Képviselőházi napló, 1896. XXVI. kötet • 1900. január 18–márczius 1.
Ülésnapok - 1896-519
}()4 »m. országos ülés 1&00. február t-én, csUtörtttkSn. sokára a valutarendezésnek nemcsak a terheit fogja viselni, hanem előnyeit is élvezi majd. Mindamellett, t. ház, nem tagadható, hogy számos fontos posztulátumai az egész közvéleménynek olyanok, melyekről mondhatni, hogy a róluk való diszkusszió jóformán le van zárva, ezzel a költségvetéssel sem jutnak közelebb a megvalósuláshoz. Utalok arra, hogy összes belügyi reformjainknak — a pénzügyieknek és az adóreformnak is, — előfeltétele a közigazgatás átalakítása; pedig ez a reform milliókra menő emelkedést fog majdan előidézni kiadási budgetünkben. Tovább megyek. Nincs senki, a ki manapság be nem látná, hogy a nemzeti államnak s minden nevéhez méltó államnak egyik oszlopa a rendszeres, jól átgondolt, bátor és nagy eszközökkel nagy konezepciókra törekvő társadalmi politika. Mindennap beszélünk telepítési kérdésekről, iparfejlesztésről,, munkásvédelemről, a közegézségügy újjászervezéséről, és érzi minden ember, ki korától el nem maradt, hogy nem tűrhető az olyan helyzet, a mikor a mindenhatónak mondott állam némelykor idegenül és üres kézzel áll épen azokkal a hozzátartozóival szemben, a kik istápolására leginkább rászorultak. Csakhogy, t. ház, mindezek elsősorban szintén budgetkérdések, a melyek meg nem oldhatók az életben, ha előzetesen a költségvetésben nincsenek megoldva. És mégis kénytelenek vagyunk mindezek tekintetében egyelőre apró, szinte észre sem vehető részletfizetésekkel beérni; mégis kénytelenek vagyunk óriási problémákkal szemben úgyszólván a theoretikus előkészítés alapján megmaradni. Teszszük ezt, t. ház, szolgálatában annak a legnagyobb érdeknek, hogy állami háztartásunknak egyensúlyát meg ne zavarjuk. Mert ismétlem, mire már bevezető szavaimban utalni bátor voltam, hogy a magyar államnak hitele szabályozza a magyar társadalomnak bitelét, az állam gazdaságának minden visszaesését pedig az országban a legnagyobb exitencziától a legkisebbig mindenki megsinylené. Hiába is utalnak némelyek, sokszor komolyan, sokszor bizonyos iróniával azokra a többletekre, melyeket a zárószámadások évről-évre az előirányzaton felől kimutatni szoktak. A kik úgy ítélik meg, hogy ezek a feleslegek az előirányzat realitásának hiányát bizonyítják, azok — véleményein szerint, — ellentétben vannak azokkal a gyakorlati tapasztalatokkal, melyekre az egyénnek és az államnak élete bennünket megtanít. Az államnak pénzügye sem különbözik lényegben a magánemberek pénzügyétől. Már pedig a magánéletben a könnyelműen számító és a frivol embert nem arról szoktuk megismerni, hogy kisebb bevételeket irányoz elő, mint a milyenekre valóban számíthat, hanem a frivol embert arról szoktuk megismerni, hogy nagy bevételeket irányoz elő, melyek azután a valóságban elmaradnak. Körülbelül így vagyunk a pénzügyminiszterekkel és az előirányzatokkal is. Nem mondom, t. ház, és ez nem is felelelne meg a valóságnak, hogy a mi rendszerünk ideális előirányzati rendszer. De hiszem, hogy még teljesen meg nem állapodott viszonyaink mellett egy időre egészen megfelelő a budgetirozásnak az a rendszere, a melyet egy évtized óta követünk, a mely rendszer eddig bevált már azzal is, hogy kellemetlen meglepetésektől megóvta az országot. De, t. ház, fájdalom, inkább attól lehet tartani, hogy ezután, talán a közel jövőben már ezekkel a sokat emlegetett több-bevételekkel kevesebb bajunk lesz, mint a múltban. Hiszen a legjobbat feltételezve, tudnillik ha a nemzetközi helyzet alaposan javulna, még akkor is némi átmeneti idő kell hozzá, míg újra találkozunk az olcsó kamatlábnak, a könnyű befektetéseknek és a nagyobb szabású vállalkozásoknak ujabb korszakával. Barta Ödön: Csak Ausztriától várjuk! Neményi Ambrus előadó : Ezért vagyunk kénytelenek ennek a költségvetésnek tanúsága szerint is sok érdemes, sok népszeríí és mindnyájunk előtt becses eszméről lemondani. Ezért nem helyes, ha azt, a mi ebben a költségvetésben a belső konszilidáczió czéljaira felvéve van, kicsinyelve összehasonlítjuk azzal, a mit felvétetni szeretnénk, és a miről jogosan mondható, hogy való állami és nemzeti czélokat reprezentál. Ezért kell, hogy a bizottság, a melyet a ház abból a czélból küldött ki, hogy a költségvetést előkészítse, most is óva intse a törvényhozást, nehogy egyszerre túlságos követeléseknek engedjen, hanem, hogy nyugodjunk meg abban, hogy egyidőre legalább elérkezett bizonyos önmegtagadásának és szigorú fegyelemnek a korszaka. Ennyit óhajtottunk kifejezni azokban a jelentésekben, melyeket a költségvetésről a t. ház elé terjeszteni szerencsénk volt. A ház bölcsesége őrködni fog a felett, hogy jelentéseinkben kifejtett okoknál fogva a költségvetésnek keretei szigorúan betartassanak. Ezek után pedig kérem a t. házat, hogy a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Hosszantartó, élénk helyeslés a jobb~ és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Tóth János jegyző: Kossuth Ferencz! (Halljuk! Zaj.) Elnök (csenget).- Csendet kérek! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Mielőtt az általam is igen tisztelt előadó úrnak jeles és becses jelentésére rátérnék, elvi álláspontunkhoz híven, közjogi kijelentéseket kell, hogy tegyek. (Halljuk 1 Halljuk!)
