Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-501

M 501. országos ölés 1898. deezember 7-én, csütSrtökön. a quóta megállapításának csak egyetlenegy természetes és törvényszerű alapja van, és ez, miként már mások előttem említették, és miként azt Horánszky Nándor képviselő úr is múlt évben megjelent munkájában alapos készültséggel kifejtette, nem más, mint az a teljesítési képesség, mely a két állam erőviszonyainak megfelel. Ezzel szemben a quótabizottságok tárgyalásainak során nem egyszer hallottuk azt, hogy mivel arra nézve, hogy a hozzájárulási arány mily módon és mily alapokon számíttassák ki, szabatos, tüzetes, törvényes határozmányok nincsenek, a két állam teherviselési képességét törvényesen és igazságosan megállapítani nem lehet. Dehogy nem lehet, t. ház, nagyon is lehet, csak akarni kell. Hiszen mindnyájan ismerjük a két állam teherviselési képességének anyagi erőforrásait, azokat az adatokat, melyekkel mindkét állam gazdasági és pénzügyi erejét számszerű pontossággal meg lehet határozni. Ezen adatok és az ezek alapján eszközölt kiszámítások eredményei bizonyítják, hogy az eddigi quótamegállapítások mindig súlyos igazságtalanságot képeztek Magyarországra nézve, és hogy mi 1867 óta mindig sokkal magasabb összegekkel járultunk a közösügyes kiadások fedezéséhez, mint amennyivel azokhoz vagyoni viszonyainknál fogva a törvényes igazság követel meny eszerint járulni tartoztunk volna. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) A dolgoknak ilyen állapotában, t. ház, ha köztünk és az osztrákok között a kölcsönös méltányosság tekintetei vol-nának az irányadók, akkor, miután 1867-től fogva mindig mi hoztunk áldozatokat Ausztria érdekében, most Ausztrián volna a sor, hogy minket kárpótoljon s ők viselnének magasabb quótát. Ok vállalnának nagyobb arányt és ők hoznának áldozatokat Magyarország érdekében. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) De az osztrákok ily igazságos követelésnek nem hódoltak meg soha és nem teszik most sem. De, édes istenem, minek is tenné? Bolondok volnának, ha folyton-folyvást és mindig többnél többet nem követelnének, mikor mindig csak azt látják, hogy mi minden telhetetlen kívánságukat mindig teljesítjük, és a mikor mindig csak azt látják, hogy a mi kormányférfiaink velük szemben hunyászkodók, a nemzettel szemben pedig zsarnokok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És a mikor azt látják, hogy vannak magyar államférfiak, kik készek szószegők, hiteNagyók lenni, készek ma letagadni, mit még tegnap szentséges elvnek hirdettek, (Ügy van! a szélső baloldalon.) csak azért, hogy az osztrák hatalmi kéz őket a magyar nemzet feletti uralkodás polczára emelje, egy miniszteri bársonyszékbe bele segítse, vagy valóságos belső titkos tanácsosi czímmel felruházza, helyesebben felczifrázza. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Szomorú világot vet helyzetünkre, hogy bár az ország minden anyagi érdeke és a létfentartásnak minden ösztöne hangosan tiltakozik minden további megterhéltetésünk ellen, kormányunk mégis kész az ország anyagi érdekeit továbbra is kiszolgáltatni az osztrákok telhetetlenségének és kész a magyar quóta felemeléséhez hozzájárulva, azt e házban is javasolni. Pedig az egész világ előtt tisztán áll, hogy az odott körülmények között quótafelemelést kívánni Ausztria részéről igazságtalanság és méltánytalanság, Magyarország részéről pedig azt megadni, mint már Horánszky Nándor t. képviselőtársunk fejére többen is ráolvasták, önmegalázás, az ország anyagi érdekei elleni vakmerő merénylet, valóságos bűn lenne. S mégis mit látunk? Azt, hogy Ausztria, támaszkodva arra a felsőségre, arra a fölényre, szuperioritásra és túlsúlyra, a melynek Magyarország gazdasági érdekei századokon át áldozatul estek, a magyar quótának felemelését minden megokolás nélkül, de annál inkább az irányunkban való legteljesebb gyűlöletnek bennünket gyalázó, bennünket szidalmazó hangján kö veteliés követelte. Úgy látszik, hogy odaát Ausztriában az igazság, jog és méltányosság mindenkövetelményét mellőzve, egyézerűen csak czélúl tűzték ki a magyar quótának felemelését, Magyarországnak kizsákmányolását, kifosztását, vagyoni megrablását. (Igaz! Ügy van! a széls'i baloldalon.) Hiszen az az osztrák quótabizottság már kezdetben, minden részletes számítás nélkül, Ausztria részéről 58 százalékos, Magyarország részéről 42 százalékos quótát hozott javaslatba. Ebből már akkor mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Ausztria Magyarországgal nem egyezkedni kivan, hanem hogy Ausztria Magyarországot ismét csak megsarczolni, megzsarolni akarja. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Habár az osztrák quótabizottság az ő quótaszámításának lajtorjáján annyi a mennyi százalékkal lejebb szállt is, nyilvánvalóvá lett az is, hogy az osztrák quótabizottság eredeti 42 százalékos követelését csakis a zsaroló czélzat relatív sikereért támasztotta, íme mégis micsoda imponáló felsőbbséget tudott az az osztrák quótabizottság a magyar quótabizottsággal szemben kivívni! Mintha csak egy győztes hadsereg vezérei alkudoztak volna egy legyőzött nemzettel a hadi sarcz mennyisége felett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hisz mit is cselekedett, hogyan viselkedett és miképen védelmezte meg a reá bizott nagy nemzeti érdekeket a magyar quótabizottság? Az a magyar quótabizottság, a mely az osztrák quótabizottsághoz intézett 1896. évi jelentésében az adatoknak hosszú sorára hivatkozva, napnál fényesebben bizonyította be, hogy a mostani quóta is felette magas s azt jog, tör-