Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

466. országos ülés 1899. jnnnls 22-én, csütörtökön. 78 gésben tartja Magyarországot Í867. óta törvényes alapon, azelőtt pedig tartotta törvénytelen alapon. Ennek meghosszabbításáról lévén szó, talán nem követelek túl sokat, ha azt módom, hogy ennél is ugyanazon rigorozitással kell eljárni, mint a milyen rigorozitást egy 23 éves fiú kiskorúságának meghosszabításánál alkalmazásba kell venni. Egyetlenegy formát sem szabad mellőzni, itt pedig nagyon sok formát mellőztünk. Mellőztük először azt, hogy nem állapítottuk meg, hogy Ausztrában alkotmány nincs, tehát közöttünk a közösség megszűnt; másodszor mellőztük azt, hogy nem győződtünk meg, vájjon Ausztria, a melynek csak rendeleteket kell kibocsátani, mit akar mondani; harmadszor pedig nem győződtünk meg arról és nem győztünk meg senkit arról, hogy ennek így kell lennie. Pedig a kiskorúság meghosszabbítását meg kell indokolni kétséget kizáró módon, a melyből mindenki meggyőződhessék arról, hogy itt nem egyéni jogfosztásról, vagy nem jogfeladásról van szó, ezt még akkor is megvizsgálja a biróság, ha az illető maga mond le nagykorúsítás! jogáról; meg kell vizsgálni itt is, vájjon nem lehet-e másképen tenni, igen, vagy nem? Én azt találom, hogy a rigorozitás, a mely ilyen jogok nyugtatásába, pihentetésébe, vagy elkobzásába vágó kérdéseknél elengedhetlen, itt alkalmazásba nem jött, mellőztetett, sőt, — daczára annak, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr, úgy vettem észre, szubszummálja, hogyha munkálatát bíráljuk, kénytelen vagyok kijelenteni, — hogy a törvényszövegezésben is olyan óvatosság hiánvt találtam, a melyet épen az osztrákokkal szemben nem szabad magunknak megengedni. További kérdést is intéztem a t. miniszterelnök árhoz, és ez volt a második kérdésem, — a 4. §. utolsóelőtti bekezdése azt mondja, hogy: »Mindkét államnak jogában áll a lejárattal biró kereskedelmi szerződések felmondását azon módon követelni, a mintáz 1878: XX. törvényczikk III. czikke rendelte.« Itt tehát az időről van szó. Az utolsó bekezdés szerint: » Lejárati határidővel nem biró kereskedelmi szerződések a két állam bármelyikének kívánságára az 1903. évre felmondandók.* Hát, t. képviselőház, a kit nem érdekel közelről, a ki nem kutat, a kiben nem érlelődött még meg kellőleg a bizalmatlanság a szerződő féllel szemben, a kiről itt szerződésileg rendelkezünk, az első hallásra bizonyára nem talál benne semmi különöset, hogy ez a szöveg így van összeállítva. A kinek azonban az a meggyőződése, mint nekem, hogy a leghelyesebben szerkesztett törvény is képtelen bennünket Ausztria kapzsisága ellen megvédelmezni, ha az ő anyagi érdekei előtérbe szorulnak, annak nem lehet azt a birálatot felületesen gyakorolni és annak felötlik az a különbség, a mely ezen két bekezdés szövegezése közt található. Azt mondja a javaslat utolsóelőtti bekezdése, hogy oly időben lesz joga követelni a két állam bármelyikének a lejárattal biró szerződések felmondását, a mint azt az 1878 : XX. törvényczikk III. czikke rendeli. Az 1878 : XX. törvényczikk III. czikkelye nem annyira időt, mint módot ír körül. Már pedig a mód a fontos. A mód csak szövetséges államok között állhat fenn; csak olyan két állam szerződésének a felmondásánál állhat fenn az a mód, a melyet az 1878 : XX. törvényczikk III. czikke körülír, a melyek olyan viszonyban vannak, mint a milyennek a fennállását, vagy ezen törvényjavaslat szerinti fenntartását a t. túloldal és a t. kormányelnök úr tagadásba veszi. Csak vámszövetségben álló felekre nézve lehetnek olyan intézkedések a törvényben, mint a milyenek az 1878: XX. törvényczik III. czikkelyében vannak. Olyan egymástól önálló, egymástól független országra, mint a minőnek itt fel akarják tüntetni most Magyarországot Ausztriával szemben, — de tényleg nem akarják ezt az önállóságot megvalósítani, — ilyen országra nézve az 1878 : XX. törvényczikk III. czikkelye szerinti felmondás nem vívmány; ez egyenes visszaállítása egy olyan szövetségi viszonynak, a mely de lege lata 1897. deczember 31-én megszűnt, s csak provizórikusan van fentartva. És most, t. képviselőház, kérdésem lényege a körül forog, hogy a lejárattal biró kereskedelmi szerződéseknél — így van megmondva, — úgy történik-e a felmondás, mint az 1878 : XX. törvényczikk ül. czikkelye rendeli. Én az »úgy« alatt a módozatot is értettem és így értette ezt mindenki, mért nincs tehát ez a második részbe is bele véve, mért nincs oda írva az említett mód ellenkezője, a minek pedig oda kellene írva lennie? A lejárattal nem biró kereskedelmi szerződésekre nézve azt mondja a t. miniszerelnök úr, hogy nem nyerhetett eddig alkalmazást az 1878 : XX. törvényczikk III. czikke. Hát ha nem nyerhetett, akkor ezután sem nyerhet, mert az 1878 : XX. törvényczikknek szövetségi jellege volt, csak azért volt a lejárattal biró szerződések megszüntetési módja így körülírva. De ha nem nyerhet, azt kell hinnem, hogy jogunk, ha el nem játszottuk, ma is fennáll, és ha Magyarország önálló állam, akkor Magyarországnak magának van ehhez joga és abban Ausztriának beleszólása nincsen, hogy a lejárattal nem biró szerződéseket mi, a kik az önállóság jegyében állnak, mikor mondjuk fel; ehhez nekünk osztrák miniszter sem kell. Én tudom, hogy a közös képviseletet a t. túloldal olyannak tekinti, a melyet bolygatni nem szabad, de én megbolygatom és kijelentem, hogy a mely perezben a miniszterelnök úr elismeri, hogy