Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-506

506. országos ülés 1899. deczember 14-én, csütörtökön. 209 Barta Ödön: Nem függ össze? Akkor nem tudom, mi függ össze vele. Nagyon kíváncsian várom, hogy Horánszky Nándor t. képviselőtársam mit fog ebből kimagyarázni! Egyről azonban meg vagyok győződve, hogy miután főképen ilynemű kiadások fedezésére vétetik el a a magyar budgetből a quóta szerinti óriási öszszeg, nagyon közelálló, hogy annak meghatározásánál, hogy vájjon gazdasági előny háramolhatik-e Magyarországra az ilynemű kiadásokból vagy sem, és mennyi háramolhatik Magyarországra és mennyi Ausztriára — ennek tudása — igenis nagyon fontos, sőt mondhatnám, egyedül döntő körülmény volna! (Nagy zaj.) A mit a t. kormány nem tartott megszerezhetőnek és nem tartott alkalmasnak arra, hogy rendelkezésünkre bocsássa, annak nagy részét Thaly Kálmán, t. képviselőtársam múltkori beszédében a közös hadseregre vonatkozó adatok feltárásával megismertette a képviselőházzal és a nyilvánossággal. (Egy hang a középen: Igaza volt!) Neki igaza volt. Nekem is igazam lesz, mert én meg a honvédségi kiadásokat fogom a t. képviselőházzal megismertetni, még pedig abból a szempontból, hogy feltüntessem, hogy ha az 1867. évben önök által létesítet lígynevezett közös, de az 1732.1., II. törvényczikk szerint csak viszonos védelem igazán komoly és olyan dolog, a melyből folyólag reális alapon akar két nemzet egymásnak védelmet nyújtani: akkor annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a jövőben melyik ország mennyivel járul hozzá az ilynemű kötelezettségek teljesítéséhez, nagyon fontos dolog tudni azt, hogy mennyit áldoz külön a saját zsebére ezen kivtí 1, (Úgy van! a szélső haloldalon.) mert a magterhelé*

1 módját, a megterhelés súlyát az egyenlő alapon nyugvó megterhelések összevetése által lehet megállapítani. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt a másik kérdést, a melyet a közös hadsereg czíme alatt Thaly Kálmán t. képviselőtársam letárgyalt, ezúttal számításon kívül Nagyom, mert azt tisztázottnak kell tekintenem, a mennyiben a t. miniszterelnök úrnak azzal szemben tegnap egy czáfoló szava sem volt. (Úgy van ! a baloldalon.) Most nézzük, mennyivel járultunk mi a a honvédségi kiadások rendes és rendkívüli czímein a véderő fentartásához, a melyről, talán senkisem tagadja, hogy a védelemnek, a szerintünk, közjogunk szerint viszonos és együttes védelemmel tartozó két állam között fenforgó esetleges védelmi kötelezettségnek fontos tényezője. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) . 1870. évben Magyarország költött a honvédségére rendes és rendkívüli czímen 9,529.000 forintot; Ausztria 3,267.000 forintot a Landwehrre. 1880-bau — rövidség kedvéért csak tíz éves czíklust véve — Magyarországon volt a költség KÉPVH. NAFLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. 6,156.000 frt., Ausztriában 3,938.000 frt. 1890-ben — már a népfelkelés is benne van—15,326.000 frt., Magyarországon, 12,409.000 frt., Ausztriában. Most jön az utolsó. 1896-ban Magyarországon volt 17,255.000 frt., Ausztriában 14,786.000 frt. Polónyi Gézaí Tessék! Népesedési arány ! Barta Ödön: Összegezem. Magyarországon elköltetett az említett idő alatt a honvédségre összesen 272,643.000 frt, Ausztriában 196,166 000 frt. a Landwehr-re. Most állítsuk össze a quóta arányában, a mely quóta 1867. óta az önök jóvoltából mindig fennállott, a 31"4°/o szerint — már a preezipuummal együtt — számítva, esett volna Magyarországra 147,208.000 frt., mi pedig tényleg elköltöttünk 272,643.000 forintot. Az igazság kedvéért és nehogy adataim megbízhatósága bármely oldalról kétségbe legyen vonható, megjegyzem, hogy az osztrákoknak az 1897-iki adatait azért nem vettem be, mert még a zárszámadásuk nincsen meg, pedig a mi quótánk mostani megállapításánál ezek már számításba vétettek. Az osztrák honvédelmi minisztériumnak hatásköre kiterjed a csendőrségre is, de ezen itt közölt adatok csak a Landwehrre vonatkoznak, megjegyzendő azonban, hogy a központi költségek, a melyek körülbelül 250—300 ezer forintot tesznek ki évenkint, mindkét helyen figyelmen kivííl vannak Nagyva. Megjegyzem még azt is, hogy az osztrák adatokban benfoglaltatik évenkint körülbelül 100—150 ezer frt., a melyrőla zárszámadás nem tünteti fel, hogy vájjon a Landwehr kiadása-e, vagy a csendőrségé. Az 1887-iki emelkedés, mindkét helyen részben a népfelkelés szervezéséből ered. Már említettem hogy 1890-ben a népfelkelés szervezésének kiadásait is befoglalták. Tehát összegezve így áll a dolog. Magyarország a honvédségre 27 év alatt 272,643.000 forintot költött, a quótaarány szerint pedig 147,208.000 forintot kedvén költeni, a ráfizetés ezen a czímen 125,435.000 frt, vagyis évenként 4,653.000 frt, s a mennyiben a legüberálisabb számítások szerint is önök l°/o-nyi qnótaemelkedést 1,500.000 forintnyi értékre becsülnek, a mostani közösügyi költségvetés alapján ezen egyetlen adat is azt mutatja, hogy Magyarország a honvédség fentartása által a véderőhöz eddig is 3°/o-kal magasabb quótával járult hozzá, mint a mennyivel a viszonos védelemhez hozzájárulni tartozott volna, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) vagyis számokban kifejezve, Magyarország az utolsó időkben évenkint 4,653.000 forinttal többet költött, — az önök szerint közös, közjogunk szerint pedig viszonosvédelmi kötelezettség teljesítésére, mint a menynyire őt a törvény, jog, vagy igazság szerint 27