Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

602, országos ülés 1899. ieczemljer 9-én, szombatos. «? preokkupálta, anticzipálta a döntést? Ugy-e, t. ház, hogy ez így meg nem rlihat? Méltóztassék a gyakorlati esetet venni; mondjuk, a jelen esetben, hogy a magyar parlament többségében elfogadja ezt a quótajavaslatot, tehát a magyar nemzet nyilatkozott arra nézve, hogy a 34'4°/o-os quótát magára nézve sérelmesnek nem tartja. De Ausztriában megakadályozzák a quótatörvény létesítését, és Felség-döntés alá kerül a dolog: Magyarország így egy gyönyörűséges alkotmány mellett ki van szolgáltatva annak, hogy prémiumot ad az osztrákoknak arra nézve, hogy a quóta 344°/o nál kevesebb nem lehet, (Úyy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) csak több. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélső balodalon.) De szabad e egy helyesen kormányzott országban a kormánynak ilyen lehetőséghez segédkezet nyújtania? Azt gondolom, hogy nem. Én nem állítom azt, — mert próféta, jós nem akarok lenni, — hogy az osztrákok meg fogják akadályozni a quótatörvényt, de abban talán mégis egyetértünk, hogy megakadályozhatják, sőt ha a valószínűség számítását veszem alapúi, valószínűleg meg is fogják akadályozni. Ha ez így van, micsoda óvatosság az a magyar kormánytól, a mely azt a törvényjavaslatot letárgy altatni engedi, a nélkül, hogy Ausztriában legalább biztosítékot szerezhetne arra, hogy ezt a törvényjavaslatot odaát alkotmányos úton el fogják fogadni. Az előadó úrnak beszédére utalok. Azt mondja a junktim kérdéséről — és ezt majd külön fogom taglalni — hogy nincsen junktim az átutalás és a quóta között, ezt mondotta eddig a kormány is, de van egy kalendáriumi junktim. Az előadó úr nagy emfázissal hirdette, hogy ebből a törvényjavaslatból pedig semmisem lesz, míg az osztrákok azt a törvényjavaslatot meg nem szavazzák. Igaz az, t. képviselőház, hogy önök maguk is képviselik ezt az eshetőséget, sőt provideálni akarnának annak bekövetkezése előtt ? De ha ez így van, önök nem függesztik fel ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását addig, míg teljes biztosítékot nem nyújtottak odaát, hogy Ausztriában is a kormány felelőssége mellett az átutalás alkotmányos úton el fog fogadtatni, akkor mi lehet az oka annak, hogy ezen törvényjavaslat életbeléptetési szakaszában a következő áll (olvassa): »Jelen törvény 1900. évi január l-jén lép életbe, feltéve, hogy a közösügyek költségeihez való hozzájárulás iránti jelen törvénynek megfelelő határozatok a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban is törvényerőre emelkednek.« Ez a törvényjavaslat tehát ismer egy junktimot, de azt kizárólag a quótatörvényjavaslatnak odaát való megszavazásától teszi függővé, míg ellenben nem tartalmaz az életbeléptetési junktimot azon törvényekre vonatkozólag, a melyekben, mint a bankegyezmény, a bélyegegyezmény, az átutalási törvény, a mélyen tisztelt előadó és a kormány felfogása szerint — a mit majd részleteire bonczolva fogok kimutatni, hogy az utolsó betűig helytelen—kompenzácziót találunk azért a teherért, a melyet most magunkra vállalunk. Helyes törvényhozás ez, a mely egyrészt hirdeti az előadói székből és megpecsételteti, hogy tényleg ezen törvényjavaslat csak azon esetben kötelezheti Magyarországot, ha a kompénzáczió tárgyául tett másik törvény odaát Ausztriában elfogadtatik, másrészt az életbeléptetési klauzulában erről az eshetőségről nem rendelkezik ? Mi gátolja a t. képviselőházat és a t. többséget abban, hogy ha való az, hogy ezen törvényjavaslatból bizonyos terhek hárulnak Magyarországra, az életbeléptetési klauzulában legalább ezen törvényeknek életbeléptetéséhez is azon feltételeket kösse, mint ennek a törvénynek a létrejöveteléhez?Nem a mi feladatunk ez, az önöké, t. többség. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hanem aztán a pudor reverencziális az, a mely határokat von a t. kormánynak és a t. többségnek. Míg egyrészt azt hirdetik, hogy nincsen junktim, másrészt megindokolnak egy törvényjavaslatot azzal, hogy bizony van junktim,, sot felveszik a javaslat indokolásába. Megvallom, t. képviselőház, hogy egy kicsit furcsa szerep, de egy ily módon megindokolt javaslatban ez a szerep is betölthető. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És most térjünk reá annak kimutatására, hogy ez a törvényjavaslat a 19. §-ra való tekintettel merőben törvénytelen. Hát mi történt, t. ház? Nagyon érdekes dolog. 1899-ben kiküldték a quótabizottságot; november 11-én volt, gondolom, az első összejövetel. Nagyon érdekes, t. ház. November 10-én megjelent egy kimutatás ; itt van a kezeim között. Ez a kimutatás november 11-én tétetett közzé. Ennek eredményei — kérem, ez 1899. novemberben van, ne méltóztassék ezt a számot elfelejteni a t. miniszterelnök úrnak, — a közzétett magyar számítás szerint Magyarország részére —• itt vaunak a részletes adatok, nem akarom azokkal untatni a t. házat, — 30.23°/o, Ausztria részére 69.77°/o; az osztrák számítás alapján Ausztria részére 62.43, Magyarország íészére 37.57. Ez történt november 10-én. És mi történik november 11-én? Áz első quótatárgyalásnál ez a mélyen tisztelt quótabizottság összejön és nem azon kezdi, bogy ezen közzétett adatok alapján próbálnák meg az egyezkedést, hanem eíőállanak azzal, — az én hasonlatom szerint mint Rómeó és Júlia, (Derültség.) hogy a második emeletről jöjjön le Júlia az első emeletre, Rómeó pedig a földszintről