Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-503

503. országos ülés 1899. deczember lf-én, hétfőn. 131 szélsőbalról.) Ezt tartottam kötelességemnek elmondani. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! (Mozgás és zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenet): Csendet kérek, t. ház! Lukács László pénzügyminiszter: Én csak köszönettel veszem tudomásul Polónyi Géza képviselő úrnak azt a nyilatkozatát, hogy az ő felszólalásában semmi olyan intenczió nem volt, a mely reám nézve sértő lehetett volna. Ezt köszönettel veszem tudomásul, de meg kell jegyeznem, hogy ha a t. képviselő úr nem is gyanúsított szándékossággal, még mindig megmarad a gyanúsításnak másik része s akkor úgy állíttattam oda, mint a ki tudatlanságból, ha nem szándékosságból, . . . Polónyi Géza: Tévedésből! Lukács László pénzügyminiszteri. , vagy tévedésből hamis adatokat bocsátottam a pénzügyi bizottság rendelkezésére. Pedig nekem, midőn hivatalosan a pénzügyi bizottságnak valamiről jelentést teszek, tévednem sem szabad .. . Thaly Kálmán: Hogyne, még a római pápa is tévedhet, az sem csalhatatlan. Lukács László pénzügyminiszter:. . . tévednem sem szabad azon számadatokban, melyeket én előterjesztek, azoknak autentiku^oknak, teljesen hiteleseknek ke

1

! lenniök. (Helyeslés és tetszés jobbról. Mozgás a szélsőbalon.) A mi a hangot illeti, a melyet használtam, bocsánatot kérek, de én nem emlékezem, hogy valamely sértő nyilatkozatot tettem volna a t. képviselő úrral szemben. És ha párhuzamot von a t. ház, hogy ki használt erősebb hangot, a t. képviselő úr-e, vagy én, azt hiszem, e tekintetben az eldöntés nem lesz nehéz. De hát e felett ez alkalommal nem kívánok vitatkozni, és mondom, köszönettel veszem tudomásul, hogy semmiféle intenczió, vagy sértési szándék a t. képviselő urat nem vezette, valamint engem sem vezetett A ki már most a dolognak objektív részét illeti, én azt hiszem, és most is abban a reményben vagyok, hogy miután arról van szó, hogy mit kérdezett és mit kért a pénzügyi bizottság és én mire adtam meg a pénzügyi bizottságnak a felvilágosítást és a választ ; nem én tévedtem, hanem a t. képviselő úr tévedett a tekintetben, hogy minő kérdésre kellett a választ megadnom. A kérdés nem az volt, hogy egy adott összeg után 344°/o többet eredményez-e, mint 31'4°/o. Mert ez anyira egyszerű és világos, hogy erm a pénzügyi bizottságnak nem lett volna szüksége tőlem felvilágosítást komi. Polónyi Géza: Nem is azt mondtam! Lukács László pénzügyminiszter: A kérdés az volt, hogy az 1899. évi közösügyi szükségletből a Magyarországra eső rész mennyit tett 31'4°/o-kal számítva, és már most mennyit fog tenni az 1900. évi közösügyi szükségletből Magyarországra eső rész, ba ez 34 4°/o-kal számíttatik. Ez volt a kérdés, mert csakis ennek van praktikus értelme, csak ez fejezi ki a valóságos megterheltetett, az új többletet. Mert az elméleti kérdés, hogy ha az 1900-ik évi közösügyi költségvetés után 31'4%-ot számítunk, hogy az mennyit tesz; a praktikus kérdés az, hogy mennyivel fizetünk többet ennek folytán . . . Polónyi Géza: 1900-ban! Lukács László pénzügyminiszter : Igen, 1900-ban, mint 1899- ben, ha 34'4°/o-ot számítunk. Visontai Soma: Nem az a kérdés! LukácsLászló pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, ez a kérdés,s nem is lehet más a kérdés, mert csak ennek van praktikus fontossága, mert ebben fog kifejezésre jutni Magyarország nagyobb megterheltetése. Már most így fogva fel a dolgot, én egészen helyesen számítottam, t. képviselőház, és hogy mindenki kontrollirozhasson, a számadatokat még egyszer ismételni fogom. Az 1899-ik évben, midőn tudvalevőleg 31 '4°/o volt a quóta, tett Magyarország megterheltetése 69,530.810 koronát ; 1900-ban, az előterjesztett új közösügyi szükséglet alapján, a mely nem azonos a megelőző évi közösügyi szükséglet főösszegével, 34-4%-kal számítva, tenni fog a megterhéltetés 75,576.598 koronát. A kettő közti különbség az a növekedő teher, a mely Magyarországra háramolni fog, 6,045.788 korona. Méltóztassék akárkinek utána számítani, Már most a t. képviselő úr azt mondta, hogy nem ebben van a kérdés súlypontja, hanem abban, hogy ez, összehasonlítva az átutalási eljárással, fedezetét találja-e ez a többlet az átutalási eljárásból várható eredménynyel, vagy nem, mert a bizottság azzal indokolj quótaemelést, hogy megkapjuk az átutalási eljárás révén azt, a mennyivel a quóta emelése folytán terhünk növekszik. De hiszen a bizottság nem azzal indokolja, sem a kormány, sem senki nem indokolja azzal a quótaemelést. A quótaemelésnek más indoka van, az, hogy ha azon a számítási alapon, a melyet a magyar bizottság mindig relatíve legjobbnak tartott, megtesszük a számítást, ez és ez az eredmény jön ki. Az, hogy az átutalás és a kiegyezés többi részeiben nekünk bizonyos előnyünk vau ezzel szemben, mindenesetre könnyítő körülmény, de magában véve ez nem képezheti a quótaemelés indokát, mert képzelhető a quótakérdés eldöntése a nélkül, hogy a többi kiegyezési k ;

rdésekbeu bármiféle változás történjék, és képzelhető, — és elő is fordult — hogy a kiegyezésnek több kérdése változást szenvedett Magyarország javára, a nélkül, 17*