Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-501

80 501. oreágos ülés 1899. deczember 7-én, csütörtökön. képest gyökeresen megváltoztattassák addig is, a míg fel nem mondja a szolgálatot. (Helyeslés a a szélső baloldalon.) De különben is, t. ház, ez a kiegyezés úgy, amint van,nem kell sem nekünk, sem az osztrákoknak, sem a cseheknek. (Igaz! Úyy van! a szélső baloldalon.) De áttérek immár az előttünk fekvő törvényjavaslatra, a mely a quóta felemelésére vonatkozik. (Bálijuk! Halljuk!) A quóta felemelése még az 1867-es szempontból is csak akkor volna indokolható, hogyha Magyarország teherviselési képessége az utolsó quótakiegyezés óta emelkedett volna. Sajnos, t. ház, ez nem emelkedett, hanem inkább mélyebbre sülyedt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, hogy az életet annyira megdrágító fogyasztási adók egészen az elviselhetetlenségig fokoztattak, ebből a teherviselési képesség emelkedését következtetni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a tzélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, épen ellenkezőleg, épen megfordítva áll a dolog; ha valakinek a zadóját felsrófolják, azáltal annak fizetési, teherviselési képessége nem emelkedik, hanem gyengül. (Igaz! Úgy vart! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy pedig teherviselési képességünk ijesztő mértékben csökken, azt bizonyítja azon tény, hogy az ország fővárosában a folyó évben — nem mende-monda, hanem hivatalos kimutatás szerint. —• 42,000 végrehajtás intéztetett és intéztetik. Már pedig, t. ház, azt mindnyájan tudjuk, hogy az ország fővárosát az országnak nem a szegényebb, hanem vagyonosbb népessége lakjn. Az ország fővárosa népességének száma körű'belül 600.000, a családok száma körülbelül 120.000, tehát a 42.000 végrehajtást a 120.000 család között elosztva, esik körülbelül minden három családra egy végrehajtás. Ez megdöbbentő adat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, talán szerencsésebb állapotban van a vidék, mint a főváros ? Hiszen tudjak azt, hogy Magyarország népességének legnagyobb része, 75°/

0-a földműveléssel, mezőgazdasággal foglalkozik; azt megint nagyon jól tudjuk, hogy a mi a mezőgazdaságot illeti, ezen a téren haladás épen az legutolsó években, az utolsó quótaegyezség óta nem történt, hanem igenis történt hanyatlás. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tudjuk, hogy itt, Magyarországon, nemcsak rossz évek következtek egymásra, hanem a rossz évekkel együtt pari passu jött gazdasági termesztményeink értékének csökkenése, a mi, hivatalos adatok, a földmívelési miniszter úr adatai szerint, csupán tiszta búzában évenkint 150 millió forintot tett. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Köztünk, képviselők közt, nagyon sok mezőgazda van s mindnyájan nagyon jól tudhatják, a kik a mezőgazdasággal foglalkoznak, mit tesz a mezőgazdára nézve, ha nemcsak rossz évek következnek egymásra, hanem még a rossz évekkel pari passu a gazdasági terniesztmények értékének is óriási mértékű csökkenése áll be. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Fájdalom, tudjuk!) Hogy mezőgazdaságunk súlyos válságban vau, azt igazolja a jelzálog- és váltó-terhek ijesztő mértékben való szaporodása (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon!) Matlekovits Sándor t. képviselőtársunk a pénzügyi bizottságban tartott beszédében érte reflektálva, többek közt azt is állította, hogy az, hogy a terhek szaporodnak, nem szerencsétlenség az országra, mert abból a fehérből, a mit az illetők kontrahálnak, nagyon nagy összeg beruházásokra fordíttatik. Ha ez így állana, t. ház, akkor magam is osztoznám Matlekovits Sándor t. képviselőtársunk azon nézetében, hogy ha a terhek szaporodnak, az még nem szerencsétlenség az országra nézve, ha ugyanis valaki azon terhekkel birtokátjavítja, ínstrukczióját szaporítja egyrészről, misrészről pedig, ha birtoka jövedelmezőségét emeli; ámde, t. ház, épen az a nagy baj itt, hogy ezekben az években a szegény mezőgazda oly rosszul állott, hogy birtokára nem azért vett fel kölcsönt, hogy birtokát javítsa, hanem hogy deficziteit fedezhesse. Hiszen az egymásra következett rossz évek és a termesztvények értékének csökkenése tönkretették a mezőgazdát, a kit még egyéb csapások is látogattak: a marhavész, a mely évekig tartott ebben az országban, és óriási károkat okozott, a sertésvész, a mely tetemeserj megkárosította a mezőgazdaság egyik fontos és jövedelmező ágát, a sertéstenyésztést és Magyarország sertésállományát a felére redukálta. Azután ne téveszszük szem elől a szőlők pusztulását, a mely igazán mondhatom, egész vidékeket koldusbotra juttatott. Az igen tisztelt miniszterelnök úr a pénzügyi bizottságban tartott beszédében, mikor az ellenzék felhozta, hogy mennyit szenvedett a magyar mezőgazdaság, azt felelte, hogy nemcsak a magyar mezőgazdaság szenvedett a termények értékcsökkenése által, hanem az osztrák is. Ezt én tökéletesen aláírom; ámde az osztrák mezőgazdaság mindannak daczára sokkal szerencsésebb helyzetben volt, mint a mienk, mert az egymásra következett rossz évek az osztrák mezőgazdákat megkímélték, hisz Ausztria éghajlati viszonyai sokkal kedvezőbbek a miénknél, azonkívül az osztrák mezőgazdaságot megkímélte a marhavész, megkímélte a sertésvész és megkímélte a szőlők pusztulása. T. ház! En nagyon sok nagybirtokost ismerek, hanem olyat nem, a ki azt állíthatná, hogy az ő fizetési képessége az utolsó quótakiegyezés óta emelkedett, sőt ellenkezőleg, óriási mértékben csökkent teherviselési képessége épen az előadott bajoknál fogva. Számos nagybirtokos [ van most Magyarországon, különösen olyanok,