Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-501
501. országos ülés 1899. deczember 7-én, csütörtökön. m Ez lévén erős, változhatatlan hitem e's meggyőződésem, nagyon természetes, hogy már politikai pártállásomnál és elvi álláspontomnál fogva sem járulhatok hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a mely a közösügyek hozzájárulási arányának további tiz évre való megállapítását hozza javaslatba. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, ha a javaslatot nem pártállásomból kifolyólag bírálom is, még akkor sem tudok ahhoz hozzájárulni, nem pedig azért, mert a quótaarány, a mely ebben a törvényjavaslatban megállapíttatik, túlterheli Magyarországot, (Úgy van! a szélső hal oldalon.) hazánkra súlyosabb terhet ró, mint a hogy azt a nemzet teherviselési képessége arányban Ausztria teherviselési képességével jogosan megengedi. (Úgy van! a szeld baloldalon.) Ha visszatekintünk, t. ház, az 1867. óta lefolyt quótatárgyalásokra, azt tapasztaljuk, hogy minden alkalommal magasabban lett a magyar quóta megállapítva, mint a hogy azt a számítás alapjául \ ett bevételi összegek aránya indokolta. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ausztria kizsákmányolási törekvései mindenkor érvényesültek ; Ausztria jogosulatlan, mivel sem indokolható túlkövetelései rendszerint czélhoz jutottak, (Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Elnök csenget.) mert Ausztria erélyes, következetes és szívós fellépése a mi részünkről rendszerint csak gyáva meghunyászkodásra és tehetetlen, gyámoltalan magatartásra talált. (Úgy van! Ügy van!a szélső baloldalon.) A békét Magyarországnak mindig súlyos áldozatokkal kellett megvásárolnia; (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) a hadisarezot önhibánkon kivtíl miodig nekünk és sohasem Ausztriának kellett megfizetni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az 1867-ben a quótabizottság elé terjesztett adatok szerint, a melyeket az állami főszámvevőszék állított össze, a mint azt ez oldalról felszólalt barátaim már bőségesen kifejtették, a quóta nem emelkedhetett volua magasabbra 25"5°/o-nál, (Úgy van! a szélső baloldalon.) még az osztrákok által követelt korrektúrák után sem emelkedhetett volna quótánk 27°/o-nál magasabbra, és a magyar quóta mégis 30°/o ban lett megállapítva, tehát magasabban, mint a hogy azt igazságosan megállapítani lehetett volna. A határőrvidék bekebelezése alkalmával pedig, a mint azt barátaim előttem már szintén kifejtették, Magyarország terhére 2°/o os preczipuum lett megállapítva, holott a számbeli adatok tanúsága szerint nem lehetett volna ezen a czímen Magyarországra nagyobb terhet róni 0'68°/o-nál. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az 1878-diki qu ótatárgyal ások alkalmával a beterjesztett számbeli adatok szerint Magyarország quótáját nem lehetett volna nagyobbra tenni 29°/o-nál, mégis 30°/o-ban lett a quóta megállapítva. 1887-beu pedig fényesen ki lett mutatva, hogy beleszámítva a határőrvidék jövedelmeit is, Magyarország quótája nem lehet magasabb 29 3 /4°/o-nál, mégis a statusqaó tartatott fenn. Lakatos Miklós: Szeretik a számokat felfelé kikerekíteni! Justh Gyula: Az 1896-iki qnótatárgyalások megindultakor a quótabizottság az ország általános örömére erélyesen állást foglalt a magyar érdekek mellett. Endrey Gyula: Látszólag! (Mozgás a szélső baloldalon.) Justh Gyula: A magyar quótabizottság 1896. április hó 15-én kelt üzenetében a következő nagy horderejű kijelentést tette (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Midőn pedig az adatoknak ily hosszú sora, a melyet az országos bizottságnak az imént előterjeszteni szerencséje volt, azt mutatja, hogy bármely mértékét alkalmazzuk is a monarchia két állama vagyonosodásának megítélésére, az eredmény mindig azon az arányon alul marad, a mely szerint a magyar korona országai eddigelé a közös költségekhez hozzájárultak : a magyar országos bizottság nyugodt lélekkel véli kimondhatni, hogy ezen hozzájárulás arány felemelésére se ok, se szükség nincsen.« (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol vannak azok az urak ? Ott ülnek! Zaj. Halljuk! Halljuk!) 1896. szeptember 19-én pedig a magyar quótabizottság remek üzenetében azt mondja, közvetlenül az új választások előtt, hogy Magyarország quótafelemelését indokoltnak nem tartja és nem talál okot arra, hogy »első üzenetében elfoglalt álláspontjától és ebből folyó indítványától eltérjen«. 1897-ben az új választások után is a quótabizottság még így nyilatkozott: »hogy magáévá teszi azon két üzenet tartalmát, melyet a múlt országgyűlés részéről kiküldött quótabizottság az osztrák bizottsághoz intézett és az ezekben kifejezésre jutott elveket magára nézve is irányadóknak tekinti. 1898-ban azután, a mikor a quótabizottságok tárgyalásai sehogyan sem akartak pozitív eredményre vezetni, akkor a magyar quótabizottság egyszerre minden alapos indok nélkül elNagyta eddig elfoglalt álláspontját és saját kezdeményezéséből a quóta felemelését hozta javaslatba. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen megfoghatatlan és eléggé el nem ítélhető eljárást Horánszky Nándor t. képviselőtársam a quótakérdésről szóló nagyérdekű művében a következőképen jellemzi (olvassa): »A magyar quótabizottság többsége egyszerűen proprio motu minden inczidens nélkül
