Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

hl 466. országos ülés 1899. Június 21-én, csütörtökön. gal bíró ország azt mondja Ausztriának, tárgyaljunk a fölött, hogy hogyan akarsz velünk élni, mint a hogy ezt kérdezzük Olasországtól és Szerbiától. Én teljes mértékben honoráltam Horánszky Nándor t. képviselőtársam ezen kijelentését, és arra kérem, hogy hasonlítsa össze ezt ezen most beterjesztett provizórium 5-ik szakaszának rendelkezéseivel. (Egyhang: Bánffy mellett beszél!) Én nem beszélek Bánffy mellett, mert nem áll érdekében, hogy én védjem, mert sokkal jobb védőt találhatna magának a házban. Nekem sem áll az érdekemben, és én többet támadtam Bánffyt, mint támadtam még ezideig Szélit. Méltóztaásék egész nyugodt lenni, t. képviselőtársam, én nem védek itt senkit, hanem védem elvi álláspontomat, a melytől egy perezre sem tértem el, még akkor sem, ha a védelem eszközeire nézve nem is voltunk egyetértésben. Én véleményemet mindig megmondottam, és sokszor tapasztaltam, hogy a vélemények iránti türelem mindig a legjobb gyümölcsöket termi még azokkal szemben is, a kik a vélemények meghallgatásában türelmetlenek. Én nem akartam sem rosszakaratúi ag, sem bántólag aposztrofálni senkit, csak arra kérem Horánszky Nándor t. képviselőtársamat, hogy azzal az alapos tudással, a melylyel öezen kérdéseket kezeli, világosítsa fel az országot arra nézve, hogy ezen szerződés nem ütközik-e tilalomfába, a mely szerinte már a múlt évben létezett, mert szerintem beleütközik mindkettőbe. Bekütközik abba, a melyet mi látunk ott, hogy tudniillik az 1867 : XII. törvényezikk 59. stb. §-ainak előfeltételei hiányozván, a 25-ik §. szerinti alkotmányosság Ausztriában, ránk nézve nincs más megoldás, mint az önálló vámterület. De sértve látom azt a tilalomfát is, a melyet t. képviselőtársam felállított, a melyet én is ott látok, hogy vámszövetséget kötöttünk akkor, mikor Ausztriában az alkotmányosság lételét maga a javaslat indokolása is tagadja. Ezek után még csak az marad hátra, hogy a t. miniszterelnök úrnak álláspontjával szemben, melyet ma Komjáthy Béla tegnapi beszédére adott válaszában oly alaposan kifejtett, az idő előrehaladottságánál fogva fen tartsam magamnak a jogot, hogy arra a törvény tárgyalása folyamán még visszatérjek. (Rélyslés balfelöl.) Most csak annyit jegyzek meg a t. miniszterelnök úrnak, hogy én azokat a közjogi aggályokat, melyeket felhoztam, legjobb meggyőződésem szerint hoztam fel és tartom fenn ma is. .Azokat a magyarázatokat, melyeket a miniszterelnök úr adott a végből, hogy kimutassa, hogy innen a támadások egészen alaptalanul hangzanak el, nem tekintem egyébnek, mint egy nehéz harcz után produkált rossz munka nehéz védelmi eszközeinek. Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon könny fi"! Barta Ödön: Nagyon könnyű a védelem, ha a védelem eredménye előre is biztosítva van. Méltóztassék csak védeni a t. miniszterelnök urnak azt az álláspontot, a melynek többsége nincs biztosítva: akkor a védelem sokkal nehezebb lesz. Az én álláspontom az, a melyet a pártállásomtól eltekintve nekem a törvény előír, de a melynek többsége nincs biztosítva, sőt a melynek többsége ez idő szerint ki van zárva. Ámde én azt kérdezem, vájjon az igazság veszít-e erejéből azáltal, ha kevesebb hivője van? Az önök vélt igazsága pedig nem nyer azáltal, ha többsége van, hanem csak alkalmat szolgáltat arra, hogy az ország mihamarább meggyőződjék arról, hogy az igazságnak igazságnak kell lennie, mert Ausztriával szemben nem lehet az igazságnak győzni mindaddig, míg nem tisztán a jog, hanem bizonyos más szempontok irányadók az elhatározásnál. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) S most, t. ház, bevégzen beszédemet. Megjegyzem, hogy mikor ezen javaslatot gondos tanulmányozás mellett megbírálni igyekeztem, arról győződtem meg, — és itt nem vonom kétségbe a miniszterelnök úrnak sem képességeit, sem akaratát, sem hazafiságát, sem mindazon kitűnő tulajdonságait, a melyek egyéni tisztelői sorába engem is odaállítanak, — hogy e közt a javaslat közt, meg a múlt évi provizórium közt sem tartalomra, sem a formára különbség nincs, mert végeredményében ez mégis csak a szövetség fentartása formájának kitalálása, nem pedig az önállóság érvényesítésének formája! Ennek illusztrálására pedig egy anekdotát legyen szabad elmondanom. XIV. Lajos versailles-i parkja mellett volt egy szép sétahely, hol a vendome-i herczeg kíséretében szokott sétálni. Ott egy malom kelepelése igen zavarta őt a szép kilátás élvezetében, a minek ismételten kifejezést is adott. Mikor egy évvel később a herczeg ismét meglátogatta királyi házigazdáját. a király dicsekedve mutatta : Emlékszel-e herczeg, itt egy malom állott, a mely kelemetlenííl zavarta a kilátást. A herczeg végignézett a tájon és konstatálta, hogy: igaz, az a malom most nincs ott, de még mindig ugyanaz a szél fúj. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én is ugyanerre a meggyőződésre jutottam. A provizórius törvényjavaslatnak formája más, de a tendenczia, az irány, a mely Ausztriából folyvást lefelé nyom bennünket, a mely ellenünk minden alkalommal érvényesül, ha Ausztriával kontaktusban akarunk maradni, most is érvényesül. Ezért nem fogadom el a javaslatot, hanem csatlakozom Kossuth Fenencz határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Miután a 2 órától csak néhány perez