Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-500

500. országos ülés 1899, deezember 6-án, szerdán. S£ zetre nézve értéke nincsen, mert ha egyik részében megsértik, akkor a másik rész fentartásában sem bizhatunk. Erre igenis mindig ily óvatos kifejezésekkel, de mindig megnyugtatóan azt a kijelentést kaptuk, hogy a viszonosság mindenre kiterjed s a viszonosság megsértésének esetét minden tekintetben kizártnak kell tekintenünk. De, t. képviselőház, már a viszonosság megsértésének egy esete konstatál tátott: az 59 milliós arany kérdése egy folttal lett eligazítva, mert 59 millió és 10 millió közt valami különbség talán mégis csak van. (Ügy van l a szélső baloldalon.) Hát nekem és azoknak, a kik velem egyformán gondolkodnak és nem akarnak térdet, fejet hajtani az osztrák bomlott viszonyok előtt, elegendő ok ez arra, hogy a kiegyezést lerázzuk magunkról, a mely Magyarország tönkretételét foglalja magában. Ha önöknek a gazdasági kiegyezés oly becses, akkor nekünk meg éppen olyan becses az ellene való küzdés és mi, t. ház, annyit sem akarunk elengedni, a mit önök elengedtek, és mi ragaszkodunk ahhoz, hogy azt törvénynyel biztosítandónak tartjuk, mert az 1867 : XII. törvényczikk világosan azt mondja, hogy törvény nyel létesítendő, azt tehát császári rendeletekkel nem engedjük életbeléptetni. (Helyeslés a szélsőbalon.) És ha a miniszterelnök űr oly önérzetesen azt mondta, hogy ha január elsején nem lép életbe, akkor a viszonosság megsértésének esete áll elő, akkor tudui akarom, mit ért az alatt, tudni akarom, mily konzequencziákat von le a viszonosság megsértéséből. Nem elég, hogy mi életbeléptetjük azt a törvényt, a mely az 1899. évi XVII. törvényczikk nevét viseli; nekünk a viszonosság megsértésével szemben retorzió is kell és különösen kell,, hogy érvényesíttessék a recziproczitás megsértésének a konzequencziája a gazdasági kiegyezés egész területén. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi azon az állásponton állunk, hogy ha Ausztria nem tud megfelelni ennek az egy kötelezettségének, akkor annak az Ausztriának nem szolgáltathatók ki mindazok az érdekek, a melyeket a kiegyezési 22 törvényjavaslat komplexuma neki felajánlott, akár oktrojálják mireánk, akár oktrojálják odaát, mi felhasználjuk az alkalmat, hogy ezt a kapcsot, ezt a lealjasító, a nemzetet megszégyenítő kapcsot szétszakíthassuk. Ezek előrebocsájtása után a t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót akarom intézni (olvassa): »Interpelláczió a magyar miniszterelnökhöz és a pénzügyminiszter úrhoz. Tudvalevőleg sajnos tapasztalás igazolja, hogy valahányszor kormányunknak az osztrákok iránti engedékenységéről kaptunk hirt, még a legképtelenebbnek látszó hir is valónak bizonyult : tudjuk, hogy mindennek van határa e világon, csak az osztrák kapzsiság és kormányainknak az osztrákok iránti engedékenysége nem ismer határt; tekintettel a legutóbbi napokban elterjedt és hiteles alakban eddig meg nem czáfolt hírekre, kérdem a t. miniszterelnök úrtól, valamint a t. pénzügyminiszter úrtól: 1. Igaz-e, hogy az átutalási eljárás tárgyában alkotott 1899 : XVII. törvényczikkünknek megfelelő törvénynek Ausztriában történendő megalkotása elől a feltornyosult akadályokat elhárítani nem sikerülvén, a magyar kormány a legutóbbi napokban tárgyalásokat folytatott arra nézve, hogy Ausztriának a viszonosságból folyó kötelezettsége teljesítésére újabb halasztást engedjen, vagy pláne a kért halasztást már meg is adta? 2. Megvannak-e téve az összes szükséges előkészületek, hogy az esetre, ha a viszonosság a kiegyezés ezen reánk nézve legvitálisabb pontjában 1900. január elsején Ausztria részéről alkotmányos úton keletkezett törvénynyel biztosítva nem leend, a gazdasági oktrojált közösség az egész vonalon azonnal s így még január elsején megszüntettessék ?« (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Az interpelláczió a miniszterelnök úrnak átadatik. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. képviselőház megengedi, e kérdésre azonnal válaszolni fogok, mint a hogy válaszoltam egy hasonló irányban tett kérdésre Rakovszky István képviselő úrnak ezelőtt három héttel. (Halljuk! Halljuk !) Körülbelül ugyanazt kérdi a t. képviselő úr tőlem, a mit Rakovszky István képviselő úr kérdett, csakhogy megtoldja némely kijelentéssel a kérdésben, még pedig olyanokkal, a melyek a dologhoz tartoznak, beismerem, részben azonban korrektek, de részben nem korrektek, már az én nézetem szerint. Nos hát, én mindezekre ki fogok terjeszkedni. Mindenekelőtt azonban a képviselő úrnak a bevezető beszédére kell, hogy egy pár észrevételt tegyek, mert annak az indokolásnak az egész tenorja, az egész menete és az egész természete enuek az interpellácziónak megadja a maga hátterét. (Ügy van! a középen.) Horánszky Nándor: Támadó interpelláczió ! (Felkiáltások a szélső haloldalon: Joga van hozsá !) Széll Kálmán miszterelnök: Ha az én igen tisztelt képviselőtársam egy ilyen kérdésben, a mely a törvény végrehajtásának a kérdése, a mely nem képezi egyes képviselőnek, egyes képviselők csoportjának vagy pártnak a kérdését, egészen objektíve, minden kommentár nélktíl