Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-501

86 501, orsíégos ülés 1899. deczember 7-én, esiitortBkön. átutalásának űj rendszerét csak akkor és azon feltétel alatt fogadhatja el és engedheti életbe léptetni, ha Ausztria a fogyasztási adók elszámolásánál szenvedő veszteségeiért a magyar quótának megfelelő felemelésében elegendő és teljes kártalanítást fog kapni, és a mikor ennek nyomán minden jel odamutatott, hogy a kormányok között a magyar quótának felemelésére nézve megegyezés jött létre, mi erről az oldalról, itt a házban és a pénzügyi bizottságban is nem egyszer, hanem többször egyenes kérdést intéztünk Széll Kálmán miniszterelnök úrhoz aziránt, hogy a quóta kérdésében a kormányok milyen álláspontot foglaltak el, és hogy fel fog-e emeltetni a magyar quóta: igen, vagy nem? A miniszterelnök úr szokásához képest mindig mindenről a világon beszélt, mint Bodóné, mikor a bor árát kérték, csak a quótának kérdéséről nem beszélt soha; ezt a kérdést folyton a mélységes titoknak fátyol a alatt rejtegette, e dologban a hozzá intézett kérdésekre nem felelt soha, e felelet elől mindig hallgatással tért ki. Mi, t. ház, nagy és súlyos aggodalmaknak keserű érzetével néztük és szemléltük folyton ezt a nagy titkolódzást, ezt a mélységes hallgatást. És íme, most a maga rettenetes valóságában látjuk, hogy az osztrák hatalmi erő a kiegyezés kérdéseiben az egész vonalon leverte a magyar kormányt. Leverte pedig azért, mert ennek a kormánynak sem ereje, sem akarata nem volt a jogosult nemzeti érdekek, a nemzeti álláspontnak megvédelmezésére. Nem volt pedig, t. ház, azért, mert a kormány a helyett, hogy bátran élére állt volna a nemzeti törekvéseknek, és a helyett, hogy férfias elszántsággal önzetlenül képviselte volna a magyar nemzet érdekeit, inkább hízelkedett Bécsnek és meghajolt azon hatalom előtt, a melytől az ország feletti kormányzás függ és függött mindig. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn tehát, t. ház, látom, mert látnom kell, hogy ezen Széli-kabinet megadván magát az osztrák hatalmi erőnek, az osztrák kormánynyal már előre létrejött megegyezés alapján kész az ország anyagi érdekeit az osztrákok telhetetlenségének kiszolgáltatni, én kénytelen vagyok szemébe mondani ennek a kormánynak azt az igazságot, hogy alattomos titkolódzással, bujkálással, altatással játszotta el ennek a nemzetnek jogait, ós hogy a kiegyezés kérdéseiben csak álnokság és csalárdság vezérelte minden lépését és minden cselekvését. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) Álnokság és csalárdság volt, t. ház, a kormánynak az egész kiegyezési politikája pedig azért, mert jóval a quótabizottságok tárgyalása előtt, még akksir, a mikor a kiegyezés javaslatait beterjesztette, tehát még a Thunféle osztrák kormány nyal megegyezett a magyar quótának óriási mértékben való felemelésére nézve. (Egy hang a szélső baloldalon: Előre a nélkül, hogy meghallgatta volna a bizottságot!) Attól az időtől fogva pedig a magyar kormány, különösen p.dig a miniszterelnök úr a quótának kérdése körül folyton bujkált, folyton hallgatott, folyton leplezte az igazságot. Ez volt, t. ház, a taktikája a quóta és kiegyezés kérdésében a jog, törvény és igazság rendszerének. A kormányok közötti előzetes megegyezés és az a quótabizottsági tárgyalás után, a mi a múlt hetekben lejátszódott és az az egy nyolezad százalék különbségben előadott színjáték igazán csúnya komédia, közönséges szédelgés, és csak arra való volt, hogy a magyar közvéleményt elbolondítsák és elhitessék vele azt, hogy a magyar érdekeket lehetőleg képviselték azok az urak, a kik a quóta kérdése körül alkudoztak és kalmárkodtak. Nem, t. ház, nem igaz ! nem védelmezték, nem képviselték azok az urak sem a nemzet érdekeit, sem a magyar állam tekintélyét, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) sem jogát, sem igazságát, sem törvényét. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azok az urak és a magyar kormány csak arra munkálkodtak, hogy a magyar nemzet az osztrák hatalom és Bécs befolyása előtt térdre boruljon. (Igaz! Úgy van! szélső baloldalon.) Hát ez az uj rendszer; ezért kellett az új rendszer? Nem! Közönséges hazugság, ámítás, félrevezetés, altatás volt a jog, törvény és igazság hangzatos czégére; már akkor, a mikor a kúriai bíráskodásról szóló törvénybe beiktattatott a választóknak etetés, itatás és fuvarozással való megvesztegetésnek megengedhetősége és jogossága; most pedig, t. ház, azon czégér nem egyéb, mint a magyar nemzet anyagi és erkölcsi érdekeivel űzött lelketlen kalmärkodásnak közönséges, egyszerű vásár-hirdető táblája. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Le azzal a czégérrel, t. ház, le azzal az uj rendszerrel is, a mely nem egyébb, mint a régi rendszernek különböző formulák közt való rossz és gonosz folytatása. (Igaz! Úgij vem! a szélső baloldalon.) Ez az új rendszer, t. ház, a melytől még nem is olyan régen majdnem az egész ország buta elkábultságba esett: a quótaemelésnek bűnében azzal védekezik, hogy a quótaemelés egész gyülöletességét az előbbeni miniszterelnökre, Bánffy Dezsőre iparkodik hárítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. EllenmondásoJc jobboldalon.) Engedelmet kérek, de bármit tett, vagy akart is tenni Bánffy Dezső, arról nincs mit beszélni most, midőn Széll Kálmán úr cselekedeteiről van szó. Mert Bánffy Dezsőnek bűnös szándéka nem lehet azon bűnös szándék végrehajtójának: Széli Kálmán úrnak sem mentsége, sem erénye. (Igaz! Úgy van! szélső baloldalon.) Mai napság, t. uraim, a mikor a legelső-