Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-501

601. országos illés 1899. deezeniber 7-én, csiitSrtSkön. 73 bátor annak nevezetesebb passzusait itt a házban fölolvasni (Malijuk! a szélső baloldalon.) A czikk megjelent október 8-án a »Nemzet«ben 1896-ban. A vezérczikknek czíme: »A quótakérdés«. Mely kérdésre a magyar szabadelvű part tagjainak más válasza nem lehet, mint (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: A választás előtt! Önérzetes hang !) egyszerű' hivatkozás a magyar quótabizottság válaszadó munkálatára. A törvényhozói állásra kandidáló politikusnak ennél világosabb, határozottabb nyilatkozatot tenni nem is lehet. Az osztrák politikusok nem akarják azt tudni, hogy mi magyarok ugyan 31 5 százalékkal járulunk a közös hadsereg költségeihez, de azért az egész hadsereg az övék: osztrák a vezényszó, a vezérkar, a belső organizáczió, a zászló; osztrák a katonai tiszti akadémia, az ágyúöntöde, a technikai szervezet, a hadiflotta és a tisztikarnak legalább kileneztizeö része. A mi quótánk felmegy Bécsbe, de az osztrák quóta nem jön le Budapestre, vagy nagyon minimális töredék.* (Igás! Űgy van! a szélső baloldalon.) Nem mi mondjuk ezt, hanem ezt Jókai Mór mondotta 1896-ban és pedig közvetlenül a választások előtt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A »Nemzet«-ben mondotta, az akkori kormánypártnak egyik legerősebb orgánumában. (Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang: Szégyeljék magukat!) »Midőn a közös hadsereg (Halljuk! Halljuk!) egészen az osztrák félé, miénk csak a pénzadó és a véradó, akkor a mi hozzájárulásunk mindig és bármilyen hányadban is loyalis áldozatkészség. S az áldozatkészséget felesigázni a minden előnyöket élvező szerződő félnek semmi ethikai jogczíme nines. Ez a magyarországi szabadelvű pártnak az álláspontja.« (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiált ásak: Igaz-e ez?) Kubik Béla: Ezen az alapon lettek megválasztva. Justh Gyula: »Hogy ha az osztrák politikusok megmaradnak makacsul a méltánytalan követelések terén, bizony odakényszeríthetik a magyarországi közvéleményt, hogy nem ijed vissza az anyagi áldozatoktól s kész lesz még tíz százalékkal többet fizetni az eddigi kiadások hányadául, de »Magyarerszágnak« és azt találja mondani, hogy nohát lássuk, melyikünk tud a trón mellé jobban szervezett hadsereget állítani, Magyarország-e vagy Ausztria?« (Mozgás és derültség a szélső baloldalon.) Nem fogom most, t. képviselőház, mindazon szabadelvűpárti képviselő névsorát felsorolni itt a házban, (Halljuk! Halljuk!) a kik a múlt választási mozgalmak alatt programmbeszédeikben ellene nyilatkoztak a quóta felemelésének; most csak arra fogok szorítkozni, hogy a t. kormánypárt néhány kitűnőségének akkori álláspontjával ismertessem KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. meg a t. házat. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Gajári Ödön t. képviselő úr Csongrádon tartott programmbeszédében a következőket mondotta. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa): »A quóta kérdése sokkal nagyobb hullámokat ver fel Ausztriában, mint nálunk. Jelszóvá kezd válni odaát, hogy Magyaroszágnak több százalékot kell fizetnie. Minálunk az ellenállás azokra a kitűnő üzenetekre szorítkozik, a melyekkel a magyar quótabizottság a túlzott és semmivel sem igazolt osztrák követeléseket visszautasította.* (Zaj a szélső baloldalon.) Komjáthy Béla: Állja-e még? Justh Gyula (folytatólag olvassa): »Az általános fejlődés mai korszakában, mikor a fejlődésből és gazdasági előhaladásból minden állam busásan kiveszi részét, igaz, fejlődtünk mi is; lehetséges, — bár ahhoz sok kétely fér, — hogy az utóbbi évek alatt a közgazdasági élet Ausztriában talán nem fejlődött annyira, mint Magyarországon, ámde ez nem azt jelenti, hogy az arány a teherviselési képesség tekintetében megváltozott.« (Helyeslés. Úgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor t. képviselő úr (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbalon.) Kolozsvárt tartott programmbeszédében azt monda, (Halljuk! Halljuk! a szélső balololdalon.) hogy a quóta kérdésében az osztrákok oly szenvedélylyel és oly követelésekkel léptek fel, hogy azokra a visszautasításnál egyébbel válaszolni nem lehet, (Elénk tetszés és felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Hegedüs! Zaj. Elnök csenget.) Kubik Béla: Ez már beszéd! Justh Gyula: Szemere Attila Miskolczon mit mondott? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Különben persze nem választották volna meg. (Derültség a szélsőbalon.) Elsőnek a quótáról szól, a melynek felemelése ellen tiltakozó szavát fogja felemelni. (Élénk derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Hol van Szemere? Zaj. Elnök csenget.) Chorin Ferencz Szatmáron a választóközönségnek élénk helyeslése között kijelentette, hogy: »mint országgyűlési képviselő nem fog elfogadni semminemű egyezséget, mely az ország jelenlegi terheit nagyobbítja, mely rontja helyzetünket és anyagi viszonyainkat és szaporítja azon terheket, melyek a kiegyezésből Magyarországra haramián ak.« (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Kubik Béla : Ez aligha meg nem tartja szavát! Justh Gyula: Münnich Aurél . . . (Zajos derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) 10