Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-506

50<>. országos ülés 1899. deczember 14-én, csütörtökön. 203 Széll Kálmán miniszterelnök: Komjáthy Bélának feleltem a politikai erkölcs tekintetében. Barta Ödön: Ha Komjáthy Bélának felelve mondotta is a t. miniszterelnök úr, én a szerzőséget magamra veszem, mert a szavahihetőség eljátszásának vádját én emeltem, állok érte, be is tudom bizonyítani. Méltóztassék utána nézni, hány helyen hangoztatják most is, hogy ime, a magyarok le akartak a minket jogosan illető járulékból valamit törni, de mi nem engedtük. Ha nagyon kíváncsi a t. miniszterelnök úr, a legfrissebb helyen, dr. Menger tegnapi beszédéből is meggyőződhetik, hogy »abzwicken« szót használt, hogy mi akartunk »abzwieken« az ő jogaikból, és így áll a külföld előtt a dolog, hogy Magyarországnak nem sikerült az osztrák érdekek megczvikkolása, hogy én is az abzwicken szót használjam, hogy tehát Magyarország a maga érdeke javára az osztrák érdek kárára akart eljárni. Ezt érte el a quótabizottság az ő határozott állásfoglalásával, a mely mellett egy napig nem tartott ki. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Czígánykodás volt! Barta Ödön : Az 1899. évi quótabizottság jelentése, a mely az 1899. november 17-én tartott ülésből kelt, kijelenti, — nem akarok visszatérni, mert unalmas lenne, az 1896. óta szerkesztett mindazon üzenetekre, a melyek mind azzal végződnek, hogy tovább nem megyünk; hiszen Polónyi Géza t. képviselőtársam részletesen kimutatta ezt a múltkor, — mondom, tehát, hogy az 1899-iki bizottság kimondja a 34'25-öt, de — így folytatja a jegyzőkönyv szerint a bizottság — »jelentse ki egyszersmind a magyar hetes albizottság, hogy a magyar bizottság nem volna képes ezen utolsó ajánlaton túl menni«. Hogy ennél az utolsónál még utolsóbb is van, azt csak a színtársulatoknál szoktuk tapasztalni, a hol utolsó, legutolsó és közkívánatra még legeslegutolsó előadás is van. Endrey Gyula: Véglegesen legutolsó! Barta Ödön: Nem akarom ezt tovább részletezni, de rámutatok arra, hogy ha egy komoly testület egy ország nevében mondja, hogy ez utolsó szava, akkor az a bizottság, az a testület — legalább ott, .a hol alkotmányos érzületre és az ország szuverenitására valamit adnak, — több lépést nem tehet. Gsak más testület járhat el, Az előző testület a maga megbízását visszateszi megbízói kezébe és azután más testület újabb megbízás alapján mondhatja: »Én olyan körülményeket akarok bevenni az esztimáczió körébe, a melyeket elődöm nem vett be; én ezt meg is te«zem«. Széll Kálmán miniszterelnöki A míg azon az alapon állnak! Barta Ödön .* így bírálták ezt külföldön is. Máskor, a jövőben hogyan legyen tehát értéke annak, a mikor a magyar bizottság azt mondja, hogy ez utolsó szavam, ezt megváltoztatni nem szándékozom? Széll Kálmán miniszterelnök: A míg azon az alapon állnak! Barta Ödön: Bennünk is megingatta a quótabizottság a hivatalos okmányok iránt való hitünket teljes mértékben, mikor tegnap a t. miniszterelnök úr leleplezte a quótabizottságbeli bizalmas dolgokat, melyeket a szentgotthárdi választókon kivfíl e nagy földön másnak nem volt szabad megtudnia, hogy ők 1896-ban azon az alapon álltak, hogy korrektúrákat fognak alkalmazni, holott a jelentésben mindenütt azt mondták, hogy semmi körülmények közt quótaemelésnek helye nincs. Széll Kálmán miniszterelnök í Azt sohasem mondtamj Barta Ödön! • Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy különbség vau a hang közt, az bizonyos. A konklúzió hangja egészen világos és kétségtelen; hogy azonkívül a jelentés keretében mi mindent lehet beleokoskodni, az ránk, kik a bizottság jelentését bíráljuk, nem lehet irányadó. Mi azt hittük, és hinni óhajtom a jövőben is, hogy mikor a kormány vagy a quótabizottság az ország érdeke felett alkuszik, akkor a kilátásba helyezett korrektúráknál nem azt tartja szem előtt, hogy mely korrektúrákkal lehet az ausztriai terheket kisebbíteni, a mienket pedig emelni, hanem olyanokra gondol, a melyek helyrehozzák azon sérelmet, mely a fennállott alap mellett is Magyarországra méltatlanul nehezedett. Ezután tudjuk, hogy a mi a hivatalos jelentésekbe belejön, annak csak a fele igaz, az a fele, a mely nekünk árt, de a mely nekünk javunkra esnék, az soha sem igaz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Nem keresem a pikantériát. Őszintén szólva, minden irányzat, a melyet úgy lehetne értelmezni, hogy valakit személyében bántani akarok, távol áll tőlem. De lehetetlenség a quótabizottság jelentésének beterjesztése után vissza nem tekintenem azokra a momentumokra, a melyek eddig egy

7 ilyen megállapodás beterjesztését akadályozták, holott a t. miniszterelnök úr szerint már 1896-ban is tisztában voltak azzá], hogy felemelik a quótát és ő már akkor is körülbelül 34 körül mozgott. Nem lehetett beterjeszteni azért, mert nem mert senki ezen javaslattal állni Magyarország elé. Nem az volt az oka egyedül, hogy Ausztriában az állapotok megbomlása folytán nem volt kilátás arra, hogy ezen zsákmánynyal megelégedjenek és felNagyjanak az egymás közti verekedéssel, hanem az az ok is megvolt, hogy nem volt magyar n*