Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

őOá. országos ülés 1899. deczember 12-én, kedden. 547 szokásait társadalmilag úgy, mint alkotmányilag megsemmisítse. Azt állítják, hogy nálunk van a ponderanezia és azt állítják, hogy ez a ponderanezia emelkedni fog ezáltal Ez a ponderanezia ígérve volt nekünk akkor is, mikor a Reichsrathba való bemenésünkről volt szó ; akkor is azt mondták : — emlékszem, pedig kis gyermek volt még akkor, — hiszen ti magyarok legtöbb képviselőt küldtök majd oda; ha ti szövetkeztek, a ponderanezia a tietek lesz! Magyarország azért még sem ment be a Reichsrathba! Ma már ebből a ponderanezia után való vágyból oda is szívesek és készek volnának bemenni ; de én azt hiszem, hogy odakint is van magyar nemzet és tán majd eljő a mi időnk, a mikor nemcsak akadémikus diskussziónak fogják tekinteni pártunk igazán lelkiismeretes kötelességtevését, hanem a nemzet is meg fog indulni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Hisz, t. képviselőház, egy nemzet — és itt megint reflektálnom kell előttem szóló t. képviselőtársamnak állításaira, — egy nemzet néha nagy, néha kicsi, vagyis neki joga van meghajtani és kisebbé tenni magát, de van joga erősnek is lenni, a szerint, a mint a társadalomnak és az egyes embereknek erkölcsi értéke azon korszakban kisebb vagy nagyobb. A nemzet is csak egyénekből áll, t. képviselőtársam, és ha mi néha a nemzetet igazán nagynak teszszük — igaz, hogy ekkor szemünk inkább a múltba tekint — vagy hogyha a nemzetet kevesebbnek mondjuk, mint a milyen, akkor is ezt abban a vonatkozásban teszszük, hogy összehasonlítjuk jelenét múltjával, és mai egyéneit azokkal az egyéneivel, a kik Magyarországnak azt az állását, a melyet utódaik 1867 ben elalkudtak, vérükkel, életükkel szerezték vissza. (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselőtársam ismét, hogy ne veszekedjünk mi mindig Ausztriával, hanem szakértelemmel és olcsó tőkével dolgozzunk. T. ház ! Ez már bizonyos tekintetben irónia. Nagyon hasonlít a czigány-dádé példájához, aki azt mondta a gyerekének: »Adok mindent, a mit kérsz, minden van.« »Adj hát egy kis kenyeret!* »Édes fiam, mindig olyant kérsz, a mi nincsen.« Hol van az olcsó töke Magyarországon ? Hiszen, hogy az olcsó tőke meg ne születhessek, a ki-' lenczfejíí sárkány odakuporodik a kétfejű sas mellé és ottan őrködik. (Derültség a szélső baloldalon.) Felhozza a t. képviselő úr, a tartományok gazdálkodását; hiszen nemcsak az egész Ausztria veszedelmes ránk nézve, hanem a tartományok is egyenként. A tiroli vámnak kérdésében hányszor történt felszólalás; hanem igazán meg van az a régi politika: segíteni a nagyokat és a kicsinyeket, a szerint, a mint az impérium igénye kívánja, csak a magyart nem. Hiszen, ha esetleg meg fogunk valamikor egyezni tudni Ausztriával, a lefolyt harminczkét esztendő tanúsága szerint a tartományok fognak akadékoskodni, ha pedig ezekkel is meg fogunk egyezni, megint új kornplikácziók fognak előállani. Ebből közönséges, józan emberi észszel, csak azt a következtetést lehat levonni, hogy ezt a lehetetlen házasságot bontsuk fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a házasság felbontásának kérdése óriási felháborodást keltett itt a házban, az országban talán nem olyan nagyot, de az Ausztriával való közösség felbontásának ellenzőit, daczára annak, hogy itt a házban a közösségnek olyan nagy pártja van, odakünn igazán könnyű volna megszámlálni. Mi volt az eredménye különösen ennek a a házasságnak ? Azt egyenként és összeségében igazán fáradhatatlanul tálaljuk mi fel. De ha elismerik is, ha tudják is, mily hátrányos ez a közösség, nem foglalnak állást ennek felbontása mellett. Miért ? Mert a szokásnál fogva az emberek nagy tömege mindig oda néz, a hol a hatalom van. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A hatalom pedig, fájdalom, épen a közös intézményeknél fogva Bécsben van és azoknál a köröknél, a melyek ránk nézve mindig veszedelmesek voltak. Magyarországnak ma, lehet mondani, óriási többsége itt a házban és oda künn is az ország egy tekintélyes része oda tekint, a. hol a hatalom van, mert az sok érdeket kielégíthet. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) De változnak az idők, és a körülmények. Hazánk története számos példát mutat, hogy mikor már úgy látszott, hogy a hatalomnak sikerülni fog elérni czélját, a változott körülmények folytán a nemzet ismét felállott és kivívta jogait. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát mi nem hiábavaló kötelességet teljesítünk itt. Ha ma, mondjuk kevesen is vannak azok, a kik igazán lelkesen pártolják a mi elveinket, ezek az elvek nem a mieink, — a mint a t. képviselő úr mondotta, — hanem magáé a nemzeté. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És mikor a t. képviselő úr ősi erőről beszélt, hát az az Ősi erő az önök birtokában van ? Ezt az ősi erőt az ellenzék egyesíti magában. Ezt, azt hiszem, még önök sem tagadhatják. Hisz ezt még talán még Bécsből sem rendelik Önöknek. Azt az ősi erőt tudják becsülni Bécsben is. Hallottam katonatisztektől, még pedig németül beszélő előkelő tisztektől, hogy mily előnye az ezredben levi) magyarság az ezred vitézségének. En azt hiszem, hogy abban az ezredben benne van a magyarságnak ősi ereje és még ezt az önök által képviselt politika sem fogja onnan kipusztíthatni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ellenfeleink is, 19