Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-498
i í< 498. országos lilás 1899. deczember 4-én, hétfőn. ^Magyarország csak látszólagosan fizet 31*4 százaléknyi quótát, valójában terhiink sokkal nagyobb, mert annak idején, 1867-ben, Magyarország elvállalt egy olyan álla ni a dósságra nézve állandó fix járulékot, a mely nem terhelte őt és melynek gazdasági gyümölcsét nem élvezte. Elvállalta továbbá a bankadósságnak jó részét Ausztriától, a mely szintén nem illette volna meg Magyarországot; másodszor Ausztria kőzve tetlentíl a kiegyezés után, az osztrák államadóssági kötvények szelvényeinek megadóztatása által saját kamatterhet leszállította és ezáltal egyoldalú haszonra tett szert, a melyet az államadóssági quóta megállapításánál ällamférfiaink még számba nem vehettek, és a melyből ennélfogva Magyarország nem részesülhetett Továbbá az említett első kiegyezés idején senkisem gondolta, hogy az osztrákok képesek lesznek óriási államadósságukat olcsóbbra convertálni. Ma azt látjuk, hogy a régi osztrák államadósság elérte azt a határt, a melynél rendes, pénzpiaczi viszonyok mellett, ezen adósság konvertálása a lehetőség stádiumába lép, miáltal Ausztria tetemes megtakarításokat érhet el, a nélkül, hogy ebből Magyarországra bármi előny hárulna, mert a mi quótánk, vagyis a közösnek elfogadott államadóssághoz való hozzájárulásunk hányada változatlan maradt. Az osztrák ipari czikkeknek a védvámok által kieszközölt megdrágítása következtében Magyar ország évenkint kiszámíthatatlan számú millió írttal járul hozzá az osztrák adóerő fokozásához, másfelől pedig a vámterület közössége folytán — a mint föntebb kimutattuk, — évenkint sok millió forintot veszít a vámjövedelemnél.« T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A függetlenségi párt kötelességét teljesíti tehát, a midőn önöknek azt mondja, hogy vigyázzanak, mert az önök politikája tönkre teszi az országot. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Nemcsak a haza függetlensége lett elalkudva, hanem még a megélhetés lehetősége is meg van nehezítve. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az ország szegény, a magyar nemzet szenved, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a t. miniszterelnök Ú; nak mondom: a magyar nép szenved, hallja meg ezt a miniszterelnök úr magyar szíve és magyar lelke. (Tetszés és élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket a t. ház becses figyelmébe ajánlva, vagyok bátor a következő határozati javaslatot pártom nevében benyújtani (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa): ^Határozati javaslat. Elsősorban: tekintve, hogy a közösiigyes költségek létezése össze nem egyeztethető a magyar állameszmével, és hogy ennélfogva a közös költségekhez való hozzájárulásnak bármilyen aránya beleütközik az ország természetes és eltörölhetetlen jogába, mely jogot a független állami lét teljes épsége képezi; tekintve továbbá, hogy e természetes jog bármilyen ellentmondó törvények daczára mindig létezik és létezése meg nem semmisíthető semmi törvény, semmi alku által: mondja ki a ház, hogy a közösügyes költségeket nem tartja összeegyeztethetőnek az önálló magyar államiság létezésével, és hogy e költségekhez ezentúl hozzájárulni semmi arányban nem szándékozik, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) de utasítja a kormányt, hogy a pragmatika szankczióból eredő, kölcsönös védelmi kötelezettség teljesítését biztosító és teljesen önálló rendelkezésekre vonatkozólag nyújtson be haladéktalanul törvényjavaslatot; (Helyeslés a szélső báloldalon) és másodsorban: a mennyiben ezen hazafias kötelességének azonnali teljesítésében a fennálló törvények a kormányt hátráltatnák, addig is, míg e törvények eltörlésére a szükséges lépések megtehetők lennének, a képviselőház elhatározza, hogy az eddig fizetett quótát semmi esetre sem emeli. (Hosszantartó, élénk helyeslés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Kossuth Ferencz, Thaly Kálmán, gróf Benyovszky Sándor, Boda Vilmos, Komjáthy Béla, Beniczky Árpád, Kubik Béla, Sturman György, Papp Elek, Polczner Jenő, Marjay Péter, Rigó Ferencz, Illyés Bálint, Farkas Balázs, Pichler Győző, Endrey Gyula, Tóth János, Rátkay László, Hentaller Lajos, Kende Béla, Thaly Ferencz, Barabás Béla, Leszkay Gyula, Kállay Lipót, Meskó László, Antal Pál, Oláh József, Mülek Lajos, Fáy István és Kolozsváry-Kiss István.* Elnök: Az ülés öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Szíveskedjenek a helyökre menni. A tanácskozást folytatjuk. Következik? Major Ferencz jegyző: Thaly Ferencz! (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások; Holnap! JnterpelláczióJ) Thaly Ferencz! T. ház! Miután hosszasabban kívánok a kérdéshez szólani; kérem, miután az idő előrehaladt és még többrendbeli kérdésre adandó válasz van fölvéve, beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés). Elnök: Tehát kimondom, hogy a ház áttér a napirend folyamán az interpellácziókra adandó válaszokra; de mielőtt a válaszokra áttérnénk, óhajtanék a legközelebbi ülés idejét és napirendjét illetőleg előterjesztést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Indítványozom, hogy a legközelebbi ülés holnap 10 órakor, a szokott időben tartassék, és annak napirendjére a ma megkezdett törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása tűzessék ki. Hozzájárul a ház? (Igen!)
