendes rezervák vannak a költségvetésben, de nem említi meg a t. előadó úr, hogy a csendes rezervák túlságos nagysága valósággal tönkreteszi a budgetjogot, az előzetes vizsgálat és bírálat jogát. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Utal az előadó úr a hivatalos eljárások óriási szapoiodására, de nem kívánja velünk együtt, hogy a központi kormány omnipotencziájának terjeszkedése megszűnjék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennyit tartottam szükségesnek az előadó úrnak igen érdekes és jeles jelentésére megjegyezni. Most, rátérve magára a költségvetésre, azt látom, hogy az 1900. évre vonatkozó költségvetésben 46,176.929 korona költségszaporúlat van az 1899. évihez képest. Bámulatosnak tartom azt a következetességet, a melylyel az ország költségei évről-évre szaporodnak. De kérdem a t. pénzügyminiszter urat, hiszi-e komolyan, hogy az ország 1899 óta annyira vagyonosodott, hogy költségeit bátran fel lehetett emelni 46 millióra? A t. pénzügyminiszter úr kiváló szakember, tehát igen jól tudja, hogy 1899 ben az ország nemcsak, hogy nem vagyonosodott, hanem, minthogy krízis uralkoJott az egész közgazdasági téren, határozottan szegényedett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Énnek daczára mégis 46 millió korona növekedést vett be a miniszter úr a . költségvetésbe. Azt is jól tudom, hogy ez a növekedés távolról sem fejezi ki még azt az összes növekedést, a mely a bevételekben fog nyilvánulni, illetőleg a mely az adóprés alkalmazásának lesz az eredménye. Igen jól tudja az igen tisztelt