Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-499

3g 499. országos ölés 1899. deczember 5-ín, kedden. tekintetben semmiféle intézkedést nem tettek, a határ nyitva van, és ha bár az igen tisztelt belügyminiszter úr azt mondja, hogy nincs róla tudomása, hogy a zsidó invázió most nagyobb mérvű volna, mint azelőtt, de én igenis mondhatom, hogy így van, mert épen nem régiben voltam lent Bereg vármegyében és így személyesen is meggyőződtem róla, hogy a zsidó be vándorlás oly nagymérvű, hogy az azelőtti zsidóbevándorlást jóval felülmúlja. Csakhogy egy n:igy különbség van a régi és a mostani bevándorlás között. Eddig Galieziából vándoroltak be a zsidók; a mit pedig én a napokban nehezményeztem, az nem a galicziai, hanem a direkt Oroszországból bejövő zsidókra vonatkozik. Már most, ha Oroszországban a pestis uralkodik és ba tudjuk azt, hogy Oroszországban a zsidókat üldözik, és ha üldözött zsidók egy, mondhatni inficziák területről minden ellenőrzés nélkül bejöhetnek a monarchiába, akkor mi biztosíthat bennünket az ellen, hogy egy szép napon arra ne ébredjünk, hogy az országba a pestist behurczolták. Igen helyesen tette a t. belügyminiszter úr, hogy a zsidók bevándorlásai.ak megakadályozása czéljából rendeletet bocsátott ki a *első vármegyékhez és szigorította a csendőrőrs-állomásokat is, csakhogy a bevándorlók találnak módot és alkalmat arra, hogy a esendőrörsállomásokat kijátszák. Ismételhetem, t. ház, hogy a zsidó-invázió ez idő szerint sokkal nagyobb mértékben történik, mint az előtt. Én nem akarok ezzel okot keresni arra, hogy a miniszterelnök úr válaszát tudomásul ne vegyem, hisz a zsidóbevándorlás ügyét az interpelláczió keretébe nem is akarom bevonni, mert erről a kérdésről a költségvetés tárgyalása alkalmával fogok bővebbsn megemlékezni. (Mozgás jobbfelöl.) A mi már most magának a pestisnek ügyét illeti, én csak örömmel vehetem tudomásul az igen tisztelt belügyminiszter úr azon kijelentését, hogy a pestis veszedelme hazánkat nem fenyegeti és mivel ő azon intézkedéseket, a melyeket a pestis veszedelmének elhárítására, mint a közegészségügy legfőbb őre, szükségesnek tartott megtenni, meg is tette; a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: T. ház! Következik a határozathozatal. A kérdés az: tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök úrnak Buzáth Ferencz képviselő úr interpellácziójára adott válaszát: igen, vagy nem ? (Igen! ) A ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi. Következik ugyancsak a miniszterelnök úr válasza, Major Ferencz képviselő úr által a Vöröskereszt-egyletnek a délafrikai háborúban való szereplése tárgyában hozzá intéz

B

tt interpellácziójára. Széll Kálmán minszterelnök: T. ház! Major Ferencz képviselő úr azt kérdi tőlem, hogy van-e tudomásom róla, hogy a külföldi, in speeie az orosz, franczia, németalföldi és német Vöröskereszt-egyletek már a második expedicziót indítják a délafrikai harcztérre, és hogy szándézom-e oda hatni, hogy a mi Vöröskereszt egyletünk is küldjön oda, nemes hivatásának teljesítése czéljából, de gyakorlat czéljából is, egy osztályt. Igen röviden van szerencsém a t. képviselő úrnak válaszolhatni. (Halljuk! Halljuk!) Arról, hogy a külföldi Vöröskereszt-egyletek küldöttek-e és küldenek-e még egy második osztályt is a délafrikai harcztérre, hivatalos tudomásom nincs. De akárhogy áll is a kérdés, akár küldtek, akár nem, én a magam részéről nem érzem magam arra indíttatva, hogy a Vöröskeresztegyletet arra birjam, hogy Dél-Afrikába egy osztályt küldjön le. (Helyeslés jobb/elöl.) Méltóztatik tudni, hogy a Vöröskereszt-egyletnek alapszabályai szerint hivatása és feladata abban van körvonalozva és abban összpontosul, hogy háború esetében a sebesülteket és a megbetegedetteket ápolja, segíti az állammal együtt, és ezt a nemes, magasztos és humanitárius czélt tűzte ki feladatául s annak elérésére az adandó eset alkalmából gyűjti erőit és szervezi magát. Én nem tartom a jelen háborút, a mely egy igen messze fekvő tengerentúli tartományban dúl, arra valónak, hogy mi oda menjünk. Ha a külföldi nagy államok Vöröskereszt- egyletei oda mentek, azokat sok összeköttetés és egyéb más érdekű kérdés vonja oda; ellenben mi tőlünk ég a mi érdekünktől annyira távol áll az a harcztér, hogy nem hiszem, hogy elég indok legyen arra, hogy pénz és emberanyag áldozattal és egyébként is nagy áldozat árán oda menjünk, a hol talán ránk szükség sincsen, mert hiszen a külföldiek ellátják az ottani szolgálatot. Hogy pedig csak gyakorolni menjen oda a Vöröskeresztegylet, megvallom, ez nem elég indok arra, hogy ilyen messzire egy expedicziót küldjünk nagy pénzáldozatokkal és emberkoczkázatokkal. Azt hiszem, hogy maradjon a Magyar-VoröskeresztEgylet azon állami feladatok keretében, a melyet maga elé kitűzött, és a melyet én ezen esetben előállottnak nem tekintek. Ezért én intézkedni nem is óhajtok ebben az irányban ; egyébként sajnálom, hogy a képviselő úr óhajának eleget nem tehetek. Kérem válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Major Ferencz: T. ház! A miniszterelnök úrnak válaszát előre is kijelentem, hogy sajnálattal bár, de tudomásul veszem. (Derültség) Hogy miért sajnálattal, lesz alkalmam válaszom fonalán be-