Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

s() 466. országos fllés 1899. janins 22-én, cstttörtSkSn. Ausztriában nincsen alkotmányosság, hogy nem lehet alkotmányosan vele vámszövetséget kötni, abban a perczben az osztrák közös miniszternek a mi kereskedelmi dolgainkba beleszólása nin­csen, mert még külügyeink is az 1867-iki tör­vény világos rendelkezései szerint a magyar minisztérium utasítása szerint vezetendők. Én ide kértem világosságot, hogy mért méltóztatott ezt másként stilizálni. Én nagyon félek és nagyon alapos aggályaim vannak arra nézve, hogy osz­trák részről ezen lejárati határidővel nem biró szerződések felmondásánál is az 1878 : XX. tör­vényczikk III. czikkelye szerinti eljárást fogják elöirni, ez pedig, hogy valahogy hire ne men­jen, titokban megmondom, a román szerződés fentartása végett történik, a mely reánk nézve ugyan nagyon káros, de nagyon előnyös Ausztriára nézve. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) Kötelességem azonban a t. háznak tudomá­sára hozni, hogy az igen tisztelt miniszterelnök urnak e kérdésben az a loyális álláspontja van, hogy ebben csak stiláris kérdés fekszik és a stiláris jellegen kivííl ennek egyéb fontosságot nem tulajdonít. A t. miniszterelnök úr azon né­zetben van, hogy ezen kijelentése a törvénynek ezen stiláris fogyatkozását bőven kárpótolja. Kö­telességem kijelenteni, hogy én a miniszterelnök úrnak kijelentését teljes tisztelettel, respektus­sal és szavahihetőségét megérdemlő bizalommal is fogadtam, de az Ausztriával kötendő szerző­déseknél senkinek a föld kerekségén nincsen meg az az ereje, hogy egy törvénynek azt az inten­cziót biztosíthassa, a melyet annak tulajdonítanak, hogyha a törvénynek világos kifejezése erre mó­dot nem ad. Én az Ausztria iránti bizalmatlan­ságnál fogva és mert a múlton okulni nagyon okos dolog, kértem és kérem ma is, sőt felelős­ségem tudatában követelem, hogy a mi a sza­vakban nincsen világosan kifejezve, az utólag világosan kifejeztessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az Ausztriával létesítendő min­den törvényben, minden hézag bűn és Magyar­ország alkotmányának gyengítésére vezet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nincsen annak valami különös magyarázata, t. képviselőház, és nem is meglepő, ha Ausztriáról így gondolkozik az em­ber, mert Ausztriánál ugyan soha senkisem tétele­zett fel alkotmányos érzületet (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Csakis nagy opportunisták tehették ezt, de ezeknek csoportja is már nagyon megfogyott, és igaza volt báró Simonyi Lajos­nak, a midőn itt e házban azt mondotta, hogy az- a nemzet, a mely csak idegen befolyással akarja megnyerni alkotmányát, arra nem érdemes és nem lesz képest azt fentartani. Nincsen olyan jóslat, a mely szebben teljesedett volna, mint ez az osztrákoknál. És ha egy ilyen nemzettel, vagy jobban mondva konglomerátummal szemben, a mely annyifelé húz, hogy maga sem tudja merre sza­kadhat, azzal a konglomerátummal szemben tör­vényt alkotunk és ebben oly magyarázat számára Nagyunk hézagot, a melyet az esetleg időről­időre változó pártok mindegyike külön-külön a maga czéljaira értelmezhet, akkor ebben köz­jogi óvatosság nincsen és akkor azt nekünk, mint közjogi ellenzéknek kritika nélkül Nagy­nunk btín volna. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) T. ház! Harmadik kérdésem arra szorítko­zott, — és itt kénytelen vagyok visszamenőleg rámutatni az igen tisztelt miniszterelnök úrnak előbbi nyilatkozataira, — hogy mi történik, ha a viszonosság megsértése mellett Ausztria velünk szemben ezen törvény végrehajtását lehetetlenné teszi, ha bele kényszerít olyan rendszabályokba, melyekkel mi ugyan fenyegetődzünk, melyeket azonban nem vesznek komolyan az osztrákok, mert tudják, hogyha megsértik a viszonosságot, akkor előáll az ideje annak, hogy a t. túloldal elérkezettnek lássa az időpontot, midőn élő jo­gainknak testet kellene adni, hogy tudniillik az önálló vámsorompót fel kell állítani, de az osztrákok igen jól tudják, hogy akkor nem az következik, hanem újabb alkudozás a fölött a kérdés fölött, hogy miképen maradhassunk tovább is ilyen viszonyban. De mégis, minthogy a tör­vényben benne van, foglalkoznom kell ezzel. (Halljuk! Halljuk!) Ha megtörténik, hogy a viszonosság meg­sértetik, ennek a következménye nem lehetne egyéb, mint az, hogy, ha a viszonosság meg­szűnik, akkor közgazdaságilag ismét teljesen önálló, független Magyarország áll szemben egy ugyancsak teljesen független Ausztriával, mely ugyan erősebb pénzben, azonban nem erősebb jogban és ez a Magyarország úgy akar intéz­kedni, a hogy neki tetszik, mert azt a törvény előírja. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a balolda­lon.) Ez nem történhetik meg a miniszterelnök úr saját álláspontja szerint sem, és pedig azért nem, mert nem valósulhat meg az, a mit a t. miniszterelnök úr sem tart kizártnak, hogy az önálló vámterület létesíttessék és a vámsorom­pók felállíttassanak, mert azt mondja a t. mi­niszterelnök úr, azt mondja az előadó úr az előadói székről, azt hirdetik az uralkodó párt összes orgánumai, hogy az önálló vámterületet létesíteni, sorompókat felállítani önálló jegybank nélkül lehetetlen, btín, merénylet; de ebből a szemponból nem véve fel a vitát, kérdeztem a t. miniszterelnök úrtól és kérdezem most is: nem látja-e a veszélyt, a mely ebben rejlik, hogy magának a törvényszerzésnek kiindulási alapja van veszélyeztetve, mely abban állott, hogy a határidők mind összeessenek. Hiszen a bankszabadalom apodikticze 1907-ig, fakultative

Next

/
Oldalképek
Tartalom