Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-501
76 601. országos ülés 1899. deczember 7-én, cKtHörtökön. Endrey Gyulai »Adatok alapján!« Matlekovics Sándor: Az 1867: XII. törvény czikk 18. §-a azt mondja: Kölcsönös alku útján előre kel! meghatározni az arányt. A 19. §. pedig azt mondja : A két küldöttség az illető felelős minisztériumnak befolyásával részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni. Ez az, a mi a törvényben benne van ; mert a törvényben kulcs, azaz: hogy miképen kell kiszámítani a quótát, nincs. Mit mond a szokás? (Halljuk!) Az eddigi négy, illetőleg, az utolsót nem tekintve, az eddigi három quóta megállapításnál szokás, olyan, a melyet úgy a magyar, mint az osztrák bizottság elfogadott volna, nem jött létre. A magyar bizottság 1867-től kezdve állandóan azon állásponton állott, hogy az egyenes és közvetett adók bruttóeredményei, levonva ezekből az átfutó tételeket és a nem egyenlően alkalmazott adókat, szolgálnak a quóta megállapításának alapjául. Ezt az osztrák bizottság sohasem fogadta el. Az osztrák bizottságnak az álláspontja mindig az volt, — tehát az ő szokásuk, a mely szerint ők meg akarták állapítani a quctát, — hogy az egyenes adók bruttó-jövedelme s az indirekt adók nettojövedelme szolgáljon alapúi, ebből azonban mindenekelőtt levonandó a söradó, a boradó, a fémjelzés és az útvámok, és végre a zárt városokban szedett fogyasztási adók, és ha mindezek a levonások megtörténtek, akkor még az átfutó tételek és végre a nem egyenlő adók vonandők le. A két bizottság által elfogadott szokás tehát, — az egyik részről a magyar, a másik részről az osztrák bizottság által elfogadott szokás — egymással szemben állott, megállapított szokás nem volt. Már most az a kérdés, helyes-e vagy nem helyes az elfogadott álláspont. Én magam voltam az, a ki 1895-ben, tehát a mikor még nem voltam tagja a quótabizottságnak, kifejtettem azt az álláspontot, hogy az adóeredményeknek összemérése akkor, midőn az adóeredmények nem teljesen azonos rendszeren sarkallanak, nem helyes, és ezt a nézetemet a quótabizottságban ki is fejtettem, és ajánlottam ugyanazt a reudszert, a melyet röpiratomban kifejtettem, tudniillik a vagyoni erők összemérését. He midőn eít az ajánlatot tettem, már az osztrák bizottság részéről ki volt fejtve, hogy ezen vagyoni erőösszemérést semmiesetre se találják elfogadhatónak. Az osztrák bizottság április 14-én kelt nuncziumában már reflektált erre az álláspontra, és azt mondta, hogy: még arra sincs megbízható statisztikai anyagunk, hogy bármely állam jövedelmét kiszámíthassuk, nemhogy egy oly statisztikánk volna, a melynek segélyével az osztrákmagyar monarchia gazdasági ereje meg lenne állapítható. Tehát ha erre az álláspontra állottunk volna, az osztrák bizottság azt már a liinine elutasította volna, az tehát tarthatatlan volt. Egy második kulcs lett volna az, a melyet Horánszky Nándor t. barátom szintén a quótabizottságban felvetett, hogy tudniillik az ő nézete szerint legczélszerübb volna a nemzeti jövedelmek megállapítása alapján eszközölni az összeméréseket. De ő maga is abban a nézetben volt ott a bizottságban, a hol az eszmét felvetette, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatok annyira hézagosak és annyira nem egyenlők, hogy ezúttal még nem merné javaslatba hozni, hogy a quótabizottság erre az álláspontra álljon, és kifejtette, hogy nézete szerint egyelőre még ezúttal lehetséges az adófizetés alapján tenni meg a számításokat. (Mogás a szélső baloldalon.) Még egy kulcs merült fel, nem ugyan magában a quótabizottság kebelében, de a quótabizottsági tagok részéről, az az ismeretes kulcs tudniillik, hogy a számítás alapjává az indirekt adók eredményei vétessenek. Ez a kulcs közkézen forog, a mennyiben nyomtatásban is megjelent Láng Lajos kérdéses brossürje, de ezt a propozicziót sem találták ezélszeríínek alkalmazni, mert ez a kulcs már eredetileg és az eredeti számítás alapján is oly összeget^adott, a mely 33°/o on felül áll, tehát még az alkudozás kiindulási pontját sem képezhette volna, mert e kulcs alapján mindjárt kezdetben oly magas propoziczióval kellett volna fellépni, a mely a tárgyalások eredményét talán még jobban koczkáztatta volna. Ezekkel szemben más kulcsok is proponáltattak osztrák részről, így a népesedés, a bruttó bevételek összehasonlítása, az állami kiadások összehasonlítása, a melyeket hogy a magyar quótabizottság el nem fogadott, azt hiszem, itt védenem nem kell; a bizottság mindezen kulcsok ellen határozott állást foglalt és azokat visszautasította, s ez ezen bizottság tárgyalásainak egyik eredményéül tekinthető. (Mozgás a szélső baloldalon.) Az osztrák quótabizottság nuncziumában még egy eszme merült fel, a mely reánk nézve pénzügyileg talán bizonyos előnyökkel járt volna, az tudniillik, hogy bizonyos indirekt adók, vagy indirekt jövedelmek tétessenek közös jövedelmekké, és ezen közös jövedelmek szolgáljanak azután, épen ágy, mint a vámjövedelem, elsősorban a hozzájárulási arány fedezésére. Erre nézve az én nézetem az, hogy bizonyos tekintetben e propoziczió elfogadása Magyarországra nézve pénzügyi előny nyel járna. így például, ha a dohányjövedelemre vonatkozólag megtesszük a számítást, hogy micsoda arányban kellene Magyarországnak a dohánytermelés közös jövedelméből a közös teherviseléshez járulni, azaz hogy micsoda kulcs jönne ki, akkor 1897-re
