Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-498
\Q 498. orgz&gos Ölés 1899. deczember 4-én, hétfőn. a magyarokat a preczipuum ozímén. Ezt a mostani quótabizottság mutatja ki. Ha mindaz áll, a mit felhoztunk, pedig kétségtelenül áll, akkor nem látom át, hogyan lehetett előre anticzipálni a 2°/o-os preczipuumot, bármennyire lett légyen ez bilaterális megállapodás. Mert, ha tisztességet tételezünk fel az osztrákokról, fel kell tételeznünk, hogy nem akarnak visszaélni azzal, hogy Magyarország jóhiszeműleg elfogadott egy beesapatást, mert tisztességes emberek egy tévedésen alapuló jogot nem szoktak igénybe venni, akkor, ha hosszú évek sorozatán változatlanul kiviláglik, hogy a megállapodás tévedés, még pedig igen nagy tévedés volt. Semmi szükség sem volt arra, hogy az osztrákokról feltételezzük, hogy ily tisztességtelen követeléssel fognak előállani. Sőt fel kellett tételeznünk, hogy maguk fognak a tisztesség szempontjából előállani és ezt mondani: minthogy titeket akaratlanul becsaptunk s az utolsó tiz évben akaratlanul tízmilliót zsebeltünk tőletek, mi vagyunk az elsők, kik arra kérünk, hogy ez igazságtalanságot szüntessük meg. Ez lett volna az osztrák részről a tisztességes eljárás, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kötelesség!) a magyar bizottság részéről pedig bátran lehetett volna— mindamellett, hogy a 2°/o os preczipuum kétoldalú kötésen alapúi, — ezt figyelembe nem venni és a tényleges alapot számítani ki, mert nem képzelhetünk egy olyan osztrák bizottságot, a mely e tisztességtelen követelést fenn merte volna tartani.Ha a quótabizottság úgy vette volna fel előre is a preczipuumot, mint az tényleg létezik : a quóía még 0'22°/o-al csökkent volna. Hogy az igaz, a mit állítok, tudniillik, hogy a quótabizottság úgy csinálta számadásait, hogy az osztrákoknak kedvezzen s a quóta emelkedjék, mutatja az is, hogy a quótabizottság számításaiból kiNagyta a 86 és 87. éveket, ped'g Magyarország jogosan kívánhatta volna, hogy vétessék fel a számításnál minden év eredménye, mely elmúlt azóta, mióta a quóta utoljára megállapíttatott. Az 1887-től 1897-ig terjedő tiz év átlaga 268,213.357 forint volt, holott a kiNagyott kétévben, 1886-ban és 1887-ben, 208 és 209 millió forint volt, tehát oly összeg, a melynél a bevett évek átlaga körülbelül 60 millióval nagyobb. Ez úton is a quóta 0'03°/o-al mesterségesen növeltetett. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Világosan bebizonyítottam tehát — szerény nézetem szerint, — hogy a magyar quótabizottság nagyon lovagiasan járt el az osztrákokkal szemben ; bebizonyítottam azt, hogy midőn SZ-S^P/o-ot állapított meg, akkor előre is olyan számítást tett, mely az osztrák szempontból minden elfogadható elenvetésnek előre is eleget tett. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) De egy nagyon tekintélyes véleményre | hivatkozom annak bizonyítására, hogy nincs ok a quótát emelni. E vélemény az 1896-iki quóta bizottság véleménye. Az 1896-iki bizottság is a quótaemelés ellen nyilatkozott, még pedig Széll Kálmán igen tisztelt miniszterelnök úr aláírásával. Ha van a t. háznak egy kis türelme, a nyilatkozatot fel is fogom olvasni. (Halljuk! HaUjuk!) A 96-os bizottság a következőket írja (olvassa) : »Midőn pedig az adatoknak oly hosszú sora, a milyent a magyar országos bizottságnak az imént előterjeszteni szerencséje volt, azt mutatja, hogy bármily mértéket alkalmazzunk is a monarchia két állama vagyonosodásának megítélésére, az eredmény mindig azon az arányon alul marad, a mely szerint a magyar korona országai eddigelé a közösügyi költségekhez hozzájárultak, a magyar országos bizotság nyugodt lelkiismerettel véli kimondhatni, hogy ezen hozzájárulási arány felemelésére sem ok, sem szükség nincs.« íme tehát 1896-ban a t. quótabizottság az igen tisztelt miniszterelnök úr aláírásával ezt a nyilatkozatot tette, már most kérdem a t. háztól, hogy milyen csoda, milyen mirákulum történt, hogy három év alatt Magyarország úgy meggazdagodott a quótabizottság és Széll Kálmán nézete szerint, hogy egyszerre van ok és van jogczíin is arra, hogy 3°/o-kal növeljék a quótát, holott három évvel ezelőtt a quótabizottság jelentése szerint erre sem ok, sem jogczim nem volt. (Élénk helyeslés a ssélső ba 1 oldalon.) Pichler GyőZŐ: Az osztály sorsjátékon főnyereményt nyert az ország. Kossuth Ferencz: T. ház ! Most rátérek egy pár érvre, melyet az álltalam is igen tisztelt előadó úr felhozott. (Halljuk!) A t. előadó úr felhozta, hogy Magyarország a kiegyezéssel birtokába lép az átrtalás folytán azoknak az összegeknek, melyek a kincstárt a fogyasztási adó czímén megilletik. Azt hiszem, jól értettem a t. előadó urat; (Az elöadú igenlöleg int), csakhogy erre az érvre azt jegyzem meg, hogy ezek az összegek Magyarországot jogilag már 1867-óta megillették; és kérdem, hogy odajutottunk-e már, hogy Magyarországnak azt, a mi őt jogilag megilleti, pénzzel meg kell vásárolnia, pénzzel kell megfizetnie? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Erre ne mondja valaki a túloldalról, hogy bármi lett légyen a jogi állapot, tényleg még is Magyarország nem birta érvényesíteni ezt a jogát, most pedig érvényesíteni fogja, tehát előnyt ért el az ország, mert ha valaki a túloldalról ezt mondaná nekem, akkor azt felelném, hogy ezzel a t. hatvanhetes ellenmondóm bizonyítja be legjobban, hogy mennyire igaza van a függetlenségi pártnak, midőn azt állítja, hogy a 67 es alapon még az ország jogait is csak úgy lehet érvényesíteni, ha ezt megfizetjük. (Igás! Úgy van! Élénk tetszés a szélső báloldalon.)
