Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-503

j 30 503. országos ülés 1S99. deczember 11-én, hétfőn. maffvar kincstárra körülbelül akkora többlet származik, mint a mennyi a quótaemeles folytan az ország kincstárának a javára fog esni. Az én számításaim erre vonatkoztak, t. pénzügyminiszter úr! Tudniillik én azt akartam kimutatni és kimutattam, hogy ez a számítás téves. Már most, ha valaki azt akarja kiszámítani, hogy a pénzügyminiszter úrnak az átutalási eljárásból várható eredménye nem az, a melyet ő kimutatott, akkor teljes lehetetlenség, hogy az 1899-iki költségvetést vegye a'apúl, mert az átutalási törvény és az új quótatörvény nem 1899-ic szól, t. pénzügyminiszter úr, hanem szól 1900-ra; 1900. január 1-én lép életbe a quótatörvény — ha ugyan megszavazzák — és 1.899. augusztusban lépett életbe részben az átutalási eljárás, a többi pedig 1900. január elsejétől fogva lép életbe mind. Már most, t. képviselőház, ha valaki azt akarja megtudni, hogy mennyi a három százalékos quótatöbbletből eredhető emelkedés, annak nem szalad az 1899 iki közösügyi költségeket számításba venni és azt összehasonlítás tárgyává tenni. Mert az teljesen világos és tudja mindenki, hogy 1899 ben mi 31'4°/o-os quótát fizettünk a felség döntése alapján. A kérdés tisztán csak az lehet, hogy 1900-ban a quótaemeles micsoda pénzügyi eredményt mutat, és a három százalék többlet mennyit tesz ki. És a t. pénzügyminiszter úr, a számadatokat kezébe vette és nem olvasta el beszédemet. Én világosan kimutattam, kezembe vettem a közösügyi költségvetési előirányzatot, a mely csak hivatalos adat talán, és kimutattam, hogy a közösügyi költségvetésben jelentkezik az, t. képviselőház, a mit beszédemben világosan ki is fejeztem;, hogy 337,347 501 koronát tesz ki 1900-ban a közösügyi szükséglet. Már most, t. képviselőház, ebből a közös vámbevételeket előbb le kell vonni, a melyek 124 millió és annyi százezer koronát tesznek. A hivatalos akta szerint elő vau irányozva 124,950.069 korona, mint nettó vámbevétel. Már most. t. képviselőház, az új quótatörvény alapján ki kell számítani, hogy mennyi esik ebből Magyarországra a 34-4 százalékos qnóta mellett és mennyi esik Ausztriára. Ez az eredmény pedig azt mutatja, hogy Ausztriára esik 139,332.702 korona, Magyarországra pedig esik 73,064.700 korona. Most mindjárt tisztába leszünk, ha valaki meg akarja tudni, hogy mi lesz a három százalékos többlet 1900-ban. Csak ki kell számítani, hogy ebből az összegből, vagyis az 1900-ban az új quótaarány szerint fizetendő összegből, mennyi lett volna az, a mit Magyarországnak fizetnie kell 34-4% quóta mellett és mennyi az, a mit fizetne 31"4°/o-os quótaarányában. Ez pedig eredmény gyanánt azt mutatja, hogy 1900-ban ezen költségvetés szerint, a mely a közös ügyekre vonatkozólag előttünk fekszik, 31-4°/o quóta mellett Magyarország fizetett volna 66 millió és annyi százezer koronát, most pedig az új quótakulcs arányában fizetni fog 73 millió és annyi százezer koronát. Téves tehát a t. pénzügyminiszter úrnak az a számítása, mintha csak 6.045.000 korona volna a különbözet, mert^a különbözet 6,300.0000 és annyi koronát tesz. A t. pénzügyminiszter úr — és ezzel befejezem felszólalásomat, — adós maradt a felelettel, — még egyszer ismétlem, — arra a kérdésre, hogy az átutalásból és a gazdasági kiegyezésből mily eredmények várhatók. Én tudniillik azt mondottam és, ebben czáfoljon meg a t. miniszter úr, hogy a míg az átutalásnak pénzügyi eredményei nyilvánvalólag évenként csökkenni fognak, vagyis törekvésünk az kell, hogy legyen, hogy az ebből folyó jövedelem csökkenjen, addig, t. képviselőház, a quóta minden kétségen kivűlállólag emelkedni fog. Már most, í. képviselőház, előttünk áll a tiszti fizetések emelése, a létszámfelemelés, a haditengerészet szükségletei, stb. Ezekre nézve azt mondottam, hogy az eddigi tények azt igazolják, hogy a közösügyes költségvetés 1867. óta mostanig 60% kai emelkedett, tehát egy tízéves lusztrumra 20°/o emelkedés esik akkor is, ha háború és abnormális körülmények nincsenek. Már most, í. ház, és mélyen tisztelt pénztigyminiszter úr, a ki az átutalási eredményeket szembe akarja állítani a quótatöbblettel, annak nemcsak 1900-ra kell számítani, hanem ki kell számítani az 1910-ig terjedő lusztrumra vonatkozó adatokat, melyek azt igazolják, hogy a 20°/o-os emelkedést figyelembe véve, nem 6 millió lesz a többlet, hanem az a 3°/o emelkedés mellett 9 millió koronát fog kitenni. Erre nézve mondtam, és fentartom a jövendőben is, hogy a t. pénzügyminiszter úr nyilvánvalólag téved, mikor azt hiszi, hogy a pénzügyi eredményei az átutalásból származó eljárásnak fedezni fogják azt a többletet, mely a quótának 3°/o-os emelkedéséből előáll. Miután t. pénzügyminiszter úr, — ha méltóztatik parancsolni velem, szívesen állok majd e tekintetben rendelkezésére, — ezeket, a számításokat nemcsak én csináltam így meg, de az osztrákok is így számították ki, azt hiszem eléggé autentikus tanúra hivatkoztam a t. pénzügyminiszter úr előtt, arra vonatkozólag, hogy nem én tévedtem, hanem a t. pénzügyminiszter úr tévedett. Egyébként akármelyikünk tévedett, ez nem ok és nem jogezím arra, hogy akkor, mikor az ember teljes objektivitással kezel egy kérdést, egy nagy érdekben és elmulasztja a kormány a hivatalos adatokat előterjeszteni, — nem akarom mondani, kíméletes hang, mert nem akarok erre kérni senkit, — de mindenesetre szerényebb hang illik a pénzügyminiszteri székből. (Helyeslés a