Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

466. országos ülés 1889, juiifus 22-én, csütörtökön. 83 e) Die Credit-Bank, Privilegien und G-ewerb Gesetzgebung. T. képviselőház! Mindezek a rendelkezések az ottani közjogi alapot képező alaptörvény értelmében a Reischrath hatásköréhez tartoznak. Most már a 14. §., a melyről oly sokat beszélünk és — fájdalom, — oly sokat fogunk még beszélni, ha ez érvényre jut, a kivételes intézkedésekhez tartozik. A kivétel statuálja csak, micsoda kautelák, körülírások közt van joga az osztrák kormánynak arra merészkednie, hogy a Reichsrath hatásköréből valamit e'vonjon. A kivételes intézkedések bírhatnak állandóság jellegével? Hát a mit egy másik helyen a kivételesig jogán létesítenek, az nálunk számíthat állandóságra, vagy mi számíthatunk annak állandóságára? De meg, ha csakugyan úgy van, hogy ez az alkotmánya Ausztriának és ebben bennefoglaltatik teljes alkotmányossága, vagyis mihelyt ez ellen vétenek, akkor Ausztriában teljes alkotmány nincs: mi szükségünk van nekünk arra, hogy az ellenségnek egy harmadik csoportját zúdítsuk a fejünkre csupán azért, hogy magunkat ráoktroyáljuk Ausztria népeire, a kiknek pedig, mint az előttem szólott képviselőtársam mondotta, se testüknek, se leiküknek nem kellünk. Mi nekik nem kellünk. Miért oktroyáljuk tehát magunkat olyan időben, olyan körülmények kö zött, a mely időben, a mely körülmények között ellenségeink számát szaporítjuk, a kik bennünk alkotmányuk megtámadott, vagy legalább legalább támadóik bűntársait látják. Ez aztán igazán nem közgazdasági kérdés, a mint a t. előadó úr mondja. A t. előadó úr kitanított tegnap bennünket arra, hogy a közgazdasági érdeke, a közgazdasági fontossága ennek a dolognak elnémít minden politikai érdeket. Minden politikai motívumnak hallgatnia kell, a közgazdaságiaknak kell elsősorban érvényesűlniök. Bocsánatot kérek, a mi politikai érdekeink nem egyszerű diplomacziai kérdések. A mi politikánknak, a mi közjogunknak megvédése és érvényesítése ránk nézve exisztencziális érdek. Ezt sokkal szorosabban kell megvédenünk, mint minden határvámot, vagy mellékpótlékot. Nekünk, a mikor szó van arról, hogy a törvény világos rendelkezése ellenére egy jogunkat nem akarják önök gyakorolni, nem közgazdasági, hanen közjogi kérdéssel kell foglalkoznunk, és e szempontból a bírálatot elhallgatni nem fogjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy én nézetemmel neai állok egyedííl, a mikor azt mondtam, hogy ez a javaslat provizórikus jellegű,]és hogy e provizóriumban veszély rejlik, melyekkel szemben nem lehet eléggé védekezni, arra nézve azt hiszem, méltóztatik megengedni, hogy a mú't év történetéből néhány becses adatot hozzak fel, Gróf Apponyi Albert képviselő úr, a mikor az 1898 : I. törvényczikk harmadik szakaszáról volt szó, 1897. deczeinber 30-áu szintén igen fontosnak tartotta a megkülönböztetést a közt, hogy miuek kell történnie a 68. szakasz szerint, ha az előző szakaszok szerinti rendezés meg nem történhetik. Nem akarok hosszasabban időzni e kérdésnél, hiszen két esztendeig tartotta az országot izgalomban, de a hűség kedvéért megemlítem, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam a következő nyilatkozatot tette; így interpretálta a teendőket. »A sokszor idézett 68. §. az 1867 : XII. törvényczikknek, a vámszövetség megkötésére vonatkozó 51—67. § -aival szemben a másik alternatívát fejezi ki, és mert a törvény szerint vámszövetség csak a 61. §. szerint köthető meg, arra nézve azt mondja, hogy május elsején túl teendő előterjesztések, tehát a melyek 1899. május elsejéa teendők, állandó jellegnek, tehát nem lehetnek múló prekarius természetűek.« Én is azt mondom, t. ház. Ezt a tételt akczeptáljuk mindnyájan, és azt mondjuk, hogyha már bekényszerítették az országot, hogy kiskorúságát meghosszabbítsa bizonyos határidőig, mely tárgyalási provizóriumnak neveztetett, akkor ha már lehetséges Ausztriával a kellő nyugalommal tárgyalni, igenis mindnyájunk szerint, Apponyi Albert t. képviselőtársam szerint is csak állandó jellegű és nem prekarius természetű dolog következhetik. Kérdem most, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő úr szerint állandó-e az az intézkedés, a mely most történik, nem prekárius-e az a rendezés, a melyhez nem kell más, csak az, hogy Thun gróf azt mondja, hogy bevégezte funkezióját, jöhet más, az a más pedig azt mondja, hogy nem kell viszonosság, megsértem, nem tartok meg mást, csak a mit elalkudtatok, a közös bankot és onnan mint egy archimedesi pontból kiforgatom a világotokat, kiforgatlak titeket önnállóságtokból; kérdem Apponyi Albert képviselő úrtól, hát nem prekarius természettí-e ez? Hol van a jogosultsága annak, hogy ezt szembeállítsuk egy prekarius javaslattal ? Horánszky Nándor t. képviselő úr a múlt vitában, a mikor szintén hasonló természetű javaslatról volt szó, felhozta, hogy Magyarország törvényhozása előtt csak egyetlenegy tilalomfa áll; egyetlenegy és nem több. Szó szerint idézem. (olvassa): »E tilalomfa az, hogy a monarchia másik államával vám- és kereskedelmi szövetség csak teljesen alkotmányos formák között, tudniillik a két törvényhozás beleegyezésével köthető.« Teljes mértékben akczepáltam ezt akkor is és most is elfogadom. Vámszövetség nem köthető, csakhogy mi más konklúzióra jutottunk, azt mondtuk, hogyha vámszövetség nem köthető, akkor előáll a restitticzió in ititegrum, az önálló I vámteriilet és az ország, mint önálló gazdaságii*