Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-501
501. országos ülés 1899. deczember 7-én, csütörtökön. 77 egy pozitiv árt véve, az eredmény a következő lehetne: a közös költségek 1897-ben tettek 167 millió forintot, ebből a vámjövedelem fedezett 57 millió forintot, maradt tehát fedezendő 110 millió forint, a melyből Magyarország fedezett 32.622 millió forintot. Ha a dohányjövedelem közös jövedelemmé tétetnék, mint a vámjövedelem, akkor az eredmény a következő volna: Magyarországnak a dohány]övedelme 56 millió forint, levonva azokat a tételeket, a melyek átfutó tételek 50 millió forint, Ausztriáé 98 millió forint; összesen tehát 149 millió forint állott volna rendelkezésre a közös kiadások fedezésére. Természetesen a mi már most megmarad a közös jövedelemből, ;\z reparcziáltatnék akár a kulcs, akár pedig a dohánybevételi kules szerint az illető országokra. A népesedési kulcsot véve alapúi, Magyarország kapna 16.224 millió forintot és akkor a 31 "4 quótájánál ugyanazt fizetné körülbelül, mint a mennyit fizetne a 34'4 quótánál. Polónyi Gézaí Offermann sokkal szebben kifejtette ezt, mint ön. Majd felolvasom. Matlekovits Sándor: De egy ilyen kulcs elfogadása két hátránynyal jár. Először, hogy egy újabb közös ügy teremtetnék, a mely talán Magyarországra nézve nem volna előnyös, de másodszor, és ez a veszélyesebb dolog, a folytonosan növekedő jövedelmek következtében nagyon könnyen ösztönözteinének azok, a kik a közös költségeket megállapítják arra, hogy magasabb hozzájárulást kívánjanak. így tehát a kulcsok rendbe lévén, a quótabizottság arra a konklúzióra jutott más jobb kules hiányában, bogy egyelőre a mostani kiszámításnál nem m:>rad más hátra, mint az adóeredményeknek az összemérése. E tekintetben okvetlenül szükséges egy megjegyzésre reflektálnom, a mely itt e házban történt, hogy tudniillik hogyan lehetséges az adóeredmények Összemérése, midőn az utóbbi időkben Magyarország óriási adókkal lett megterhelve, súlyosabban mint Ausztria, és ennek következtében egészen más viszonyok léteznek itt, mint odaát? Felemlíttettek számok is, így például, hogy Magyarországon 1870-ben egy-egy főre jutott 11 forint 90 krajczár adó, 1895 ben pedig 27 forint 20 krajczár adó ; Ausztriában í870-ben egyegy főre jutott 15 forint 60 krajczár, 1895-ben pedig 25 forint 80 krajczár adó, tehát látni ebből, hogy Magyarország sokkal súlyosabban lett megterhelve azon idő alatt, mint Ausztria, és így nem méltányos és nem igazságos, hogy az adóviselés és az adóeredmények vétessenek alapúi a számításnál. Ha az összes adók vétettek volna számításba, tökéletesen állna ez az okoskodás; de épen a quótabizottság számításai alapjául nem Magyarország és Ausztria összes adói, hanem csak azok, a melyek egyenlően, illetőleg egyformán vettetnek ki Ausztriában és Magyarországon. Es ha a quótabizottság számítását veszszük alapúi, a hol 190 milliónyi adó vétetett Magyarország, 404 millió pedig Ausztria részére és e tekintetben számítjuk ki az egyenes adóterhet, akkor Magyarország részére 1134 forint, Ausztria részére 16'70 forint esnék, tehát ez a számítás, hogy tudniillik a nagyobb adómegterhel tetessél szembeállíttatik a kiszámítás, nem áll meg. Áttérek már most a magyar quótabizottság ellen felemlített azon vádra, hogy a quótabizottság nem járt el következetesen és hirtelen Nagyta el álláspontját, azt megváltoztatva más számítást fogadott el alapúi. E tekintetben bátor leszek hivatkozni a quótabizottság álláspontjára úgy, a mint az azon nuncziumokban ki vau fejtve, melyek közkézen forognak. Mindjárt 1896-ban, tehát az első tárgyalás alkalmával, 1896. szeptember 19 én a magyar quótabizottság a következő elvi alapra állt, A magyar országos quótabizottság teljes összhangban a magyar közvéleménynyel sohasem állította fel apriori és megdönthetetlen elv gyanánt azt, hogy Magyarországnak soha nem szabad a mostaninál nagyobb quótát fizetnie; a magyar bizottság azt várta volna az osztrák bizottságtól, hogy vagy elfogadja azon elvi álláspontot, hogy a számítás azon alapon történjék, a melyet 1887-beu számított ki, vagy pedig egy más elfogadható kulcsot ad, mely Magyarország részéről megvizsgáltatván, a számítás alapjául vétetik. Tehát az az elvi álláspont, a melyre a magyar quótabizottság 1896-ban, tehát a választások előtt állt, az volt, hogy igenis az 1887. évben történt számítás alapján ejtessenek meg a számítások és határoztassék meg a hozzájárulási arány Ezt az elvét a quótabizottság nem változtatta meg 1897-ben sem, 1898-ban sem; sőt 1897-ben még világosabban kifejezi, mert május 1 -én megállapított quótabizottsági jelentésében azt mondja, hogy: »Valamint a múlt évi, úgy a jelenlegi magyar quót;ibizottság sem tekintheti és a tSrvény értelmében nem is tekinti az eddig fennálló 30'4°/o~ot változás alá nem esőnek«. így járt el 1898-ban és 1899-ben a magyar quótabizottság. Midőn tehát 1898-ban 31-9°/o-oíä quótát ajánlott fel a magyar bizottság, azon az elvi alapon állott, melyet 1896-ban kifejezett és elfogadott, és a melyetí 887-ben már megállapított. Midőn 1899-ben az alku terére lépett, akkor is a saját maga számára megcsinálta a számítását, még pedig ugyanazon az alapon, melyet 1896-ban felállított. Ha tehát 1896 ban a osztrák quótabizottság azon elvi alapra állott volna, melyet a magyar quótabizottság ajánlott és kimondott, akkor azon az alapon, a mely 1887 ben megállapít tátott, a
