Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-501

74 fiOÍ. országos illés 1899. deczember 7-én, csfltSrtBk&u Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház, épen ezen az oldalon, a mely oldalról a szónok beszél. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Münnich ! Zay a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós képviselő urat kérem, ne méltóztassék az elnöki intések ellen szólni. (Zaj,) Justh Gyula: Münnich Aurél Iglón, október lí-én 1896-ban, programmbeszédében a következőket mondja. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa) : »Nem képzelek magyar embert, (Élénk derültség. Halljuk ! Halljuk / a szélsőbalon.) de nem habozom kijelenteni, elfogulatlan idegent sem, a ki mindannak valóságáról, a mit a quótabizottság előterjesztett, meg nem volna győződve.« (Élénk derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Münnich Aurél!) De menjünk tovább, t. képviselőház. (Bálijuk ! Halljuk!) Mezei Mór . . (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Rakovszky István: Egyik sincs itt közülük! (Zaj!) Hol vannak!? (Zaj. Elnök csenget.) Justh Gyula: . . . Midőn a bankkérdésre akart áttérni programmbeszédében, a hallgatóság közül élénken közbeszóltak és kérték, hogy a quótáról is nyilatkozzék. Mezei Mór elfogadta a választók ily alakú interpelláczióját és kijelenti, hogy nem akar kitérni a válaszadás elől. Egészen őszintén kijelenti, hogy ő is egészében magáévá teszi a quótabizottság mindkét üzenetében kifejtett nézetet és semmiesetre sem fog hozzájárulni ahhoz, hogy az állam polgárai már amúgy is túlzottan megterhelve lévén, még nagyobb terheket vállaljanak. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Senkisem fogja kívánni, hogy a quóta-bizottság előadója által (Felkiállások •• Éljen Falk Miksa!) oly remekül megszerkesztett üzeneteit ő más szavakkal ismertesse. (Perczekig tartó taps és éljenzés. Élénk derültség a szélső baloldalon.) Perczel Dezső akkori belügyminiszter Bonyhádon tartott beszédében a következő kijelentést tette: »Teljesen valótlan, mintha a magyar kormány a quóta felemelése tekintetében bármiféle Ígéretet, vagy kilátást nyújtott volna«. (Egy hang a szélső baloldalon: Ez még a legenyhébb!) Lánczy Leó (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Miskolczon mit mondott? (Halljuk! Halljuk! Htgedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter a terembe lép. Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Hegedüs! Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Lánczy Leó a következőket mondotta: A jelenlegi magyar quóta meggyőződésem szerint tökéletesen megfelel az igazságnak, és azon aránynak, a melyen a két állam nemzeti vagyona viszonylik. (Hosszas, élénk éljenzés és taps.) Magyarország évtizedeken át többet fizetett, mint a mennyit tulajdonképen gazdasági ereje megengedett. (Hosszas, élénk éljenzés és taps.) A mit az osztrákok követelnek, az tulajdonképen nem más, minthogy a mit ők az egyik zsebünkből kivettek eddig, azt most adjuk nekik a másik zsebünkből.* (Derültség a szélső baloldalon.) Zsilinszky Mihály államtitkár Zólyomban a következőket mondta. (Halljuk! a szélső báloldalon.) Mint államtitkár a kormánynak egyik tagja, tehát nagy súlyt kell fektetnünk nyilatkozatára. (Bálijuk! a szélső baloldalon.) O a következőképen nyilatkozott: ->Bizonyos kedvteléssel hirdetik, hogy a kormány fel akarja emelni az eddigi quótát; ezzel meg akarja károsítani az országot, és ezt állítják még akkor is, a mikor az ágynevezett quótabizottság a legfényesebb érvekkel mutatta ki, maga a kormány is határozottan kijelentette, hogy Magyarország nagyobb százalékot elfogadni nem fog« (Éljenzés és derültség a szélső baloldalon.) Nagyon érdekes — és ezzel azután az idézeteket be is fejezem, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk!Halljuk! Nagyon érdekes!) — hogy a kormánynak, az akkori szabadelvű pártnak és a quótabizottságnak kijelentéseit miként értelmezte az arra leghivatottabb egyén, a quótabizottság kitűnő előadója, Falk Miksa. (Derültség. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon. Zaj.) Rakovszky István: Sohasem volt elve, sem jelleme! (Hosszantartó zaj,) Justh Gyula: 0 ugyanis.. Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, Rakovszky István képviselő úr közbeszólását nem jó] hallottam, de úgy értesülök, hogy Falk Miksa képviselő úr jelleméről méltóztatott szólani. Rakovszky István: Igen! Elnök: Tehát utólagosai) rendreutasítom a képviselő urat ezen közbeszólásáért Justh Gyula: Falk Miksa t. képviselőtársam ugyanis október 15-én 1896-ban Budapesten választóihoz tartott beszédében a quótakérdésről a következőket mondotta. Nagyon kérem, méltóztassanak ezt különösen megfigyelni, mert erre a legnagyobb súlyt helyezem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Olvassa): »Kérkedés nélkül mondhatom, hogy az ezen két munkálatban elfoglalt álláspont nemcsak a kormánypárt, hane n az ellenzék minden árnyalata részéről, sőt még a nagyközönség széles köreiben is helyesléssel találkozott. A mi támadás történt ez ügyben, az nem is a bizottság, hanem a kormány ellen fordult, azon kérdés vettetetvén fel, vájjon a kormány magáévá teszi-e a magyar quótabizottság azon álláspontját, miszerint a mi quótánk felemelése nem látszik indokoltnak, és így Magyarország nem lehet hajlandó az eddiginél nagyobb mértékben hozzájárulni a közösügyi költségekhez. Az ellenzék