Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-501

501. országos ülés 1899, ű vény és méltányosság szerint tovább emelni nem lehet, ma már 3 százalékkal, évenkint tehát 4 és fél millió írttal javasolja fölemelni a magyar quótát. Miért? Talán azért, mert az önök uralkodása és a Széll Kálmán úr miniszterelnökösködése alatt a nemzet vagyonban gyarapodott, gazdagodott? Vagy mert adóviselési képessége növekedett? Vagy mert talán a magyar államadóságok megapadtak? Nem, korántsem! Az a quótabizottság az ö addigi elvi álláspontját egyszerűen elNagyta, annak egyszerűen hátat fordított. De hát mégis mi alapon javasolja a magyar quótabizottság a magyar quótáuak 3 százalékkal való felemelését? Egyszerűen semmi alapon sem. Mert miután minden jogos, igazságos és méltányos alapon való számítás csakis azt bizonyította volna, hogy a magyar quótát felemelni nem lehet és nem szabad, hát azok a quótabizotfcsági jó és tisztelt urak, a kik a nemzetnek érdekei felett a quóta kérdésben szenzálóskodtak, egyszerűen nem számoltak, egyszerűen félre doblak minden számítási alapot, eldobtak minden elvi megállapodást, pusztán csak azért, hogy a quótát emelhessék. Ők tehát a quótát egyszerűen csak felemelték. De hát miért? Hát csak azért, t. ház, mert így követeli ezt tőlünk s mert úgy parancsolja ezt nekünk Bécs. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Igazán bántó, sértő és lealázó ránk magyarokra nézve ez a dolog. De hát azt kérdem, t. ház, hogy hát honnan is meríti az osztrák politika azt a szívós vakmerőséget, a melylyel ellenünk fordul ? És honnan meríti a magyar politika azt a SZÍVÓS gyávaságot, a melylyel érdekeinket az osztrákok telhetetlenségének kiszolgáltatta? Mi ad szárnyat az osztrák támadásnak és mi szegi szárnyát a magyar védekezésnek? Micsoda támogatásra számíthat az osztrák kormány akkor, mikor ellenünk fordul, és mitől fél a magyar kormány akkor, mikor az osztrákok telhetetlen követelésével szemben a magyar nemzetnek ellentállási erejével élni nem mer ? Miért szabad az osztrák kormánynak irányunkban oly ridegséget mutatni, mint a milyent Magyarországon Ausztriával szemben még az ellenzék sem tanúsít soha? Azért, t. ház, mert odaát a dédelgetett Ausztriában a magyar quóta feltétlen felemelésének zsaroló követelése a knrmányképtelenséget nem csorbítja, (Úgy van! Ügy van! a szélső haloldalon.) Itt nálunk azonban, t. ház, Magyarországon a magyar quóta feltétlen felemelésének a megtagadása, vagy annak csak a legcsekélyebb mérvben való visszautasítása, a legfelsőbb intéző körök előtt rebellis lázadásnak tekintetik . . . (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Visontai Soma: Udvari ebéden csinálják a magyar politikát! zember 7-én, csütörtökön, gg Polczner Jenő . . . mindenesetre azonban olyan politika számba megy, a mely nálunk Magyarországon kormányképtelenséget szül és kormányképtelenséget von maga után. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek nyomán, t. ház, most már azon kérdés tódul előtérbe, hogy hát mi is volt és mi is most a magyar kormánynak az álláspontja a quótának kérdésében? Köztudomású dolog, t. ház, hogy az Ausztriával való kiegyezésnek kérdésével 1895- és í 896-tól fogva, mióta a kiegyezési kérdések felett a tárgyalások és alkudozások megindultak, folyton egyült és karöltve járt a magyar quóta fel- vagy tel nem emelésének kérdése is. A magyar quótát az akkori Bánffy-kormány is felemelni szándékozott. Az a Bánffykormány, a mely kormány ádáz és az országra nézve káros politikájának az utolsó leheletig, az utolsó pillanatig tántoríthatatlan híve volt Széll Kálmán úr, és a mely politikának hűséges követője volt olyannyira, hogy még a Tisza-lexet is ő irta alá elsőnek ; az a Bánfi-kormánya quótafelemelést, ezt a merényletet, az ország érdekei elleni ezt a vakmerő támadást nem vélte a múlt képviselőházzal végrehajtani, mert arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy még annak a képviselőháznak különben elég szolgalelkű többsége sem volt az ország érdekeinek ilyetén árulásszerű elpocsékolására reá bírható. Az a Bánffy-kormány tehát, bizonyára az ő legbensőbb emberének, hívének, legerősebb oszlopának, Széll Kálmán úrnak hozzájárulásával és beleegyezésével idő előtt feloszlatta azt a múlt országgyűlést és új választásokat rendeltetett el, mert bizott abban, hogy Isten tudja honnan szerzett öt-hat millió forintjával, az erőszak és korrupcziónak eszközeivel, a választók megvesztegetésével, félrevezetésével, lekenyerezésével és a választási mahináczióknak ismert eszközeivel egy feltétlenül szolgálatkész olyan többséget hozhat össze, a mely talán az ország érdekeinek elárulására is kész és képes lesz. (Ügy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) És íme, t. ház, az ekkép összehozott többséggel csinálja meg most nem Bánffy, hanem Széll Kálmán, a magyar quótának igazságtalan felemelését ; az a Széll Kálmán, a ki sok önérzettel és még annál nagyobb hanggal nem egyszer ismételve hirdette itt ebben a házban, hogy az ő közjogi, kiegyezési, közgazdasági politikájában nincsen titok, hogy ő az ország előtt nem titkol és nem titkolt el soha semmit, mert ő minden kérdésre megfelelt és megadta a felvilágosítást Nohát, t. ház, ez a beszéd és az ilyen beszéd sohasem volt egyéb, mint csak üres dicsekedés. Mert a mikor nyilvánvalóvá vált az osztrák kormánynak, különösen az osztrák pénzügyminisztereknek a kiegyezés kérdésében elfoglalt álláspontja, hogy Ausztria a fogyasztási adók