Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-501

72 601. országos ülés 1899. deezember 7-én, csütörtökön. hogy ez okból az államháztartási egyensúly megzavarásától tartani nem kell, másfelől pedig az a reménye, hogy ez a kérdés parlamentáris utón rendeztetvén, hosszabb időre letűnnek azok a súrlódások és a nyomukban járó izgalmak, melyek a két állam közgazdasági viszonyait eddig sajnos módon befolyásolták, és hogy ennek folytán közgazdaságunk hosszabb ideig zavartalanul fejlődhetik. Csakhogy a pénzügyi bizottság figyelmét két körülmény kerülte el. Az egyik, hogy ámultak tapasztalatai szerint a közösügyi kiadások előreláthatólag évről-évre szaporodni fognak s e czímen ránk évről-évre nagyobb teher fog hárulni; az a jövedelem pedig, mely az átutalási eljárás folytán ezentúl a magyar kinestárba fog befolyni, a dolog természeténél fogva előreláthatólag évrőlévre apadni fog úgy, hogy egyáltalán nincs kizárva, sőt nagyon valószinű, hogy a kiegyezésből származó némi financziális előny nemcsak teljesen fel fog emésztetni a közös kiadások folytonos emelkedése által, hanem arra az még elegendő sem lesz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A másik körülmény, melylyel a bizottság nem számolt, az, hogy arra a legvérmesebb remény mellett sem lehet kilátásunk, hogy az Ausztriából ellenünk indított hadjárat, bár csak rövid időre is, szünetelni fogna. Tudják az osztrákok nagyon jól, hogy a harczból mindig nekik van hasznuk, és hogy a busás hadisarczot mindig nekünk kell megfizetnünk. (Úgyvan! a szélső baloldalon) Senkiuek sem kerülhette el figyelmét az a szomorú tény, hogy az osztrák pártok, bármily elkeseredetten harczolnak egymás ellen és bármily áthidalhat, itlan tír választja el őket egymástól egyben következetesen egyetértenek: abban, hogy Magyarországot minden téren teljes erővel ki kell zsákmányolni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha közgazdaságunk zavartalan fejlődése csakugyan attól függne, hogy Ausztria ellenségeskedése velünk szemben szünetel-e, avagy sem: kétségbe kellene esnünk jövőnk felett, mert arra a legoptimistább felfogás mellett sem lehet kilátás, hogy velünk szemben Ausztria gyűlölete szeretetté, ellenszenve rokonszenvvé változzék át. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De ha nem is volna napnál világosabb, hogy Ausztria a utolsó 10 év alatt nag\ obb mértékben vagyonosodott Magyarországnál, még akkor sem lehetne ennek a képviselőháznak a quótafeleme lést megszavaznia; (Élénk helyeslés a szélsőbaloldulon.) nem pedig azért, mert a legutóbb lefolyt általános választások alkalmával e képviselőháznak legtöbb tagja úgy nyilatkozott, hogy a magyarországi quótát felemelni nem fogja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) úgy, hogy ha mindazok, a kik ezt választóiknak megígérték, most ellene szavaznának a quóta felemelésének, akkor merem mondani, hogy ebben a házban ez a törvényjavaslat nagy kisebbségben maradna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Hogy a volt nemzeti párt úgy egyenként, mint összevéve, a múlt választások alkalmával ellene nyilatkozott a quóta felemelésének, azt hiszem, annyira nyilvánvaló, hogy külön bizonyításra nem is szorul. Hiszen maga Horánszky Nándor t. barátom a »quótakérdés« czímű munkájában így nyilatkozott (Halljuk t Halljuk !): » Ausztria részéről quótaemelést kívánni méltatlan és igazságtalan, Magyarország részéről pedig a quótát emelni erkölcsi Önmegalázás (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és az ország anyagi érdekein ejtett súlyos merénylet lenne.« (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nemcsak a volt nemzeti párt nyilatkozott a múlt választások alkalmával a quóta felemelése ellen. (Halljuk! Halljuk!) Ellene nyilatkozott aanak sz akkori kormánypárt legnagyobb része is. (Mozgás jobboldalon.) A ki fáradságot vesz magának és böngész a múlt választások alkalmával a választókhoz intézett programmbeszédekben, az csakhamar rá fog jönni, hogy a múlt választások alkalmával az akkori kormánypártnak jelentékeny része, mondhatnám többsége, ellene nyilatkozott a quóta felemelésének, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) részben egyenesen és nyíltan, részben pedig az akkor úgy látszik általánosa elfogadott formulában, hogy elfogadják a quótabizottság álláspontját, már pedig a quótabizottság akkori álláspontja mindegyikünk előtt ismeretes. A quótabizottság akkor nagy apparátussal fényesen kimutatta, hogy Magyarország quótájának felemelése nem igazságos. A választási küzdelem egyik jelszava, mondhatnám legnyomatékosabb jelszava volt az akkori quótabizottságnak azon csattanós kijelentése, hogy Magyarország quótájának felemelése nem indokolt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mikor kételyek merültek fel a tekintetben, vájjon quótabizottság álláspontját helyesli-e, elfogadja-e a kormány, helyesli-e, elfogadja-e a szabadelvű párt,(Halljuk! Halljuk!) akkor a »Nemzetben«, az akkori kormánypárt legerősebb orgánumában, nem kisebb ember mint Jókai Mór, (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Elnöki Ne méltóztassanak beszélgetni, hanem halgassák meg a szónokot, t. képviselő urak. Justh Gyula: Nem kisebb ember, mint Jókai Mór szükségét látta annak, hogy fölvilágosítsa Magyarország választó közönségét, közvetlenül a választások előtt arról, hogy mi a magyar kormánynak és mi a magyarországi szabadelvű pártnak álláspontja a quótakérdésben (Halljuk! Halljuk!) Hogy, t. képviselőház, mindenki megítélhesse azt, hogy mennyire volt alkalmas Jókai Mórnak ez a czikke befolyást gyakorolnia választó közönség elhatározására, leszek