Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-507

222 607. országos ülés 1899. deczember 15-én, pénteken. kulcs szerint Magyarország fizetne az említett összegből 66,692.784 koronát. Ausztria pedig fizetne, — mert sajnos, már többé nem fog fizetni, — 145,704.628 koronát, vagyis 79,011.844 koronával többet., mint mi. A 34'4°/o quóta szerint pedig Magyarország fizetni fog 73,064.200 koronát, Ausztria ellenben 139,332.712 koronát, vagyis csak 66,267.012 koionával fog többet fizetni mint Magyarország. E szerint tehát a mérleg Ausztria javára az új kulcs által nem 6 millióval, hanem 12,744.832 koronával javul és ugyanannyival rosszabbodik a mi hozzájárulásunk aránya,, mert a 3°/o, midőn arról van szó, hogy a közösügyes költségekhez kiki mennyivel jurúljon hozzá, tulajdonképen 6°/o-ot tesz ki. Az új kulcs tehát az erőviszonyokat úgy változtatja meg, hogy Ausztriának 6°/o kai kedvezőbb lesz a helyzete, a mienk pedig 6°/o-kal kedvezőtlenebb. (Ellenmondás balról.) Méltóztassanak komolyan foglalkozni e kérdéssel, mint a hogy Gulner Gyula képviselő úr általában komolyan szokott foglalkozni a közügyekkel, s azt hiszem, ő is ugyanarra az eredményre fog jutni. Ha a kiegyezés pénzügyi eredményének mérlegelésénél a Polónyi Géza és a Lukács László pénzügyminiszter úr között mogvivott attakot tekintem, én feltétlenül Polónyi Géza képviselőtársamnak adok igazat, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaza is van !) mert Lukács László miniszter úr roppant tévedett, nem akarom mondani, hogy bennünket akart megtévesztem akkor, mikor az új quótakuicsot a múlt évi költségvetéssel hozta kapcsolatba, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és nekünk azt mutatta ki, hogy mit fizetünk a régi quótakulcs alapján az 1900-ik évi közös költségvetés szerint, és mit fogunk fizetni az új quótakulcscsal, az 1900-ik költség vetés szerint. Hisz mindkét helyen más az alap, 1899-ben más volt a közös költségvetés és más lesz 1900-ra. És pedig, — s én ezt igen fontos dolognak tartom, — (Halljuk Halljuk!) oly sajátságos eltérés van, a mire nem hiszem, hogy 10 — 20 év alatt hasonló példa lenne. Akkor, midőn mindig azt hallottuk a túlsó részről, hogy a közös költségeknek rohamos felemelése előtt állunk, mikor tengeri flottáról, új ágyúkról, új csapattestekről állmodóztak, és azokat úgy tüntették fel, miut közel megvalósítandókat, azt találjuk, hogy 1900-ban a quóta arányában viselendő közösügyi költség kisebb lesz, mint volt 1899-ben. Ebben magában már valami megtévesztés van. Nekem úgy tűnik fel, hogy a közösügyi költségek 1900 ik évi költségvetésének végeredményét mesterségesen lenyomták azért, hogy most, midőn Magyarországnak a magasabb quótát kell megszavaznia, — legalább ők úgy tartják, hogy önöknek meg kell szavazniuk, —. akkor azzal áltassák önöket, hogy ezen közösügyi költségek számbavetésénél az egész egyezség a pénzügyi mérlegen nem fog változtatni. Én azt elképzelhetetlennek tartom, (Helyeslés a szélső baloldalon,) hogy még egyszer egy oly eset bekövetkezzék, — figyeljen az igen tisztelt ház szavaimra, — hogy azt megérjük, a mit megértünk most, 1899-ről 1900-ra való átmenetelnél, hogy Magyarországnak és Ausztriának a quóta útján fedezendő közösügyi szükséglete kevesebb legyen, mint az előző évben. Ilyen még nem létezett és nem fog létezni. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) A dolog úgy áll, hogy azért a közös hadügyminiszter megkapja minden kívánságát. Ne méltóztassék azt hinni, hogy most már meg fognak hátrálni a hadügyi követelésekkel, vagy azokat egy időre elhalasztják, meg fogják csinálni, és póthitel alakjában ki fogják reánk róni. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Úgy van!). De most nem akartak nyilfc kártyával játszani; azt akarták, hogy mi oly naivak legyünk és elhigyjük, hogy Magyarország és Ausztriának quótája útján fedezendő közös költsége kevesebb lesz 1900-ban, mint volt 1899 ben. (Halljuk,! Halljuk!) Ha a közös költségvetést tekintjük, mit látunk? Azt látjuk, (Halljuk! Halljuk!) — ez nagyon érdekes és tanulságos,—hogy míg 1899ben a határvámjövedék többlet levonása után a quóta arányában fizetendő közösügyi szükséglet 214,477.704 korona volt, addig ugyanez a szükséglet 1900-ra csak 212.397,412 koronára van előirányozva, vagyis az a boldog állapot tűnik ki, a melyért én és Magyarország egész lakossága oly sok idő óta vágyakoztunk: közös szükségletünk a jövő évben leszáll, még pedig több, mint két millió forinttal. Valahogy azonban azt ne méltóztassanak hinni, hogy ez valóban be fog következni. Mert, ha ezt a közös költségvetést vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a hadsereg részére is megkapta a közös kriegszminiszter azt, a mit kivánt: a tiszti fizetések fölemelését; azt is látjuk, hogy flottát is nagyon szépen szervez és erősít és hajókat épít. Nagyon érdekesek a közös költségvetés részletei, de nem akarom a t. házat tovább is ezzel untatni. (Halljuk! Halljuk/) Röviden csak azt jegyzem tehát meg, hogy daczára annak, hogy a kiadások igen emelkedtek, hogy kihozhassák azon furfangos eredményt, hogy a quóta alapját képező szükséglet mégis kisebb legyen, azt a Bosko-mesterséget követték el, hogy a közös vámbevételek <dőirányzott jövedelmét fölemelték mintegy 10 millió boronával, abban a reményben, hogy, ha befolynak ezen jövedelmek, jó, ha pedig be nem folynak, ott vau a póthitel, majd azzal fedezni lehet az elköltött milliókat. Thaly Kálmán: Ád a zsidó kölcsön! Endrey Gyula: Nem hallgathatunk ennél a tárgynál arról, mint nézhetik el a t. delegáczió tagjai azt, hogy Goluchowszky külügyminiszter