Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.
Ülésnapok - 1896-482
482. országos ülés 1899. október 10>én, kedden. 79 dolgok, mint a Hentzi-ügy, meg a császári jubileum ügye, nagyon lelohasztják azt a loyalitást, a melylyel az igaz magyar hazafiak a korona , iránt viseltetnek, és megrendítik azt a szeretetet és ragaszkodást, a melyet minden igaz magyar hazafi koronás királya iránt táplál. De nem tesznek szolgálatot a magyar nemzetnek sem, hanem bűnt követnek el, midőn a magyar nemzet múltjának dicsőségét nem őrzik, nem ápolják éa nagyjainak emlékét nem tisztelik meg, hanem elmennek a Hentzi-szoborhoz, vagy a császári jubileumra, (Félkiáltások a szélső baloldalon: Az Albrecht-szoborhoz!) vagy a Radeczky-szobor leleplezéséhez, Aradra azonban nem jönnek ; a nemzet vértanúihoz, vagy a honvéd-szoborhoz itt Budapesten, a várban, sohasem jöttek, hanem elmennek mindig oda, a hova a magyar kormánynak épen nem volna szabad elmennie. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig az a nemzet, a mely múltjának dicsőségét nem őrzi és nem ápolja, mely nagyjai iránt a hála és tisztelet adóját le nem rója, az nem érdemli meg az alkotmányos szabadságot, az szolgaságra érdemes, annak rabláncz való és korbács, hogy annak ütései alatt tudja meg mi az alkotmányosság és mi a szolgaság. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hálátlan munkát vállalt magára a t. miniszterelnök úr, midőn ezt a Hentzi-ügyet védelmébe vette, mert a szerecsent fehérre mosni nem lehet. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha a temetőbe vitték volna a szobrot, talán nem lett volna kifogása ellene a nemzetnek, hallgatott volna a nemzet, a mint eddig is megtűrte; hiszen más nemzet nem tűrte volna egy perczig sem, a magyar nemzet azonban loyalis, türelmes, mint a birka. A birka, ha nyírják a gyapjúját, rug egyet, de a magyart meg lehet ütni, verni a nélkül, hogy feljajdulna, annyira meg van puhulva. Pedig annak a szobornak semminemű létjogosultsága nincs Magyarországon, mert azt az abszolút uralom, az abszolút császárság alatt állították fel. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor nem tiltakozhatott ellene a magyar nemzet, mert a magyarnak nem volt szabad akkor magyarnak lennie, hisz börtönnel, vagy akasztófával feleltek volna rá. (Igaz! Ügy a van! szélső baloldalon.) A 67-es kiegyezés alkalmával kellett volna elpusztulnia ennek a vaskisértetnek onnan, a hol volt. De hát a kormányok nem gondoltak vele, a. nemzet csupa loyalitásból tűrte folytonosan. Pedig hát 1867-ben megszűnt az abszolút császári uralom és Magyarország koronás királya, vagy a. magyar nemzet nem örökölhette a császáriaktól az abszolút uralom Nagyatékát, nem örökölhette annak az ingóságait, ezeket örökölhette az osztrák császár, kinek Magyarországon semmi joga sincs, tehát annak a helye nem Magyarországban, hanem Bécsben lett volna. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Oda kérte Lueger is. (Derültség. Igáz! Úgy van! a szélső baloldalon) Polczner Jenő: Miért nem adják oda. (Zaj a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Adjuk oda neki! Odaadjuk szívesen. (Zaj. Elnök csenget.) Lakatos Miklós : Arra nem gondolt senki, hogy sírboltot fognak emelni a magyar hadapródiskola udvarán. Az élők közé oda viszik a holtakat, feltámasztják a t. Hentzi urat és tanárt csinálnak belőle a hadapródiskolában, (Derültség a szélső baloldalon.) hogy hozzá hasonló derék katonák nevelődjenek a magyar ifjakból. A budai szegény honvédekre nem gondol senki, azok ott fekszenek a krisztinavárosi temetőben. Mondja meg a t. kormánya és a t. túloldalon ülők közül valaki, hogy 1867 óta volt-e ott egyetlenegy kormány férfiú, vagy azon t. párthoz tartozók közül valaki azoknak a sírjánál haláluk évfordulóján? El vitték-e az elismerés koszorúját, vagy dobtak- e csak egy szál virágot azok sirjára? (Tetszés a szélső baloldalon.) Nem, hanem megtűrik, hogy x arczúlverjék az 1848 iki honvédeket, a kik most megfordulnának sirj ukban, ha tudnák, hogyan gyalázzák meg őket; és azok, a kik még élnek, azok a nyomorultak, féllábukkal már a sírban, arczuk pirulásával kell, hogy elszenvedjék a megaláztatást és meggyalázást, midőn látják, hogy utódaik, a magyar királyi honvédek meghajolnak az osztrák uralom zsoldosa előtt. A mit nem követhettek el 1848-ban a honvédeken, azt most viszik keresztül. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megalázzák, meggyalázzák őket. Akkor futottak előttük, most pedig gyáván bosszút állanak rajtuk. (Tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ha felvilágosították volna király ő Felségét arról, hogy a Hentzi-szobor tőr a nemzet szivében, a király, a kinek" annyira jó szive és jóindulata van, bizonyára nem engedte volna meg a hadügyminiszternek, hogy azt a tőrt egész markolatig döfje a nemzet szívébe, a nreky most már ott fog maradni Isten tudja meddig, addig, a míg az a szobor a hova helyezték, el nem pusztul. (Helyeslés a szélső baloldalon) Mert higyje meg a t. miniszterelnök úr, hogy az mindig botránykő lesz a magyar nemzet lába alatt, és abba bele fog botolni mindig, a míg az az emlék onnan, a hova tétetett, el nem vitetik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát ki volt az a Hentzi tulajdonképen? Egy Hunyadi János, egy Zrínyi Miklós, vagy az 1848-iki vértanúk egyikéhez hasonló dicső magyar hős? hogy eimek a szobrát kell odatenni a hadapródiskola udvarába? (Tetszés a szélső baloldalon.) Hentzi zsarnok volt és esküszegő, a mit mindjárt be fogok bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla I Az a baj, hogy akták nincsenek! (Derültség.)
