Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-501
501. orsiigos ülés 1899. deczember 7-én, csfltSrtSkSn. Sí a kiknek nem tehermentes a birtokuk, hogy azok tulajdonképen csak névleges nagybirtokosok. De hát istenem, a nagybirtokos még csak megélhet valahogy, segíthet valahogy a baján, de nézzük már most hogyan állanak a középbirtokosok. Mindnyájan tudjuk, hogy a középbirtokos-osztály évtizedeken, de talán évszázadokon át államföntartó osztály volt Magyarországon. És hogy áll ma ez az egykor hatalmas osztály? Nyilt titok, hogy bizony a mi középbirtokos osztályunk körülbelül tönkre ment és elpusztult, és a ki belőle valahogy nagy bajjal fentartja magát, az sem fog sokáig a mostoha viszonyokkal daczolhatni. Nem állíthatjuk tehát azt, hogy a középbirtokos-osztály, ezen egykor államfentartó osztály teherviselési képessége emelkedett volna, sőt — sajnos — tönkrement, és ma ott látjuk tagjait a hivatalokat keresők seregében, a kik a miniszter uraknak az előszobáit ellepik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De már mostan, t. ház, nézzük, hogyan áll a kisbirtokos-osztály? A középbirtokos-osztály elpusztulásával ez volna Magyarország államfentartó osztálya. De hogy áll ez a szegény, szerencsétlen osztály? Úgy, t. ház, hogy mire az a szerencsétlen kisbirtokos learatja földjét, elcsépeli termését és ebből kifizeti állami adóját, községi adóját, a mely sok helyen már megközelíti az állami adót, sőt vannak községek, a hol túl is haladja, a míg kifizeti fogyasztási adóját, útadóját, betegápolási adóját, katonabeszállásolási adóját, a terhes iskola- és egyházi adóját — nem is szólva a terhes vízszabályozási adóról,— (Úgy van! a szélső baloldalon.) azután az a szegény ember, ha ezt a terméséből kifizeti valahogyan, nagy bajjal, itt vannak még a saját terheinek a kamatai is, (Halljuk/) busás kamatai és a drága terhek törlesztése. Mire az a szegény ember ennek is valahogyan eleget tett, azt veszi észre, hogy a megélhetésre, ruházkodásra, családja fentartására, gyermekei taníttatására jóformán semmije sem marad; legföljebb akkor marad neki erre valami, ha az esztendő jó; (Ügy van! a szélső baloldalon.) rossz esztendőben nem marad neki egyéb hátra, legföljebb a drága adósságcsinálás: medicina pejor morbo. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kisbirtokos-osztály helyzetét tehát sötét színben látom; meg is mondom az okát. (Halljuk!) Tudjuk, hogy Magyarországon a legelők tagosításakor arra a szegény emberre jutott egykét hold legelőcske; ezen már jóformán jószágot sem tarthatott, a talaj szántóföldnek alkalmas volt, tehát felszántotta. Jószágocskája volt, de az elpusztult, elvitte a marhavész, a sertésvész, a fizetések, a terhek mindig nagyobbodtak, és azután úgy áll most az a szegény kisbirtokos, hogy földjének igazán minden talpalatnyi terére KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. rászorul. Ezelőtt még, a midőn jobb sorban volt, ugart Nagyott és így a föld kimerülése nem haladt oly óriási lépésekkel előre, mint most, de most a jószágállománya megcsappant, a drága élet, a nagy fizetések folytán minden talpalatnyi földecskéjére szüksége van. (Úgy van/ a szélső báloldalon.) Ugart sem Nagyhat^tehát, már pedig természetes, hogyha a földet évről-évre mindig csak bevetjük, mindig csak aratjuk, annak a termőképessége természetes, hogy nem fog emelkedni, hanem apadni fog, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és épen ez a nagy baj a kisbirtokos osztályra nézve: a talaj kimerülése. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Higyjék el, t. ház, hogy a jó föld, még ha az esztendők rosszak is, mégis csak terem, de a kizsarolt föld még a jó esztendőkben sem igen terem. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Ez a legnagyobb baja kisbirtokosainknak. De hiszen láthatjuk, t. ház, hogy minő állapotban van a mi szegény kisbirtokos-osztályunk. Ezt igazolja a folyton növekvő szoczializmus. {Úgy van! a szélső báloldalon.) Az idén jobb esztendő volt, hála az Égnek, de azért a szoczializmus nem szűnt meg, hanem csak alszik, de ha majd megint egy pár rossz esztendő fog egymásra következni, majd meg fogjuk látni, hogy milyen ijesztő mérvbea fog a szoczializmus ismét terjedni. {Úgy van! a szélső baloldalon.) De láthatjuk, t. ház, még azt is, hogy a mi kisbirtokosaink tömegesen kezdenek kivándorolni az országból, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ez a legszomorúbb jelenség. E kivándorlások eddig csak a felvidékről történtek, a hol a szegény tótok és oroszok a rossz termőföldből nem tudtak megélni, de most már a gyér népességű alföldről is kivándorol a magyar nép; (Úgy van! a szélső baloldalon.) ott Nagyja házát, jó szülőföldjét, rokonait, és kezébe veszi a vándorbotot, (Mozgás jóbbfelöl. Bálijuk! Halljuk! Elnök csenget.) hogy idegen világrészekben keressen megélhetést. T. ház, mindez nem azt bizonyítja, hogy teherviselési képességünk javult volna, hanem azt, hogy óriási léptekkel haladunk az általános elszegényedés felé, (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) és ha nem törekszünk arra, hogy kisbirtokos-osztályunknak új jövedelmi forrásokat nyújtsunk, akkor ez a mostani államfentartó osztály tönkre fog menni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tán sokáig foglalkoztam a mezőgazdasággal, de nem szabad elfelednünk, hogy hazánk népességének 75 százalékát földmíveléssel foglalkozók teszik, de nézzük, hogy állnak iparosaink. (Halljuk!) Tudjuk, hogy Magyarországnak a régebbi években jómódban levő kisiparosai voltak, de most már ez az osztály is annyira hanyatlott, hogy napszámba kénytelen menni, hogy magát íi