Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-482

80 482. országos ülés 1899. október 10-én, kedden. Lakatos Miklós: A t. honvédelmi miniszter úr még a Bánffyraera alatt protokolumokat kért arra nézve, hogy Hentzi esküszegő volt-e, vagy sem. A történelem azt mondja róla, hogy az volt. De itt van a kezemben egy közelebbi bizonyíték, (Halljuk! Halljuk/) Beöthy Ákos hazánkfia nyilatkozata, a mely a »Magyarország« czímfí hírlapban jelent meg. Ezt leszek bátor felolvasni. Beöthy Ákos édesatyjának, Beöthy Ödönnek nyilatkozatát közli szórói-szóra arra nézve, hogy mi történt Péterváradon. A nyilatkozat így szól (olvassa) : »Megboldogúlt atyám többször elbeszélte előttem az ő péterváradi kormánybiztosságának történetét. A dolog következőképen történt. (Olvassa. Halljuk! Halljuk!) Hentzi esküje. Beöthy Ákos, politikai életünknek eme kitűnősége és Beöthy Ödön, a 48 iki kormánybiztosnak fia a következőkép nyilatkozott lapunk egyik barátja előtt a Fejérváry miniszter által tett azon kérdésre, hogy tett-e Hentzi tábornok esküt mint Pétervárad parancsnoka a magyar alkotmányra. Megboldogult atyám — monda Beöthy — többször elbeszélte előttem az ő péterváradi kormánybiztosságának a történetét s a dolog a következőképen történt: őt a honvédelmi bizottmány, a mely a Batthyány-miniszterium leléptével az országnak kormányát képviselte, mint teljhatalmú kormánybiztost az egész Bácska területére kiküldötte. A legfontosabb kérdés volt akkor a várakat, melyekben osztrák katonaság állomásozott, a magyar kormány közvetlen hatósága alatt megtartani. Létezett ugyan egy, gróf Latour bécsi hadügyminiszter által az összes magyar katonai hatóságokhoz intézett hadiparancs, mely utasította a Magyarország területén fekvő összes osztrák csapatokat, még a nem magyar ezredeket is, hogy parancsaikat ezután kizárólag a magyar kormánytól fogják kapni, mindazáltal nem egy előjele mutatkozott annak, hogy nem mindegyik parancsnok fog ennek a rendeletnek engedelmeskedni, mint ez példának okáért megtörtént nemcsak Jellassichesakde a temesvári vár parancsnokával ég még többekkel is. Beöthy Ödön kormánybiztos október közepén érkezett Péterváradra, a melynek helyőrségét akkor két zászlóalj Don Miguel ezredbeli magyar legénység és egy zászlóalj Oekkopieri olasz legénység képezte. Három tábornok volt akkor a várban, kik között Hentzi, rangban ugyan a legfiatalabb volt, mert csak nemrég érkezett Krakkóból, a hol ezredes volt, Péterváradra; a másik tábornok Blagejovies, nyugalmazott altábornagy volt, a ki a határőrvidéki szolgálatra volt ott berendelve. A harmadik tábornok egy olasz származású Zakkoneféle nevű, a ki, miután kinyilatkoztatta, hogy a magyar kormány alatt nem kivan szolgálni, a kormánybiztos neki engedelmet adott az eltávozásra. Beöthy Ödön az osztrák zászlót levétette a vár fokáról és kitíízette oda a magyar nemzeti zászlót. A Don Miguelek két zászlóaljának szintén magyar zászlókat adatott. A Cekkopieri zászlóalj tisztjei arra kérvén, hogy régi zászlóikat megtarthassák, a kormánybiztos ezt megengedte, de a fekete-sárga zászlójuk nyelére magyar pántlikát tétetett. Mind ez csupán Hentzi szemeláttára történhetett, és beleegyezésével, mert Hentzit Beöthy Ödön is megerősítette várparancsnoki minőségében. Az a kérdés, hogy teti-e esküt Heutzi a magyar alkotmányra, eldöntöttnek tekintendő azzal a nem tagadható ténynyel, hogy úgy a Don Miguel ezredbeli két zászlóalj, mint az olasz Cekkopieri ezred zászlóalja^ is teljes díszben kivonulva, az eskü Beöthy Ödön kormánybiztos kezébe letetted Kubik Béla: Ez már csak akta! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akkoriban nem volt akta! Hentaller Lajos: Akkoriban én mondottam el. Lakatos Miklós (olvassa): »Teljesen kizártnak tartom azt, hogy egyedül a várparancsnok, tehát Hentzi ne tette volna le az esküt az alkotmányra. Hogy ezt egy olyan erélyérö'l ismert, még hozzá katonaviselt ember, mint Beöthy Ödön, a ki, mellesleg legyen mondva, a lipcsei csatában érdemkeresztet kapott, eltűrte, vagy elfelejtette volna, egyszerűen lehetetlenség. Hogy Hentzinek eskületételéről külön akta nem vétetett, az könnyen megtörténhetett, de erre nem is volt szükség, mert az egész várőrség esküje nyilvánosan, együttesen történt. A jelenlegi honvédelmi miniszternek ez a negatív állítása különben sem bizonyít semmit, mert katonailag már az a tény, hogy Hentzi a magyar kormánybiztos kezéből a kinevezést tényleg elfogadta, és mint magyar várparancsnok tényleg működött is, napnál világosabban bizonyítja, hogy ő akkor, midőn később, a mint részletesen el fogom mondani, a magyar kormányt elárulni igyekezett, a katonai köteles engedelmességet megtagadta. Beöthy Ödön kormánybiztos Péterváradon a magyar kormány jogait a fönt említett módon biztosítván, a verbászi táborba távozott. Itt érte pár nap múlva egy péterváradi futár, a ki őt sürgősen visszahívta, miután ott nagy zavarok ütöttek ki. A kormánybiztos Péterváradra érkezve, a következő helyzetet találta: Hentzi várparancsnok pár nappal távozása után összegyűjtötte a tisztikart és azok előtt kinyilatkoztatta, hogy neki szándéka a várőrséget a bécsi hadügyminiszter rendelete alá visszahelyezni és felszólította őket, hogy az engedelmességet vele együtt a magyar kormánynál mondják fel. A derék Don Miguel bakák ezt meghallván, fellázadtak a tisztek ellen, Hentzit magát elfogták