Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-498
498. orsz&gos ülés 1899. deczember 4-én, hétfőn. :5 elfogadható, mert a két állam adózási rendszere nagyon eltérő. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Most menjünk tovább. Még ha túlteszszük is magunkat ezeken az érveken, még akkor is kénytelenek vagyunk az konstatálni, hogy a quótabizottság számításai helytelenek és ezt lesz szerencsém most bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Helytelenek azért, mert mindannak, a mit az osztrákok bármily alapon kifogásolhattak volna, a quótabizottság már előre is eleget tett számításaiban; pedig ily lovagiasan eljárni azokkal szemben, a kik ugyanabból a Rvicksrathból kerültek ki, mely 42%-ot követelt Magyarországtól, a mostani bizottság pedig 38°/o-ot követelt, mondom, ezekkel szemben ily lovagiasan eljárni nem volt sem helyes, sem szükséges. (Úgy van! a szélső baloldalon). Nem kellett volna már előre is eleget tenni az osztrákok minden kifogásának. Ily felekkel szemben, a kik valóságos czigányalku kötésére jöttek, (Igás! Úgy van! a szélső bal oldalon.) a kik 38°/ 0-os követeléssel álltak elő, a nélkül, hogy ezt bármi módon igazolni birták volna, ilyen alkudozókkal szemben a magyaroknak egyszerűen 20, vagy 24 százalékos quóta-aránynyal kellett volna előállniuk, (Igaz! Ügy van a szélső baloldalon.) és minthogy ezigányalkuról vau szó, azt kellett volna mondania, a magyaroknak : Ti 38-ot kértek, mi 24-et ajánlunk, itt a tenyerünk, csapjatok bele. Ha számokra akarjuk fektetni a quóta megállapítását, a mint n törvény is követeli, akkor t. ház, vigyázzunk, hogy magyar részről túlságosan lovagiasak ne legyünk kalmárokkal szemben, a kik nem számítanak, hanem csak követelnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De határozottan állítom, hogy még ha abba bele is mentek, hogy eltekintettek attól, hogy a két ország köztíl melyik haladt többet, még akkor is czigányalku volt a létrejött alku, mert a quótabizottság csakis 33*84-et hozott ki a számokból, és mégis 34'4-ben állapodott meg, tehát több mint x /2 0 /o, illetőleg 0*56 százalékkal többet adott az osztráknak, mint a mennyit saját számításai mutattak ki. Még adós vagyok annak bebizonyításával, hogy a quótabizottság csakugyan úgy járt el, hogy előre is honorálta az osztrákoknak minden esetleges ellenmondását. Röviden be fogom ezt is bizonyítani. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A bizottság jelentéséhez csatolt ötödik kimutatásból azt olvassuk, hogy melyik adók létesíttettek csupán a magyar korona országaiban. Tehát az elfogadott elv szerint ezek mind egyoldalúlag levonandók lettek volna ezen ötödik kimutatás szerint. Az 1888—1897. időre ezeknek összege 444,564.607 forintot tett ki. Holott az adószámításnál a bizottság csak 304,795.164 forintot vont le, elengedett tehát előre is a levonásban 139,769.443 forintot, a mit ha nem engedett volna el előre is, a quóta 33-09°/o helyett 30.75°/o lett volna csak, és a preczipuum kiszámítása után az eredmény 33.84°/o helyett 31-46°/o lett volna. Ezt már a pénzügyi bizottságban is felhoztam és erre a t. miniszterelnök úr volt szives azt válaszolni, hogy azért vontak le 139,769.443 forinttal kevesebbet, mint az ötödik táblázat kimutat, mert ezen összeg az osztrákok által bizonyos alapokon egy bizonyos mérvig kifogásolható lett volna. (Fekiáltások a szélső baloldalon: De nem kifogásolták!) Épen ezt mondtam, t. ház, hogy előre is lovagiaskodtunk, nem vártuk be, hogy az osztrákok ellenvetéseket csináljanak, nem vártuk be, hogy ők követeljék a 139 millió forint levonásának elejtését, hanem azt nagylelkűen anticzipálva már eleve odaadtuk az osztrákoknak, és eleget tettünk esetleges kívánalmának, holott azt, hogy a quótabizottság is egy bizonyos fokig azt hitte, hogy az egész szám levonandó, az bizonyítja legjobban, hogy csatolta adataihoz az egész ötödik kimutatást, nem Nagyva ki a 130,769.443 forintot, pedig az fel nem tehető, hogy ezen kimutatást odacsatolta volna, ha ez nem úgy vélekedett volna, hogy a később előzékenységből le nem vont összeg tulajdonképe \ levonandó lett volna. (Élénk helyeslés szélsőbalon.) Egy másik bizonyítékot merítek a preczipuumból. A preczipuumot előre is 2°/o-ban fogadta el a quótabizottság számításaiban. A t. miniszterelnök úr volt szives megmagyarázni a pénzügyi bizottságban azt, a mit mindnyájan tudunk, hogy 1872-ben a preczipuum egy bilateriális kötés által lett 2°/o-ban megállapítva. Ezt igen jól tudtam én is, mikor felhoztam ezen ellenvetést; de ebben az esetben is, midőn az igen tisztelt miniszterelnök úr nekem válaszolt, tulajdonképen nem az én ellenvetésemre felelt. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Midőn 1872-ben a preczipuum 2°/o-ban lett megállapítva, akkor ez a megállapítás csak találomra történt, mert semmi számítási alap nem létezett akkor, a mit maguk az akkori adatok is bizonyítanak. A magyar elfogadta jóhiszemüleg a 2°/o-ot, de mikor megcsinálták a számadásokat, kisült, hogy nem 2°/o volt a preczipuum valódi aránya, hanem 0'68°,'o, s így Magyarországot már akkor, akarva, vagy nem akarva, ezt nem kutatom, í*32°/o kai becsap ták. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Az 1887-iki quótabizottság jelentésében azt mondja, hogy a preczipuum el törlendő már csak azért is, mert 2°/o-kal van megállapítva, holott az adatok azt bizonyítják, hogy 1887-ben is még 0*80°/o volt. A mostani quótabizottság a hetedik kimutatásban azt tárja elénk, hogy az utolsó 10 év alatt 10,365.394 foiinttal károsították meg az osztrákok
