Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.
Ülésnapok - 1896-482
76 482. országos tlés 1898. október 10-én, kedden. ban, a külföldön, Alnoch pedig menjen a pantheonba és Hentzi is, ha ugyan ki tudják csontjait keresni. A t. miniszterelnök úr azt mondta, hogy tisztán katonai jellegű' volt az ünneplés és a beszédről, melyet Lobkovitz herczeg hadtestparancsnok tartott, hogy az nobilis, okos, tapintatos beszéd vo]t, hogy nem sértett senkit. Hát, t. ház, az a beszéd, ann) r it elismerek, bizony nkos, tapintatos volt annyiból, hogy nem szórta a magyar nemzet ellen azokat a szokott kaszárnyai és gyakorlótéri virágokat, melyek bőven teremnek mindig, midőn idegen ajkú tisztek gyakorolják a magyar ifjakat. Nem akarom őket ismételni, ismerjük mindnyájan, hogyan traktálják a magyar ifjakat. Hát hogy ilyen módon nem nyilatkozott a magyar nemzetről, ennyiből igaz, hogy okos és tapintatos volt a beszéd. (Derültség a szélső baloldalon.) Igen, de a t. miniszterelnök úr elsősorban azt mondja, hogy nobilis is volt. Nobilis ember mondta: herczeg és hadtestparancsnok, ezt nem vonom kétségbe, de hogy maga a beszéd nobilis volt-e, az kérdés. Hát én csak arra akarom ennek az igen tisztelt hadtestparancsnoknak a figyelmét felhívni, hogy a nobilitásból vegyen leczkét II. Vilmos német császártól, ki a saint-privati emlékszobor leleplezésekor úgy emlékezett meg a franczia katonákról, a kik ott elestek, mint kötelességüket hiven teljesített, hazájuk szeretetében és szolgálatában elvérzett vitézekről és meghajtotta a zászlót a franczia katonák emléke előtt. Ez volt a nobilis beszéd. Ha ilyen lett volna Lobkovitz herczeg beszéde ! (Tetszés a szélső baloldalon.) De volt-e abban csak egy szó is az elesett honvédekről, a kik pedig legalább is oly vitézül küzdöttek, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Vitézebbül!) mondom, legalább is oly vitézül, mint amazok! (Felkiáltások a szélső baloldalon .• Hát még Arad!) De csak Budánál maradok. Volt-e Lobkovitz herczegnek elismerő szava a magyar vitézség iránt? Az lett volna a nobilis dolog, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha a német császár példáját követi, elismeri az ellenfélnek is vitézségét, és koszorúját az elesett honvédek sírjára is leteszi. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt persze az osztrák táborszernagy úr nem akarta megtenni. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem szabad! Szoldateszka! Nem jól esik!) Azokkal a dicsérő epithetonokkal tehát takarékosabban bánhatott volna a t. miniszterelnök úr, mert bizony nem fog derogálni az osztrák tábornok uraknak, ha Vilmos császárhoz mennek nobilitást tanulni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ázt mondja továbbá a t. miniszterelnök úr, hogy az ünnepély katonai jellegét legjobban az demonstrálja, hogy egyúttal helyőrségi kegyeleti aktus volt és a honvédség — így akar kibújni — azért vonult ki, mert a honvédség is hozzá tartozik a helyőrséghez. Ez látszólag tűrhető okoskodás. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Azonban hány oly ünnepély volt, tábornok temetése, vagy más katonai ünnepély, a hol a helyőrségnek nem vonult ki minden része! Lehettek volna itt annyi kímélettel a magyar nemzet iránt, hogyha már a közös hadsereget odakényszerítették, legalább a magyar törvényekre esküt tett honvédséget, a helyőrség e részét távol tarthatták volna. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Épen azt akarták, hogy ott legyen!) Tudom, hogy ezt akarták. De a t. miniszterelnök úr tanácsadójának, a ki a helyőrség szót, mint kibúvót ajánlotta, nincs is igaza. Mert a helyőrségnek a honvédség is része, — jó. De mást mondok: a helyőrségnek semmiesetre sem teszik részét a Ludovika-akadémia növendékei, valamint nem a budai kadet-iskola növendékei. Hiszen ezek esküt nem tett növendékek, nem katonák, gyakran még más pályára is léphetnek. Miért vezényelték ki hát a Ludovika-akadémia ifjúságát ? (Zaj a szélső baloldalon^ Mikor ezeket kivezényelték, az a gonosz szándék volt, hogy a magyar katonai ifjúságot, a Ludovika-akadémia növendékeit szellemükben meg akarták mételyezni, hogy hódoljanak ők is azon ember emlékének, a ki fővárosunkat összelövette és magát a LudovikaAkadémiát is össze akarta lövetni, de nem tudta; és lássák meg, a mint meghajtják a magyar zászlót a magyarok ellensége, az esküszegő előtt, és a mint oly barbár rombolókat, a minő Alnoch volt, még ünnepelni mernek. Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy Hentzi neve nem volt említve, csak valamenynyien együttesen voltak említve. No, ha valamennyien, akkor köztük előkelő helyet foglal el mindenesetre Alnoch, ez a barbár bestia. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás.) Elnök (csenget:) Kérem a t. képviselő urat... (Hosszantartó, nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Igaza van! Igaz ! Úgy van !) Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy vannak oly kifejezések, a melyek nem a parlamentbe valók, és az a kifejezés, a melyet most használt, első sorban nem való a parlamentbe; kérem, tartózkodjék az ilyenektől. (Nagy zaj a szélső báloldalon. Felkiáltások: Idevaló kifejezés!) Thaly Kálmán: A történelem lapjain nem lesz más neve soha. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Tehát nemcsak a helyőrség volt ott, hanem a magyar katonai ifjúságnak is, a mely a helyőrségnek nem tagja, megmételyeztetése és meggyalázása volt a czélzat, és igy igenis a legnagyobb mértékben megsértették a nemzeti közérzületet, mikor ezt az ifjúságot odavezényelték.
