Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-503
503. országos ülés 1899. deczember 11-én, hétfőn. Í29 fizess magyar, nagy tengerészeire. Nem akarom megérni, de a kik megérik, kíváncsiak lehetnek Groluehovszky gyarmataira. Ott van a Ferencz József föld, meg a Ziehyland, oda vigyék az osztrák ipart, behozatali czikk is volna: a fókabőr, a mely igen értékes czikk. (Derültség a szélső baloldalon.) Endrey Gyula: De az eszkimódat jó lesz künn Nagyni! Thaly Kálmán: De hát oda nem tetszik Groluehovszky úrnak, hanem talán Klímában a Jangcsekiang vagy a Hoangho bájos környékein tervez valami gyarmatot. V. Károlynak, ki a leghatalmasabb volt minden ausztriai uralkodó közt, sok-sok gyarmata volt és nem nyugodott le a nap az ő birodalmában. Hol vannak azok? A rongyai most jutottak Amerikához; Cuba, Portoriko stb. Ez osztrák gyarmatokra nézve önkénytelenül eszembe jut a nagy angol álíamférfiúnak, a great old mannek, Glaclstonenak egy nyilatkozata, melyet mint miniszterelnök Anglia egyik nagy városában szónokolva tett: »Mutasson nekem valaki — így szólt — e fóldteke területén bármely pontot, hol az ausztriai ház valaha jót tett volna.« (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Csak mostanában, a Glasdotne felett tartott emíékbeszédekben fölmelegítették e nyilatkozatot, a mely azokra a részben magyar pénzen alapítandó gyarmatokra nézve is igen megszivíelendő, Sokat lehetne a quótaemeléssel összefüggő e tervezgetésekről még beszélni; de látva egyfelől a meghunyászkodó szervilizmus fizetési készségét, másfelől a rettenetes közönyt, a hazafiúi elkeseredés fog el és visszatérek beszédem elejére. Kimutattam ott, ki a quóta ősatyja: Kolonics, aki az 1/3 quótát megteremtette. Ha a miniszterelnök úr a quótát emelni akarja, abból azt következtetem, hogy ő tulajdonképen Kolouics tanítványa, mert hisz a tanítványok szoktak túltenni mesterükön. Gratulálok hozzá, noha honfiúi fájó szívvel gratulálok, mert Deák tanítványát nem szeretem mint Koloniesét látni, de ő most a quótaemeléssel magát tényleg Kolonies tanítványául mutatja be. (Élénk tetszés a szélső haloldalon.) Ezek után nincs mit egyebet mondanom, mint azt, hogy azon politikai és nemzetgazdasági okoknál fogva, melyeket elvtársaim kifejtettek, a katonai téren pedig magam is kifejteni iparkodtam, kijelentsem én is, hogy a törvényjavaslatot visszautasítom s lelkem egész melegével pártolom Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla elvbarátaim határozati javaslatát. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. (Szünet után.) Elnök: Szíveskedjenek helyöket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. Mielőtt azonban a napirend szerint tovább haladnánk, Polónyi Géza képviselő úr személyes megtámadtatás és félreértett szavainak megmagyarázása czímén kér szót. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: T. képviselőház! A mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr, legmélyebb sajnálatomra távollétem alatt, felszólalásában oly hangon, a melyről azt gondoltam, hogy 'az új rendszer alatt kiküszöbölhető, oly módon leczkéztetett meg szombati felszólalásomért, a melynek folytán kötelességemnek érzem nemcsak szavaim helyreigazítása czéljából szót kérni, hanem szót kérni azért is, hogy intenczióimat sem a t. miniszter úr, sem a t. képviselőház félre ne érthesse, különösen nem akkor, midőn nem egyénileg nyilatkoztam, hanem pártom nevében terjesztettem elő álláspontomat. (Halljuk!) T. képviselőház! Sem nem használtam azt a kifejezést, sem nem volt intenczióm az, hogy én a t. miniszter urat, a kire nézve beszédemben ismételten kijelentettem, hogy egyénisége iránt mély tisztelettel viseltetünk., azzal vádoljam, hogy ő hamis adatokat terjesztett elő, vagy szándékosan és tudva valótlan adatokat mutatott be a pénzügyi bizottságban. Ha a t. pénzügyminiszter urat espektorácziójában ez a felfogás vezette, talán ezen nyilatkozatom után meg fog nyugodni ebben és csak arra kérem, hogy a midőn inauguráltunk egy rendszert, a meiy a személyeskedéstől eltekintve, objektív hangon akarja a kérdéseket tárgyalni, legalább a jövendőben ilyen vádaktól és ilyen hangtól velem szemben tartózkodni kegyeskedjék. Ezt az intenczióra nézve. A mit már most a t. pénzügyminiszter úr mond, az alapjában félreértése annak, a mit én mondtam. Előre bocsátottam és bocsátom azt, hogy ha ebben a quótakérdésben a számadatoknak tömkelegében bármeiyik képviselő tévedésbe jutna, az egyáltalában nem volna csoda, mert hiszen megmondottam beszédemben, hogy a pénzügyi bizottságban épen az volt a hiba, hogy kellőleg nincs előkészítve, és a számadatok nem feküsznek úgy előttünk, hogy azokból helyes mérleget lehetne alkotni. De, t. miniszter úr, az én ide vonatkozó számításaimban nemcsak nem tévedtem, és a t. pénzügyminiszter úrnak a helyreigazításhoz nemcsak joga nem volt, de sőt újabban kitűnt a miniszter úr felszólalásából az, hogy teljesen félreérti, hogy mit beszélünk mi. T. képviselőház ! A miniszter úr és a pénzügyi bizottság azzal az állásponttal indokolja a quótaemelést, hogy az átutalási eljárás, illetőleg a gazdasági kiegyezés egyéb részei folytán a 17