Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-466
76 í* 6 ' országos ülés 1899. juuius 22>én, csütörtökön. összes rendelkezései egyenesen beleütköznek az 1867: XII. törvényczikk szellemébe és talán lesz alkalmam még beszédem fonalán ezen közjogi kérdésre visszatérni, beleütköznek provizórikus rendelkezései ezen ház határozataiba, az 1898: I. és 1899: IV. törvényczikk tárgyalása alkalmával tett nyilatkozatokba, mindazon intézményekbe, melyek az 1896-iki felmondás óta létesíttettek, beleütköznek a ház majdnem egyhangúlag hozott határozatába, hogy több provizóriumnak lenni nem szabad. Nos hát, t. képviselőház, nem engedhetem el, hogy a provizórium csak egy oda dobott szó maradjon. (Zaj, Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ennek a törvénynek provizórikus jellege egyenesen a törvény szövegéből tűnik ki. Az 1907-ig kontemplált provizórium megszakad a törvény világos rendelkezései szerint egy világos esetben, ha tudniilik 1903-ig vámszövetség jön létre. Provizórikus intézkedés ez, igen vagy nem, ezen javaslat szerint? Az én tiszteletteljes nézetem szerint, — minden ellenkező argemeníumot szívesen veszek, de miután ellenkező argumentumot még nem találtam — ezt egyébnek, mint provizóriumnak minősíteni nem lehet, nem szabad a szó legszorosabb értelmezése szerint, jogmagyarázat útján pedig épen képtelenség. Ennek a törvénynek provizórikus jellege világos azáltal, hogy ez megszűnik, ha 1901-ben megkezdendő tárgyalások alkalmával más történik. Nem tartalmazza tehát ez a javaslat azt, a mit a t. túloldalról olyan nagyon szeretnek stabil, nyugalmas, állandó gazdasági berendezésnek venni. A t. előadó úr nekem nyolczas számot mutat, azaz hogy nyolcz évre rendezték be. Épen most mondom, hogy ez a rendezés, a mi itt foglaltatik, a legtermészetszertíbb feltevés szerint is, tudniilik ha önnök e szívességet meg tudják csinálni Ausztriával, vagyis magyarul mondva, hogyha Ausztriában sikerűi vissaállíttatni az az alkotmányosságot, a mely három, vagy négy év óta fennakadt és nem működik, akkor ez magában megszűnik, tehát nem állandó rendelkezés. Az, hogy mi lesz a vámszövetségbem a mely ujabb tárgyalások alkalmával ide fog terjesztetni, nem tudhatjuk, nem is kritizálhatjuk, de állítom, hogy abban az, a mi ebben a javaslatban benne van, a gazdasági berendezkedés állandóságát és nyugalmát, a melyre a t. előadó úr a t. miniszterelnök úr nyomán oly nagy nyomatékkal hivatkozott, és oly nagy súlyt helyez, feltalálni nem lehet. Ezt hinni szabad. A hit boldogít, de törvényhozási teremben nem a hit, hanem a tények bizonyítanak. Pozitívum kell, különösen, ha oly ellenséggel állunk szemben, mint a mily kedves ellenségünk nekünk Ausztria. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha még ezek után is vannak kétségek arra nézve, hogy ez provizórikus jellegű, hogy ennek a rendezésnek nincs állandósága, nincs erre való garancziája, akkor méltóztassék elolvasni a törvényjavaslat 3. §-át úgy, a mint benne van : (olvassa :) »Uttatsíttatik a kormány, hogy ő Felsége többi királyságai és országaival kötendő vám- és kereskedelmi szövetség létesítése végett, nemkülönben oly czélból, hogy az idegen államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekben az ország érdekei kellőleg érvényre juttassanak, a tárgyalást a császári királyi osztrák kormánynyal legkésőbb 1901-ben indítsa meg.« Ha ez nem provizórium, akkor hogy kerül ez az utasítás a törvényjavaslatba? Hát az 1898 :I. törvényczikk megfelelő rendelkezésétől miben tér ez el ? Az pedig,— urbi et orbi hirdetjük — provizórium, oly provizórium, a melyről a túloldal egyhangúlag zajos helyesléssel, és a mostani t. miniszterelnök hozzájárulása mellett kimondotta, hogy több provizóriumnak nem szabad idejönni. Nem változott odaát semmi, csak megerősödött az a párt, mely hozzájárult egyhangúlag, tiltakozás nélkül, sőt hozzájárult a határozati javaslathoz, a melyet Enyedy Lukács t. képviselőtársam, a ki a túloldal tagja, előterjesztett oly irányban, hogy utasíttatik a kormány, hogy az önálló vámterület létesítésére az összes intézkedéseket tegye meg. Ha ez nem provizórium, hanem állandó rendezés, és mint a t. előadó úr mutatja, nyolcz évre rendezi Magyarország viszo nyait Ausztriához, mirevaló ez az imperativ utasítás ? Mert ez nem arra utasítja a kormányt, hogy tárgyaljon, hogy tárgyalást kíséreljen meg, nem lehetne-e ujabb valamit csinálni, hanem egyenesen arra, hogy a szövetség létesítésére kezdjen tárgyalásokat; azt mondja, hogy ne azért tárgyaljon a kormány, hogy megtudja, milyenek lesznek a viszonyok 1901-ben, hanem létesítse »kost was kost«. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha a kereskedelemügyi miniszter úr nincs e nézeten és a majd megindítandó tárgyaláson a »kost was kost« elméletét halomra dönti, én leszek az első, a ki gratulál neki, de tapasztalatom szerint az Ausztriával kötött minden egyezségnél soha nem az volt a kérdés, hogy megcsaltak-e, vagy sem, hanem az, hogy mennyivel csaltak meg. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel tönkretette Ausztria Bismarck tételét, hogy minden kereskedelmi kérdésnél az a kérdés, hogy ki volt megcsalva; nálunk nem az volt a kérdés, hogy kit csaltak meg, hanem az, hogy mennyivel csaltak meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk! ^Halljuk/) A t. miniszterelnök úr a pénzügyi bizottságban hozzája intézet három tiszteletteljes kérdésemre az 8 ismert loyalitásávaí és előzékenységével készséggel felelt.
