Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

M 502. országos ülés 1899. deezember 9-én, szombaton. a fortély, a cselszövés, a furfang eszközei váltják fel, melyek a végső konzequencziájukban mindég oda vezetnek, hogy az ilyen módon kényszeregyezségre utalt nemzetek közt a gyűlölködésnek olyan neme és a megvetésnek olyan érzéke keletkezzék, a mely mindenre lehet alkalmas a világon, esak arra nem, hogy az egymásra utalt nemzetek ég népek kölcsönös védelmi kötelezettségében rejlő erőt és támasztékot a monarchia és korona számára biztosítsa. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Már most, t. képviselőház, nézzük meg, miként áll a kérdés az adatok szempontjából. Azzal vádolom a quótabizottságot, — nem azzal, a mivel Matlekovits Sándor t. képviselő úr itt előállott, a kire még mindjárt rá fogok térni, hanem vádolni azzal, — hogy az adott esetben a törvény egyenes negligálásával, a törvény egyenes megsértésével 1899-ben nemcsak részletes adatok hiányában és adatok nélkül állapították meg a quótát, de — tessék ezt aláhúzni, — a rendelkezésre álló döntő fontosságú adatok ellenére. (Úgy van! Úgy van! Halljuk! Halljuk! a sssélsü baloldalon.) T. képviselőház! Hogy ezt a vádamat, a mely elég súlyos, a mely egy bizottságot azzal vádol, hogy a törvényt megszegte és hatáskörét tállépte, világosan igazolhassam, erre nézve mindenekelőtt konstatálnom kell azt. hogy a quótabizottság időről-időre az egyezkedés alkalmával lejárt határidőn túl külön kiküldött bizottság; a quótabizottság nem jogutódja egyik a másiknak, az 1877-iki quótabizottság nem jogelődje az 1887-ikinek, az 1887-iki nem jogelődje az 1897-ikinek és az 1896-iki nem lehet jogelődje az 1899-ikinek. (Úgy van! Űgg van! a szélső balolaon.) Ezek önálló bizottságok, a melyek az időről-időre való megállapításnak törvényben gyökerező kötelezettsége mellett nem az előző évek viszonylatait, vagy esetleg egy ferde szokást, hanem azon időpontban fennállott viszonyokat kötelesek taglalni és tárgyalni, mely időpontban az illető quótabizottság összejön. Már most, t. képviselőház, ha ez a kontinuitás fenn nem áll, akkor tiszta és világos lehet minden magyar ember előtt az, hogy mikor a quótabizottság jelentésében azt olvassuk, hogy az 1899-iki évi quótabizottság 1896-ban működött quótabizottságnak azon elvi alapjából és azon számításból indult ki. melyet az í887-ben fogadott el, akkor, t. képviselőház, már ezen kijelentés magában kétszeresen sérti meg a törvényt, egyszer azzal, hogy az 1899-ik évi bizottság magát kontinuitásba helyezi az 1896-ikival, sőt tovább megy és az 1896-iki még az 1887-iki bizottság számítási alapjával is kombináezióba hozza. De, t. képviselőház, még mielőtt rátérnék arra a döntő bizonyítékra, a melylyel igazolom, hogy itt a törvény megsértetett, engedtessék meg nekem, hogy ennek a quótarendszernek egy furcsa részletére ráutaljak, ha a quótabizottságoknak eljárását taglalom. Méltóztatnak tudni, hogy a quótamegállapításban három stádiumot kell megkülönböztetni. Az első stádium az, hogy quótabizottságok küldetnek ki, melyek részletes adatokra támaszkodva egyezkedést kisérlenek meg, javaslatot tesznek a kormányhoz, amelyet a kormány magáévá tesz és benyújt a képviselőházhoz. Ez az első stádium. Már most, t. képviselőház, jól méltóztassék megfigyelni, ennek a quótabizottságnak a javaslata a törvény szerint alkotmányos utón rendesen tárgyalandó s akár azon eset álljon elő, hogy a quótabizottsság jelentését a parlament nem fogadja el, hanem más intézkedéseket tesz, akár azon eset álljon elő, hogy a quótabizottságok ki nem egyeznek: a két parlament az, a mely második stádiumban utalva van a törvény által arra, hogy az alkotmányosan kormányzott népeknek egymással való érintkezése által kisértse meg a quótának megállapítását. (Úgy van Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás balfelől.) Ez így van a törvényben ; tessék megnézni a 20. §-t. Csak ha a két parlament egymással meg nem egyezett, erre az esetre mondja a kiegyezési törvény 2í. §-a, hogy ő Felsége az elébe terjesztett adatok alapján dönt. De mit érthet, t. h 21. §. a Felség elé terjesztendő adatok alatt? Csak azon adatokat érti, a melyeket a quótabizottság összegyűjt? Nem, hanem azon adatokat is, melyeket a parlamenti tárgyalás nyújt ő Felségének. Ez az 1867 : XII. törvényczikk fundamentális intézkedése, mert azért rendeli, hogy a quótabizottság jelentése alkotmányos úton tárgyaltassék; azért rendeli azt, hogyha megegyezés létre nem jő, a két parlament egymással való érintkezéssel állapíthatja meg a quótát; ha pedig ezek se tudnak megállapodni, a Felség dönt, tehát azon adatok alapján, a melyeket a parlamenti tárgyalás rendelkezésére bocsát, Már most kérem azokat, a kik az 1867 : XII. törvényczikk alapján állanak, méltóztassanak megnézni, milyen furcsa közjogi paradoxon ez! (Halljuk! Halljuk!) A quótabizottság benyújtja jelentését; a kormány jelentést terjeszt elő. Igaz-e, hogy a törvényjavaslat benyújtásához előzetes felségjóváNagyás kell? Alkotmányos kormányzat szerint igen. Meg is adja a Felség az előzetes beleegyezést. Most megkezdi a parlament a tárgyalást, és esetleg nem tud megegyezni, vagy nem fogadja el a javaslatot, és akkor kicsoda dönt? Az a Felség, az a király, a ki az elébe terjesztett törvényjavaslathoz, tehát az abban megállapított quótaarányhoz is már előzetesen hozzájárult. Nos, t. ház, ilyen alkotmányjogi rendszer mellett mi értelme van hát azután a parlamenti tárgyalásnak ? (Úgy van! Úgy van ! a ezélsö báloldalon.) Mi értelme van a parlament által szolgáltatott adatoknak, ha a Felség már