Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-501

501. országos ülés 1898. deczember 7-én, csütörtökön. 75 elégtelennek, kétértelműnek, homályosnak találta a miniszterelnök válaszát. Én nem osztom ezt a nézetet. Mit is mondott a miniszterelnök úr? (Halljuk! Halljuk!) 0 azt mondta: a kormány nem látja annak szükségét, hogy a deputáczió eljárásával szemben mindaddig, míg a bizottsági tárgyalások befejezve nincsenek, a kormány nevében állást foglaljon, magától értetvén, hogy a kormány a maga részéről is egyetért a deputácziónak az ország érdekeinek megóvását czélzó irányzatával. Ez az »irányzat« szó volt az, a mi nem tetszett, a melyet kétértelműnek mondáik és ez a kifogás jogosait is volna, ha a magyar deputáczió az osztrákok által követelt 43°/o helyett felalánlott volna valamely más konkrét számot, 33, 34, vagy 35°/o-ot, mert akkor a miniszterelnök nyilatkozata csakugyan úgy lenne magjarázható, miszerint a mi quótánk felemeltessék. De mikor a bizottság semmiféle felemelést nem proponált, midőn épen ellenkezőleg azt mondja, és be is bizonyítja, hogy a felemelés egyáltalában nincsen indokolva, szóval, mikor határozott elvi álláspontot foglal el, akkor az irányzat helyeslése alatt csakis ezen elvi álláspont elfogadását lehet érteni. Nekem ezen ügyben elejétől fogva oly pronuncziált szerep jutott, hogy midőn azt elvállaltam, annak minden konzequencziájával kellett számolnom. Az én utam előre meg van jelölve. (Halljuk! Halljuk!) Minden körülmények közt tudni fogom, mi az én erkölcsi kötelességem. {Derültség a bál- és szélső baloldalon.) és mivel tartozom a saját politikai reputácziómnak.« (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Hát nincs igazam? Justh Gyulai T. ház! Azt hiszem, a quótadeputáczió két üzenete mellett, különösen Jókai Mór akkori czikke és Falk Miksának választóihoz intézett beszéde nem Nagyott országszerte kételyt senkiben sem aziránt, hogy mi a magyarországi szabadelvű párt és mi a kormány álláspontja a quótakérdésben. Kétségtelen, t. képviselőház, hogy a választók nagy zöme azzal a benyomással, azzal a hittel, azzal a meggyőződéssel adta le 1896-ban az általános választások alkalmával szavazatát az akkori képviselőjelöltekre, hogy a megválasztandó képviselők itt a házban ellene lesznek minden quótaemelésnek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,JHa,t. képviselőház, adunk még valamit a népképviseleti rendszerre, a politikai tisztességre és az adott szó szentségére, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) akkor ennek a háznak a quótafelemeíést megszavaznia erkölcsi lehetetlenség. (Ügy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) És ha a kormánynak és partjának a választások alkalmával fennen hirdetett álláspontjával szemben ma az a meggyőződése, hogy az erők újabb összemérése folytán Magyarország quótáját fel kell emelni, hogy a vagyonosság Magyarországon nagyobb mértékben emelkedett 10 év alatt mint Ausztriában: akkor fel kell oszlatni a házat, (Zajos helyeslés bál- és a szélső baloldalon.) új választásokat kell elrendelni és alka'mat kell nyújtani a választóközönségnek, hogy a quótafelemelés kérdésében az új választások alkalmával akaratát nyilváníthass!. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot és hozzájárulok a Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla t. barátaim által benyújtott határozati javaslatokhoz, (Hosszantartó, lelkesült éljenzés a bál- és szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Öt perez szünetet kérünk !) Molnár Antal jegyző: Matlekovits Sándor! Matlekovits Sándor: A t. ház, és főkép azon szónokok, a kik eddig a törvényjavaslathoz szólottak, természetesnek fogják találni, hogy a quótabizottság egyik tagja is hozzászóljon a kérdéshez. Nem mint a quótabizottság képviselője, mert hiszen e tekintetben a quótabizottság senkinek mandátumot nem adott, hanem mint a quótabizottság egyik szerény tagja leszek bátor azon észrevételekre és azon vádakra, a melyek a quótabizottság magatartására és eljárására vonatkoztak, válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A quótabizottság ellen három kifogás tétetett. Az egyik, hogy a quótabizottság tulajdonképen oly alapot fogadott el, a melyen a két nemzetnek, a két államnak az erőarányai meg nem határozhatók, azaz: olyan kulcsot fogadott el, a mely kulcs tulajdonképen nem alkalmas a hozzájárulási aránynak helyes megállapítására. A második vád az, hogy ha már el is fogadta ezt a kulcsot, következetlen volt és eljárásában az utolsó időben elNagyta azt az alapot, a melyen megindult. (Úgy van! Igaz! Zaj a szélső baloldalon.) Hiszen csak azt mondom most, hogy mivel vádoltatott a bizottság ; majd konstatálni fogom, hogy vájjon a vádak helyesek-e. A harmadik vád pedig az, hogy, ha már a 34*4°/o-os quótáig elment,hogyan tudta egyáltalábanmagában megindokolni azt, hogy a nemzet haladása, illetőleg a vagyonosodás ebben az arányban áll-e, vagy sem. Ez körülbelül az a három vád, a raelvet a quótabizottság eljárására vonatkozólag felhoztak. Bátor leszek az első váddal kezdeni, tudniillik azzal, hogy a kulcs nem volt helyes és más kulcsot kellett volna alkalmazni. E tekintetben az 1867-iki törvény teljesen szabad kezet ad a tárgyalásra, . . . Hentaller Lajos: Hát akkor száz százalékos quótát is meg lehet szivazni? Matlekovits Sándor:.... a kulcsra nézve teljesen szabad kezet adott a bizottságnak. 10*