Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-498
498. országos ölés 1899. deezember i-én, hétfőn. ! 7 De, t. ház, vagyok szerencsés egy állítást koezkáztatni és az igen tisztelt előadó urnak figyelmébe ajánlani. Azt, hogy a fogyasztási adókból az átutalás folytán befolyandó összeg minden esetre csökkenni fog. Csökkenői fog akkor is, ha Magyarország gyarapszik, mert akkor kevesebbet fognak behozni Ausztriából. Ugy-e ez igaz ? (Az előadó igenlöleg int.) Csökkenni fog akkor is, ha Magyarország szegényedik, mert akkor a fogyasztók kevesebbet fognak fogyasztani. Ugy-e ez is igaz? (Az előadó igenlöleg tnt.) Tehát mindenesetre csökkenni fog az átutalásból eredő összeg, holott a quótából származó összeg mindig növekedni fog. Ez is igaz! (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Növekedni fog először azért, mert a quóta nagyobb, növekedni fog másodszor azért, mert a közös kiadások folytonosan növekednek, még pedig úgy, a mint növekedtek a lefolyt 30 év alatt a mikor 60°/o-kal növekedtek. Tehát bebizonyítottam t. ház, még pedig azt hiszem, ellenmondhatatlanúl,— (Igaz! Úgy van! a szélső lalóldalon.) hogy a fogyasztási adókból befolyó összeg mindenesetre — gazdagodjék vagy szegényedjék az ország, — csökkenni fog ; a quótából eredő összeg pedig mindig növekedni fog. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ebből az tűnik ki, hogy sovány kompenzáczió az, (Halljuk! Halljuk!) a melyre az igen tisztelt előadó úr reflektált, hogy tudniillik az egyik kompenzálja a másikat, mert a kompenzáczió mindig kisebb és kisebb lesz. De azt is kérdem, egészen bizonyos-e benne a t. előadó úr, hogy például a szeszadóra vonatkozólag épúgy fog történni, mint a hogy ő jóakaratúlag kiszámította? Én megvallom, hogy kételkedem benne, mert ki biztosít minket arról, hogy az osztrákok a szeszadót felemelik 35-ről 50-re ? Ezt, a mai napig senkisem garantirozhatja nekünk. Igaz, hogy erre az igen tisztelt miniszterelnök úr és az előadó úr azt fogják felelni, hogy kezünkben van a fegyver. Neményi Ambrus előadó: ügy van! Kossuth Ferencz: A t. előadó úr is azt mondja, hogy kezünkben van a fegyver, tudniillik az, hogy a behozott osztrák szeszt megadóztatjuk, ha birjuk; de legyen kegyes meghallgatni, hogy erre vonatkozólag múlt november 29-én Bécsben a szeszadó ankéten az elnöklő osztrák osztályfőnök mikép nyilatkozott (olvassa:) »A belföldön, a hol vámsorompók nincsenek, teljességgel ki van zárva, hogy a szeszcsempészetet megakadályozni lehessen, ha bárkinek is érdekében áll a csempészet.« Ezt mondta az osztrák osztályfőnök az osztrák tartományokra nézve, a hol nincs vámsorompó. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896 1901. XXV. KÖTET. Hasonlóképen nincs vámsorompó Ausztria és Magyarország között. Látja tehát a t. előadó úr, hogy az osztrák osztályfőnök a szeszadó-ankéten kizártnak tekintette azt, hogy a csempészetet megakadályozni lehessen, és így aa a fegyver a melylyel a t. miniszterelnök és az előadó úr sújtani akarják az osztrák szeszt, olyan mint a papiroskard, mert el nem érheti a becsempészett szeszt, sőt ezért az osztrák adót szépen ki is fizetik a nélkül, hogy be vallanak azt, hogy Magyarországba hozzák, és így a Magyarországon fogyasztott szeszért még is az osztrák élvezi az adót, Magyarország pedig a becsempészett szesznek bottal ütheti a nyomát. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Felhozta továbbá az igen tisztelt előadó úr, hogy a preczipuum kiküszöböltetett, a miben az előadó úr nagy diadalt lát. Erre feleltem már az előbb felhozott érvekkel, tudniillik hogy a preczipuumot legalább is valódi arányára leszállíthattuk volna azáltal, ha hivatkoztunk volna az osztrák tisztességre; ezzel bizonyosan czélt értünk volna, mert lehetetlen, hogy tisztességes ember becsapáson alapuló jogot akarjon élvezni. A mi pedig a volt határőrvidéknek Magyarországhoz való tartozását illeti, azt preczipuumeltörléssel megerősíteni nem lehet, mert e jog közjogilag megszerzett jog, egészen eltekintve a praeczipuumtól. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Felhozta végűi a t. előadó úr azt, hogy az általános közgazdasági helyzet és alkotmányi jogi motívumok is kívánatossá teszik azt, hogy a quótát a két törvényhozás bizottsága állapítsa meg. Erre azt válaszolom, hogy egészen izlés dolga az, hogy mi rosszabb: egy bizonytalan rossztól félni, vagy pedig egy biztos rosszat a nyakunkon hordozni. Én kevésbbé félek egy rossznak a bekövetkezhetésétől, mint eltűröm a már 1 ekövetkezett rosszat. A mi pedig az alkotmányos motívumokat illeti, csikannyi oka volt az alkotmányos motívumokat megfizetni Ausztriának, mint volt Magyarországnak. Hogy miért kelljen az alkotmányos motívumokat épen Magyarországnak megfizetni, azt nem tudom. (Úgy van! a szélső baloldaon.) Eu nem ismerem el, hogy Magyarországnak kell megfizetni azt, hogy az osztrák kétfejű sas és a cseh kétfarkú oroszlán egymás közt marakodik. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) A függetlenségi párt nevében tiltakozom az ilyen eljárás ellen. Magyarország úgy is csak látszólag fizette eddig azt a quótát, a melyet fizetett. Ezt nem én mondom, hanem a kereskedelmi és iparkamara mondja, a melynek jelentéséből legyen szabad felolvasnom a következőket (olvassa): 3
